Isten név szerint ismer bennünket. Itt elfelejtenek minket. Lehet kegyelmi állapot az is, ha meg sem tanulták a nevünket; mégis, ennek ellenére hűséggel szolgáltunk a magunk helyén. Eljön az ideje annak, amikor megnevezhetők azok, akik önzetlen munkatársai voltak az Úr ügyének. Persze öröm, és jól eső figyelmesség, ha már ebben a világban is elhangzott a köszönet szava. Az apostol figyelmes! Felsorolja mindazok nevét, akik vele vannak Korinthusban, ahonnan ezt a levelet írja, és akik mindig odaadó segítői voltak, hogy együtt szolgálják Jézus Krisztus ügyét (21-23). De nem lesz rossz hangulatunk akkor sem, ha ez a „megemlékezés” itt elmaradt. Az Úr ugyanis nem felejt el bennünket soha (Lukács 10,20). Nekünk a mennyben van polgárjogunk (2Korinthus 5,1). Olyan Urunk van, aki összezúzza a sátánt a lábaink alatt (20). Nem csüggedünk! Köszönet nélkül is örömmel szolgálunk, szívünk utolsó dobbanásáig.* Nemzeti ünnepünkön hálával és reménységgel gondolunk azokra, akik áldozatot hoztak keresztyén hazánk szabadságáért: megnevezettekre és „névtelenekre” egyaránt.

Nehémiás 13

91. zsoltár

* Ne felejtsük el, az is szolgálat, ha valaki visszavonul a nyilvános szolgálattól, amikor ennek eljött az ideje, és átadja helyét a következőknek.

Szerző: refdunantul  2016.10.23. 04:00