„Tegnap” olyan sok apró esemény történt, amelyek egyenként is megrendítettek, együtt szinte összetörtek, miközben ó-emberi indulatom gyötört. Ezért azonnal megérintett a kiemelt igevers, amelynek témája a HIGGADTSÁG. Erre a témára, minden erőltetés nélkül felfűzhető az egész igeszakasz.

– 1. A higgadt válasz, maga a higgadtság sok megoldhatatlan helyzeten nyit kaput. A higgadtság Isten ajándéka. A higgadtság abból a hitből fakad, hogy az Úr szeme rajtunk van (3), és ez a tekintet nemcsak számon kér, hanem megtartó, krisztusi szeretettel számon tart. A higgadtság a húsvéti, örök életbe vetett hit e-világi testet öltése: miszerint a halálban az Úr előtt vagyunk (11); csakis Ő nyit nekünk kaput, Ő ad nekünk végső megoldást, amelyből minden egyéb megoldás következik. A higgadtság Isten ajándéka, amely vallja, hogy az élet nem birtokolható és nem oldható meg racionálisan, csakis hitben élve és cselekedve. Minden indulatunk abból fakad, hogy racionálisan akarjuk birtokolni, irányítani, megszervezni, élvezni, túlélni az életet; és nem megy…

– 2. Mit mond a mai igeszakasz a higgadtságról?

A higgadtság nem emberi produktum, nem valamiféle elfojtott, mesterkélt, diplomatikus és technikás nyugalom; hanem – ismét mondom – Isten fontos kegyelmi ajándéka. Ez a higgadtság ugyanakkor konkrétan testet ölt a különböző helyzetekben.

A higgadt ember figyel a beszédére; meggondolja, mit mond, mert a szavak aztán önálló életet élnek és dolgoznak. A higgadt ember szűkszavú, aki fecseg, sok balgaságot összehord (2).

A higgadt ember a bajban nem esik kétségbe, de tud megrendülni, leborulni, imádkozni és érdemben cselekedni (8). A higgadt ember az örömök idején sem bízza el magát, mert igazi kincse több, mint egykor széthulló, „itteni” javainak összessége (6).

Aki higgadt, az nem engedi magát provokálni, befolyásolni, noha az élet sűrűje tele van „teszteléssel”, izgatással, örökös szóbeszéddel.

A higgadt ember, a hit embere, soha nem dönt indulatból, dühből, sértettségből és haragból; hanem mindig a józanság Lelkétől vezérelten él, szól, cselekszik (4).

A higgadt ember megadja a bizalmat mindenkinek, de egy határon túl soha nem bízik emberekben, mert bizalma az Úrban van (16): inkább „kevésre” törekszik az Úr félelmében. A higgadt ember nem bizalmatlan, hanem hívő (Ézsaiás 2,22; Márk 6,50).

A higgadt ember szelíd: nem töri össze más lelkét (4), nem bánt meg senkit (1). A higgadt ember szelídségének tartása hitének bizonyossága, amit mindenkor felvállal, és ha ezen valaki megbántódik, az nem az ő felelőssége (4).

A higgadt ember az, aki figyel másokra, és megfogadja az intést is, a hallottakat megfontolja, nem pedig megbosszulja (5). Ugyanakkor a higgadt ember nem „rágódik” bolondságokon (14).

A higgadt ember, minden visszafogottsága ellenére is örvendező és nem mogorva (13–15), mert higgadtsága nem emberi ügyeskedés, valami gyarló cél elérése okán, hanem hitből fakadó ajándék. Pont ezen mérhető le a hiteles higgadtság: aki mogorva, az nem higgadt, csak magára erőlteti azt, de bármikor robbanhat…

A higgadt ember tudja, hol „elég”, és nem vesz fel több terhet telhetetlenségből, mint amit az Úr rakott rá, és aminek elhordozásához erőt, bölcsességet és higgadtságot kapott. A higgadt ember elégedettsége nem kreál újabb, nyugtalanító ügyeket (16–17).

Aki higgadt, az áldássá lesz környezete számára, mert másokat is megnyugtat (Máté 5,9): ajtók nyílnak, perpatvarok csendesülnek, harcok csitulnak, halál bilincsei oldódnak (18).

– 3. A higgadt ember tehát életet munkál és nem halált! Ezt emeljük ki külön, mert ez a lényeg, az összegzés, a higgadtság áldása. A higgadt ember soha nem szól és cselekszik indulatból, mert az indulat haragot támaszt, a harag pedig öl (1). Ha nincs megtérés és hit a másik életében, akivel egy úton vagyunk, akkor a harag halálig kísér, halált okoz. A haragban kárt vall az élet. Márpedig hányszor mozgat bennünket indulat, harag, még a látható egyházban is. Kár! Uram irgalmazz! Adj megtérést és higgadtságot.

Lukács 16,112

Szerző: refdunantul  2020.03.13. 04:00