– Eljött közénk az Isten, életünk pusztaságába. Ézsaiás arról a pusztaságról beszél, amely fokozatosan kivirágzik (1–2). Jézus Krisztusban eljött közénk az Isten. Őbenne testet öltött az Isten, bebizonyította, hogy Ő van; megmutatta, hogy Ő milyen; és megváltott bennünket. Jézus Krisztusban úgy jött el közénk az Isten, hogy Őbenne megláttuk az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát (2). Isten dicsősége soha nem valami elméleti valóság és szentség, hanem ebben a világban megtapasztalható, a világot újjáteremtő, áldott jelenlét: kivirágzik a pusztaság (1–2), és víz fakad a szomjazó földön (6–7).

– Istenünk, Jézus Krisztusban elkezdi visszaállítani az Ő üdvözítő rendjét. A pusztaságban kivirágzik a nárcisz, vagyis élet támad ott (1–2), az erőtlenek megerősödnek (3–4), a betegek meggyógyulnak (5–6), a sakálok megszelídülnek (7), akárcsak az oroszlánok és minden ragadozó vad (9), a bizonytalanságban szabadító út tűnik fel, az Istenhez visszatérők megtisztulnak, bolond tudatlanságuk megszűnik (8) és örök öröm lesz osztályrészük. Ézsaiás gyakran hangsúlyozza ezt a látomást. Isten eredeti teremtési rendje visszaáll (Ézsaiás 11,1–9). Még hitben járva is olyan felfoghatatlannak tűnik mindez, ebből a világból szemlélve. Ézsaiás azonban éppen azt hangsúlyozza, hogy nem érhetjük be kevesebbel.

– Ez az üdvözítő rend azt is jelenti, hogy Isten megszabadítja népét (4). Ézsaiás korában ez a szabadulás szintén konkrét szabadulást jelentett, a fogságból való visszatérés reménységét. Jézus Krisztusban azonban ez a szabadulás sokkal többet jelent, de ugyanilyen konkrét: a bűnből, betegségből, halálból való szabadulás valóságát hirdeti meg.

– Ennek az üdvözítő rendnek eleme az is, amiről keveset beszélünk, és amit igeszakaszunk így fejez ki: „Íme, jön az Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!” (4) Isten megfizet. Ez is az üdvözítő rend helyreállításának része. Vagyis Isten jelenlétében kiegyenlítődnek a dolgok, lesz számonkérés, nem okozhatunk úgy fájdalmat a másiknak, hogy annak ne lenne hatása ránk nézve is, ha csak Isten kegyelme nem könyörül rajtunk. Ez a kegyelem is az Ő szabadításának része. Aki azonban részesült ebben a kegyelemben, az nem bánthatja többé a másikat!

Szerző: refdunantul  2020.01.23. 04:00