ISTEN ÉS MAMMON

– 1. A mammon: vagyon, tulajdon, gazdagság. Ravasz László szerint a mammon „miniatűr mindenhatóság”. Amíg Isten uralma alá nem kerültünk, a mammon ural bennünket. Addig az ember mindenáron meg akarja szerezni a mammont, aztán meg akarja tartani, és még többet akar belőle. A mammon olyan, mint egy kábítószer: ha megszoktuk, nem tudunk létezni nélküle, és mindenre képesek vagyunk, hogy megszerezzük azt. Ezzel azonban az ember halálos örvényekbe keveredik, amelyek elnyelik. A mammon: a földi kincs (19–20) és minden, ami ehhez kapcsolódik: hírnév, nő, csalás, jószág, test, világ.

– 2. Rettenetes dolgok történnek a földi kincsek körül. Ne a világ maffiahálózatára gondoljunk, hanem saját konfliktusainkra, mögötte saját álkincseink önző védelmére. A „Lear király” foglalkozik ezzel a kérdéssel. Meddig mehet el az emberi aljasság, saját „kincseinek”, „igazságainak” markolászásában? Hogy vagyunk ezzel mi, az egyházban?

– 3. Pedig a földi kincs mulandó: az idő megemészti, a tolvaj ellopja. Ez persze így közhely. De Jézus ajkáról elhangozva isteni kijelentés. Egyébként pedig azonnal megértjük e kijelentés igazságát, amikor betegek leszünk és a halál árnyékának völgyében járunk. Akik akkor sem adnak ennek a kijelentésnek igazat, azokról mi inkább most hallgassunk. 

– 4. Mindenünk, amink „itt” van: az Istené. Továbbadásra kaptuk. Mindenünket egyszer el kell engedni, vissza kell adni örök Gazdájának. Nekünk pedig el kell számolnunk azzal. Nincs alku! Senki sem szolgálhat két úrnak (24). Ezek közül csak az Isten az Úr. De akinek nem az élő Isten az Ura, azt könyörtelenül legyőzi ez a másik úr. Ahol a kincsünk, ott a szívünk (21). Ha a mammonnak szolgálunk, akkor az tölti ki az életünket, kiszorít onnan minden mást, mint a víz a medencéből a levegőt, mint a sötétség kiszorítja a világosságot az alagútból. Így kialszik belőlünk a test lámpása, a „lélek szeme”, a lelki látás, az Isten Lelke által élesített látás (22–23).

– 5. Életünknek része a földi javakkal való sáfárkodás. Meg kell élnünk! Nem ez a probléma. A döntő kérdés az, hogy hol a szívünk, vagyis a döntő helyzetekben kihez, mihez ragaszkodunk (24). Áldott legyen az Isten, hogy Ő ragaszkodik hozzánk, és Ő nem enged beleveszni bennünket a halálos örvényekbe. Ő megtart, megvált, megszabadít, megadja a mindennapit, az „elég” lelkületét. Az Úr adhat bővelkedést is egy időre, de soha nem engedi, hogy bedaráljon minket a mammon gépezete!

1Mózes 18

Szerző: refdunantul  2020.05.18. 04:00