Az utolsó időket mindig félelmetes időszakként értelmezzük. Ezzel kapcsolatos dörgedelmeink gyakran hűtlenek Isten kijelentéséhez, nem feltétlenül az idevonatkozó igei idézeteket illetően, hanem a hangsúlyeltolódás miatt. Saját, gyarló emberi indulatunk soha nem keveredhetne bele Isten üzenetének hirdetésébe.

– Lám, itt Hóseás próféta az utolsó napokat biztató, reménnyel teli hangsúllyal tárja elénk. Isten megváltó szeretete hatja át ezeket a napokat. Az utolsó napokban Isten népe találkozik Urával (5). A végidők ideje a találkozás ideje; Istennel és hitben egymással, majd „odaát” ez a találkozás maradéktalanná lesz. De jó lesz: végre egymásra találunk; – mi, akik itt annyit kergettük egymást! Lehet így is szólni az utolsó napokról, mégpedig igeszerűen. Aki nem a saját lelkéből, hanem Isten Lelkéből szól: az így szól… Az utolsó napok életünk utolsó napjaira is vonatkoznak. Az Úr szeretete velünk lesz akkor! Nem marad el az üdvözítő találkozás! Akinek ebben bizonyossága van, azt magához ölelte az Úr.

Sokáig kell várakoznunk még az üdvözítő találkozására? Folyamatosan adventben élünk e-világban. A várakozás a találkozásra nyert felkészülés ideje (3). Az utolsó napokra és erre az üdvözítő találkozásra felkészít bennünket a mi Urunk! Böjtre kényszerít, és mi elfogadjuk az itt szűkebbre szabott részt, nem érdemeket szerezve, de hitünkben érlelődve a találkozásra. Szemléletes a hóseási kép: szeretjük a mazsolás süteményt, finom is, de nem ehetjük azt. A lemondás tisztít, készít, kényszerít felfelé tekinteni, itt pedig a lényegi dolgokra figyelni. Majd ehetünk mazsolás süteményt is. Isten semmi jót nem akar elvenni tőlünk (1). A felkészülés böjtjében le kell mondanunk minden lelki, vallási, anyagi, testi paráznaságról (4). Isten „kivásárol” bennünket, kivált a mélységből, ahogy Hóseás parázna feleségét kiváltotta (2). Félelmeink, rettegéseink is felkészítenek az Isten megváltó jóságával való találkozásra (5).

2Thesszalonika 3,6–18

41. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.11.27. 04:00