Minden vallás központi témája a tisztaság. Alapvető kérdések közé tartozik itt, hogy mi az, ami tisztátalanná tesz, és mi az, ami nem. A vallások ez alapján osszák kétfelé a világot: tiszta és tisztátalan dolgokra. Így volt ez a zsidóknál is, akik az étkezés kapcsán is megkülönböztettek tiszta, azaz ehető és tisztátalan állatokat, előírtak kötelező, rituális mosakodásokat. Mindez azt jelzi, hogy az ember vágyik a tisztaságra, és reméli, hogy egy kis igyekezettel tisztán tudja tartani magát, vagy legalább a tisztaság látszatát fenn tudja tartani.

Jézus egészen mást gondol erről. Jézus eleve abból indul ki, hogy az ember e-világi állapotában, önmagától nem tiszta, hanem „eredendően” tisztátalan, ezért kívülről nem teheti az embert tisztátalanná sem étel, sem bármi más (18). A szakaszban az étkezés kapcsán hangzik el a tanítás (19). Ami nyomorúságos állapotunkban eleve bennünk van, amilyenek „eredendően” vagyunk, az határozza meg az állapotunkat, az tesz tisztátalanná. Jézus egy egész bűnkatalógus felsorolásával késztet bennünket önvizsgálatra (21–23). Ilyen a „szívünk”, vagyis az egész „valónk” (21). Ezért magunkból „kifelé közvetítve” ezeket, tisztátalanul nyomorúságossá tesszük a világot (23).

Jézus diagnózisa megtérésre hív. Isten tisztíthatja meg az embert. Akit Isten megtisztított, az szabaddá lesz minden külső hatástól: étel, ital, szertartás, de akár szellemi hatások sem tehetik őt tisztátalanná. Jézus az egész világot felszabadította a megtért ember számára minden vallási, étkezési, szellemi korda alól. Mindennel hálaadással élhetünk, az Isten dicsőségére. A megtért ember ugyanis pontosan tudja a határt, a keretet, amiben mozoghat; – tudja, mi az, ami számára már olyan külső hatást jelent, amivel nem élhet, sem étel, sem szellemi táplálék kapcsán. Ezt krisztusi szabadságában döntheti el, és szabadon mondhat nemet ezekre, a Szentlélek által. Fontos döntések ezek, mert igenis minden kihat a testre és a lélekre, az emberre (Kolossé 2,16; 1Korinthus 6,9–20).

A nagy gond az, hogy nem vagyunk megtértek, csak úgy gondoljuk, hogy azok vagyunk. Valójában ószövetségi módon gondolkozunk, Jézus követésében is. Az ószövetségi világos korlátok azonban még mindig jobbak, mint a korlátlanság. A modern ember ugyanis úgy lett szabaddá, hogy nem a megtérés és a Szentlélek által támasztott hit vezérli az életét. Az ilyen szabadság pedig maga a halál.

5Mózes 24

189. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.10. 04:00