EZ AZ ÚR SZOLGÁJÁNAK NEGYEDIK ÉNEKE (42. fejezet, 49. fejezet, 50. fejezet, 52–53. fejezet).

A prófécia szó szerint beteljesedett Jézus Krisztusban. A bibliai írásmagyarázat csakis erre az értelmezésre biztat (Cselekedetek 8,32–35). Nézzük csak meg bátran ennél a résznél az újszövetségi utalások sokaságát, keressük ki azokat! Ne sietve olvassuk mindig az Igét, hanem csendesedjünk el egy kicsit felette! Hova sietsz? Jézus is saját magára vonatkoztatta ezt a próféciát (Márk 9,12). Az egyházatyák és a reformátorok magyarázatainak öröksége ezt erősíti meg. Az egyház hite, saját személyes hitünk csak erre az áldott értelmzési alapra építhet. Ez a szolga arra a Jézus Krisztusra mutat előre, az Ő szenvedéseire, megváltó halálára és feltámadására, aki az Isten Fia, Megváltó. Ez az értelmezés nemcsak erre a fejezetre, hanem a Biblia egészére vonatkozó írásmagyarázati elv: a Biblia üzenete az Isten megváltó, maradéktalanul meggyógyító szeretete, amelyet Ő megmutatott Jézus Krisztusban!

– Ebben a fejezetben azonban, erre a krisztológiai értelmezésre nézve, olyan direkt utalásokat olvashatunk, amelyek egyszerűen nem magyarázhatók másként: – Jézus Krisztus nem hatalom, nem sikerember volt, nem szépelgett. Ezért megvetett és elhagyatott volt. Nem törődtek Ővele. Ma sem törődnek Ővele: nekünk csak a látványos szépség, siker, hatalom számít (1–3). – Jézus Krisztus a mi betegségeinket, fájdalmainkat hordozta, mégpedig némán (7); valójában Isten ítéletét hordozta el a mi bűneink és vétkeink miatt (4–5). – Mindnyájan tévelyegtünk, halálban jártunk. Isten pedig az Ő bűnhődéséért nekünk békességet ajándékozott; az Ő sebei árán gyógyulást kaptunk (5). – Jézus Krisztus igazságát Isten nekünk tulajdonította igazságként, jóvátételként, az Úr akarata szerint (9–12). Az egész hitünk lényege, teológiánk szíve itt szó szerint kimondva olvasható, egy csokorban. Isten odaadta Fiát, hogy rajtunk könyörüljön: ez a helyettes elégtétel csodája. Az Isten igazsága és kegyelme egyaránt érvényesült itt. Jézus Krisztus feltámadásában pedig győzött a látható és kézzelfogható kegyelem a jogos ítéleten. Ez a lényeg. Nincs más megoldás! Nincs máshol gyógyulás!

Ez a fejezet megállásra késztet, elcsendesedésre, leborulásra, Isten szeretetének megragadására: a lényegtelenségek dzsungelében az egyetlen, megtartó lényegre. Pár napja meghalt valaki, aki annyit dolgozott egész életében, annyit tett, annyi láthatót épített; de soha nem élvezhette azokat. Hirtelen ment el, és itt hagyott mindent. Álljunk meg, álljunk a kősziklára (2Mózes 33,21), mert beszakad alattunk minden más, és aláhullunk. Jézus Krisztus a mi gyógyítónk, a mi megtartónk!

Lukács 5,27–39

Szerző: refdunantul  2020.02.10. 04:00