– Folytathatjuk a tegnapi gondolatmenetet, ahol Jézus a tanítványaihoz szólt. A tizedik fejezetben már nemcsak a tanítványoknak szól a tanítás, a házassági elválásról, hanem sokaknak, de a tanítványok is hallották ezt. Tehát, mi maradjunk még mindig a magunk „háza táján”.

Jézus nem enged semmiféle bűnt, a követői körében; – és mégis tele vagyunk látható, tetten érhető, másokat megbotránkoztató bűnökkel; – a rejtettekről most nem is beszélek.

Jézus határozottan nemet mond a válásra, mert noha Mózes megengedte a válólevél írását, ha a férfi elbocsátotta feleségét (5Mózes 24,1), de Isten eredeti gondolata nem ez a házasságról. Isten törvénye ezzel a válólevéllel csak a bűn okozta nyomorúságot akarta kordában tartani. Az Úr eredeti gondolata az, hogy a férfi és a nő egy testté lesznek. Ez a földi világban egyszer és mindenkorra összetartó kötelék (6–9). Jézus tanítása itt is egyértelmű: nincs válás! Mégis – még Isten népének tagjai között is – rengeteg a válás; a megromlott házasságokról, az illemből együtt maradókról, az egymást megkeserítőkről most nem is beszélve.

Jézusi mérce ez, világos beszéd, és ebből az is világossá lesz, hogy nem az erkölcsi életünk, a makulátlan tetteink alapján nyerhetünk üdvösséget. Ám aki üdvösséget nyert, annak életén dolgozik a kegyelem, mint a kovász a tésztán (Máté 13,33).

5Mózes 32,1–25

107. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.06.21. 04:00