– Hámán az ismeretlenségből lépett elő, amikor a perzsa király közvetlen helyettese lett (1–5). Senkiből lett ez a Hámán hirtelen valaki. Élvezi, ahogy leborulnak előtte az emberek, szereti mutogatni magát, szeret hatalmaskodni, és ellentmondást nem tűrő diktátor. Félelmetes, ahogy nem ismer határt a gonoszsága. Megbosszulja azokat, akik nem imádják őt, akik ellene mondanak neki. A kollektív vád alapján egy ember, a zsidó Mordokaj „engedetlensége” miatt – aki csak Istene előtt borul le, Hámán előtt nem hajlandó – Hámán egy egész népet akar eltörölni (6). Mennyi beteg, őrült embert hordoz ez a földteke. Ezek pedig láttatni akarják magukat. Mindig ezek nyüzsögnek a királyok körül, meg mindenhol. Uram, irgalmazz, hogy ezek közül egy is hatalmat kapjon!

Félelmetes az is, hogy mi vezetett idáig. Mondhatnánk, hogy a király hibázott, mert minden tekintetben alkalmatlan, gonosz embert állított maga mellé, a birodalom második emberének (1). Ugyanakkor nem ismerjük a részletes hátteret: miért éppen ezt a Hámánt. Az okok összetettek. Az okok karmaiból az sem tudja kicibálni magát, aki korábban nagy „elméleti kritikusként” elvi szinten zengedezte, hogyan kell jobban csinálni. Aztán amikor csinálhatta volna, akkor az okok karmai őt is elkapták. Rettenetes azt olvasni, látni, tapasztalni, hogy a király észleli a bajt, és már „nem tud” közbelépni. A bűn tehetetlenségi ereje a legszörnyűbb! Olyan ez, mint a zuhanás, a gravitációs erő! Totális tehetetlenség. Krisztus kegyelmezz! Add kegyelmed ejtőernyőjét!

Valóban félelmetes ez a fejezet. Evangéliumot! Hisszük, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus nemcsak kegyelme ejtőernyőjét adhatja nekünk a tehetetlen zuhanás során, hanem az Ő kegyelme még jóval előbb munkálkodik. Az Ő szeretete: minket megelőző szeretet. Minket már elkapna a sodrás, minket már markolásznak az okok karmai: Ő pedig gátat vet, „megállj”-t parancsol övéinek, egyszerűen nem enged tovább! Olyan ez, mint amikor kezdjük leengedni a koszos fürdővizet, amit magába szippant a lefolyó. Ekkor, ha az örvénylő nyílásra újból rákerül a dugó, azonnal nagyot „szürcsölve” megáll az „alázuhanás”. Kegyelem az is, ahogy az Isten folyamatosan kiveszi belőlünk még a legkisebb – egészségtelen és sok bajt okozó – vágyát is annak, hogy önmagunkat másoknak megmutassuk. Az Úr kegyelmi ideje az az egy év, ami még adatott: nem a pusztulásig, a megoldásig (13). Az Úr kegyelme munkál akkor is, amikor a gonosz mások halálos ítéletét írja alá, majd elkezd harsányan mulatozni (14–15).

Jakab 2,14–26

487. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.10.24. 04:00