ISTEN AJÁNDÉKA.

– 1. Péter hitvallása Isten Lelkének ajándéka (Máté 16,17): Jézus több, mint egy nagy próféta; – Jézus a Krisztus, a Megváltó. Márk itt is hangsúlyozza, hogy erről még ne beszéljenek senkinek, majd Jézus kereszthalála és feltámadása után jön el a bizonyságtétel ideje (27–30).

– 2. Lám, mennyire Isten ajándéka volt Péter vallástétele a Krisztusról. Hiszen a következő pillanatban már emberi módon gondolkozik ez a Péter, és nem az „Isten szerint” (Ézsaiás 55,8). Mitőlünk ennyire telik, saját erőből, mint ahogy ezt Péter esetében látjuk: még a nagy hitbéli felismerések után is gyarló és önző módon viselkedünk a döntő helyzetekben. Pedig Jézus éppen Péter felismerését részletezi, miszerint Ő szenved, megölik, meghal; de feltámad; – Isten akarata szerint. A zsidók nem szenvedő „Emberfiát”, hanem dicső Messiást vártak, egy diadalmas embert, vezért, földi, e-világi, „politikai messiást” (31–33).

– 3. Isten ajándéka azonban sokkal több annál, minthogy múlandó földi életünk idejét átmenetileg, valakiknek igazsága, érdeke és meglátása szerint rendezze. Isten ajándéka a megváltás, amely túlmutat a földi életen, de újjászüli a földi életet is. Ez mindenestől ajándék. Mi nem adhatunk semmit saját lelkünkért, saját életünkért, hiszen a magunk erejéből még a legkisebb önmegtagadás és kereszthordozás ellen is tiltakozunk. A magunk erejéből nem tudunk dönteni Isten mellett! Megváltás kell! Megváltottak vagyunk! (34–38)

5Mózes 28,49–69

8. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.06.16. 04:00

22. vers. Jézus érintve gyógyított, noha puszta isteni szavával is gyógyíthatott volna, ahogy ezt tette a pogány asszony lánya esetében (7,29).

23. vers. Jézus mégis, sok estben, így itt is, a korabeli hiedelemvilág mozdulatait megtartva cselekedte a mennyei csodát. Jézus tudta, hogy az embernek szüksége van az érintésre, a külső, látható mozdulatokra, hogy megnyugodjon. Ugyanakkor Jézus egész küldetése arról szól, hogy a gyógyulást és a maradandó megoldást, a mindenben való „tisztánlátást” mindig csakis az élő Isten hatalma adhatja az embernek. Aki ezt felismerhette, az tudja, hogy fontos az emberi érintés, de csak pillanatnyi a nyugalom az Úr megváltó hatalma nélkül. A megváltás új bora ugyanis szétfeszíti a régi tömlőt (2,22).

24–25. versek. A bétsaidai vak esetében nem azonnal, hanem fokozatosan történik meg a gyógyulás. Isten akarata dönti el, hol adatik azonnal, hol fokozatosan, hol pedig nem adatik gyógyulás. Csak egy megoldás van: a krisztusi megváltás, a mindenben való „tisztánlátás”. –

26. vers. A gyógyult embert hazaküldi az Úr. Jézus Krisztusról otthon beszélj először. Olyan buzgón mondod másoknak az evangéliumot, de otthon hallgatsz erről? A testi vakság nagy nyomorúság, de nagyobb baj a lelki vakság. Még a tanítványok is vakok (18). Nem a csoda segít igaz hitre, valódi tisztánlátásra. Ma is Isten kegyelmének csodáit éljük meg a jóléti társadalmakban; – és hiszünk-e a megfeszített és feltámadott Úrban?

5Mózes 28,27–48

206. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.15. 04:00

A VITA.

– 1. A vita palléroz, az érvek és ellenérvek ütköztetésében kölcsönösen tanulunk egymástól, miközben létrejöhet egy magasabb szintű tudás. Ezek a megbeszélések fontosak. A vita akkor lesz nyomorúságossá, amikor mögötte valójában öncélú magamutogatás és gyarló, önző érdekek lapulnak meg.

– 2. Továbbá: vannak olyan igazságok, amelyeket egy határon túl nem bocsátunk vitára. Jézus nem vitatkozott a farizeusokkal. Amikor kellett, akkor vita nélkül megfelelt nekik (12,17), de soha nem vitatkozott velük. A vitában a gyöngyöt disznók elé dobjuk (Máté 7,13); – noha a gyöngy csak a női szépség ékességeként ragyoghat; – Jézus Krisztus szava pedig csak a hit ékességeként. Jézus nem azért jött el erre a világra, hogy önmagát „mutogassa”; – ezért szavaival nem vitatkozott, hanem kijelentett; – csodatetteivel nem híressé akart lenni, hanem isteni jeleket adott nemzedékének, hogy Megváltójuk eljött értük. Ahol nem adatott hit, hogy szavait és tetteit befogadhassák, ott nem vitatkozott és nem tett csodát, hanem elment onnan (11–13).

– 3. Mit vitatkozhatnánk hitünk legdrágább kincseiről, Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról, a bűnbocsánat, az új élet, az örök élet csodájáról? Ezeket hittel elfogadhatjuk, továbbadhatjuk, ezekből élhetünk (14–20). Netán vitatkozhatunk is ezekről? Ez estben nem marad más nekünk, csak a vita, miközben egyre bizonytalanabbak leszünk, végül nem értünk semmit (21). Ahol az alapokat szétbombázzák, összedől az épület.

5Mózes 28,1–26

193. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.14. 04:00

A két történet – az ötezrek és a négyezrek – közötti KÜLÖNBSÉGEK FONTOS ÜZENETEKET EMELNEK KI.

– 1. Itt mindenben Jézus a kezdeményező, és végig a testet tápláló, testi ínségen könyörülő kenyércsodán van a hangsúly. Itt nincs tanítás, mint az ötezrek megvendégelésénél (6,36). Amikor valaki éhes, szomjas, fáradt, beteg, testileg gyötrődik, akkor egy ponton túl nem tanításra van szükség, hanem konkrét segítségre: jó szóra, a segítő szeretetre, a testi szükséget enyhítő irgalomra. Ugyanakkor nagy kegyelem, ha valaki a tanítást már a testi nyomorúság előtt megkapta, mert az így bizonyossága, mennyei ereje lehet a szükség idején (1–2).

– 2. Külön hangsúlyozza itt az Ige, hogy Jézus azokra is gondolt, akik messziről jöttek. Jézus nemcsak a közeliek, hanem a távoliak, a pogányok megváltója is, ahogy ezt Márk kiemelten hangsúlyozza, több alkalommal is (Efezus 2,17). Jézus Krisztus nemcsak azokért jött, akik láthatóan közel lehetnek az Úrhoz, akik jelen vannak a látható egyházban, akik szolgálnak, akik tökéletesen tudják a „leckét”, a maguk kegyességi köreinek megfelelően; – hanem másokért is. Azokért is jött az Úr, akikre mi soha nem gondolnánk (3).

– 3. Vannak még egyéb különbségek is a két történet között (4–9). Itt a kenyerek száma hét; az elején nincs szó halakról, azok később, külön kerülnek elő; a maradék kosarak száma is hét. Itt négyezren, amott ötezren vannak… Más esemény ez, mint az ötezreké. Sok a testi ínség, sokszor kell a konkrét segítség, isteni hatalommal és emberi eszközökkel.

– 4. Mindegyik történet fő üzenete azonban ugyanaz: Jézus Krisztus a megváltó, aki testi és lelki szabadítója, közelieknek és távoliaknak, minden népnek egyaránt. Fontos a testi ínség enyhítése, de többre van szükség (Lukács 12,23), amire a mi Urunk tanítása is mutat, amit az utolsó vacsorán is hangsúlyozott: „miérettünk megtöretett…” (14,22), hogy soha többé meg ne éhezzünk (János 6,35).

5Mózes 27

171. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.13. 04:00

– Jézus a Galileát körülvevő pogány területen gyógyított. Tírusz vidéke után északabbra, majd onnan délre, az ún. „Tízvárosba” ment. Azaz ismét Gadara földjére érkezett a mi Urunk. Jézus küldetése, tanítói és gyógyítói szolgálata által kísért megváltói szolgálata: „világigényű”. A lényeg: az Úr megváltó szolgálata. Ennek jelei a tanítás és a gyógyítás ajándékai, hirdetve, hogy Ő az Isten Fia, a Megváltó, aki eljött a világra, Isten ígéretei szerint. Mindez a kereszten és húsvétkor lett nyilvánvalóvá. Ezért tiltja Jézus, hogy addig szóljanak Őróla (36).

– A pogány vidéken azonban nem lehet megakadályozni, hogy ne álmélkodjanak a csodáin, és ne híreszteljék azokat. Nyilván, az ottaniakat a csoda nyűgözi le, de ennek megfogalmazása ígéretes: Jézus azért jött (János 12,47), hogy „helyesen cselekedjen”, mert „helyes” meggyógyítani a beteget, mert „helyes”, azaz Istennek kedves dolog legyőzni a nyomorúság „démonjait”. Az akkoriak még nem tudták, amit mi már ismerhetünk, hit által: Jézus ezekkel a csodákkal is a világ teremtési rendjét kezdte helyreállítani; hiszen Ő ezért jött (37).

– Az is elgondolkodtató, hogy Jézus a pogányok földjén, a korabeli mágikus mozdulatokat sem hagyja el a gyógyítás során. De a mi Urunk egyértelműen jelzi, hogy nem ezek, hanem az imádság, vagyis az Isten ad gyógyulást. Nem lehet azonnal, minden átmenet nélkül, „ajtóstól, tokostól rárontva idegenekre”, hirdetni nekik az evangéliumot. Nem lehet azonnal változtatni a külsőségeken, de azonnal tisztán kell szólni az evangéliumot. Jézus magához vonja, egy intimszférába félrevonja a süketnémát, de távolról a többiek is látják azt, ami történik (33–34).

5Mózes 26

376. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.12. 04:00

Jézus mindenkihez jött, nincs megkülönböztetés. Így ment el Jézus a „pogány”, nagykereskedő Tíruszba is (24).

Bizony mindenkinél, minden népnél sok baj van. Ezek a bajok, kortól, kultúrától, vallástól függetlenül ugyanazok a nyomorúságok: a gonosz hatalma ural bennünket, és kellene egy gonosznál nagyobb hatalom, aki megszabadít. Terheltek ezek a kifejezések, de csak így tudjuk pontosan megfogalmazni a lényeget: „megszálltak minket és szabadító kellene”. Tíruszban és mindenhol vannak megszállottak, meg mindenféle bajjal és betegséggel küszködők. A legveszélyesebb baj a „jólét” (25–26).

A sziroföníciai asszony tudta ezt, lánya bajával Jézushoz fordult, mert már hallott Jézusról, és most „élt” Jézus közelségével (26). Ezzel a közelséggel mi naponta élhetünk, bárhol, bármiben vagyunk; – ha hitben járunk, nemcsak látásában (2Korinthus 5,7).

Jézus válasza elsőre megdöbbentő, pedig fontos. Ebben a világban van egy sorrend, amit Isten az ember számára fogalmazott meg. Először azokkal törődj, azok életével, hitével, akiket az Isten rád bízott. Isten őket kéri számon rajtad. Ezt Jézus is komolyan vette, saját népe kapcsán: először ők, „a fiak egyenek…”.

Isten kiválasztása azonban nem kizárólagosság. Istennek más népekből is vannak választottai. Isten sorrendje, valamint szeretetének határa nem emberi. Ezt jelenti ki itt Jézus, amikor meggyógyítja a pogány asszony lányát.

Ez az asszony ugyanis hitte Jézus hatalmát, elfogadta az e-világi isteni sorrendet, és az asztal alatt kuncsorgó „kutyaként” egy morzsát is elégnek tartott a maga számára az Úr kegyelméből. Elég is annyi. Ez az asszony nem elégedetlenkedett, nem lázadt, nem lett forradalmár; – hanem hitt… (28–30). Mi, az asszonyhoz hasonlóan, vegyük komolyan az emberi sorrendek és keretek között megjelenő, azt azonban messze felülíró isteni kegyelmet. De Isten írja felül ezeket, ne mi. Addig pedig ne merészeld csupán a „távoliakat” gondozni, amig a saját gyerekeiddel és a házastársaddal semmit nem törődsz, „világmegváltó” feladataid közepette.

5Mózes 25

375. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.11. 04:00

Minden vallás központi témája a tisztaság. Alapvető kérdések közé tartozik itt, hogy mi az, ami tisztátalanná tesz, és mi az, ami nem. A vallások ez alapján osszák kétfelé a világot: tiszta és tisztátalan dolgokra. Így volt ez a zsidóknál is, akik az étkezés kapcsán is megkülönböztettek tiszta, azaz ehető és tisztátalan állatokat, előírtak kötelező, rituális mosakodásokat. Mindez azt jelzi, hogy az ember vágyik a tisztaságra, és reméli, hogy egy kis igyekezettel tisztán tudja tartani magát, vagy legalább a tisztaság látszatát fenn tudja tartani.

Jézus egészen mást gondol erről. Jézus eleve abból indul ki, hogy az ember e-világi állapotában, önmagától nem tiszta, hanem „eredendően” tisztátalan, ezért kívülről nem teheti az embert tisztátalanná sem étel, sem bármi más (18). A szakaszban az étkezés kapcsán hangzik el a tanítás (19). Ami nyomorúságos állapotunkban eleve bennünk van, amilyenek „eredendően” vagyunk, az határozza meg az állapotunkat, az tesz tisztátalanná. Jézus egy egész bűnkatalógus felsorolásával késztet bennünket önvizsgálatra (21–23). Ilyen a „szívünk”, vagyis az egész „valónk” (21). Ezért magunkból „kifelé közvetítve” ezeket, tisztátalanul nyomorúságossá tesszük a világot (23).

Jézus diagnózisa megtérésre hív. Isten tisztíthatja meg az embert. Akit Isten megtisztított, az szabaddá lesz minden külső hatástól: étel, ital, szertartás, de akár szellemi hatások sem tehetik őt tisztátalanná. Jézus az egész világot felszabadította a megtért ember számára minden vallási, étkezési, szellemi korda alól. Mindennel hálaadással élhetünk, az Isten dicsőségére. A megtért ember ugyanis pontosan tudja a határt, a keretet, amiben mozoghat; – tudja, mi az, ami számára már olyan külső hatást jelent, amivel nem élhet, sem étel, sem szellemi táplálék kapcsán. Ezt krisztusi szabadságában döntheti el, és szabadon mondhat nemet ezekre, a Szentlélek által. Fontos döntések ezek, mert igenis minden kihat a testre és a lélekre, az emberre (Kolossé 2,16; 1Korinthus 6,9–20).

A nagy gond az, hogy nem vagyunk megtértek, csak úgy gondoljuk, hogy azok vagyunk. Valójában ószövetségi módon gondolkozunk, Jézus követésében is. Az ószövetségi világos korlátok azonban még mindig jobbak, mint a korlátlanság. A modern ember ugyanis úgy lett szabaddá, hogy nem a megtérés és a Szentlélek által támasztott hit vezérli az életét. Az ilyen szabadság pedig maga a halál.

5Mózes 24

189. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.10. 04:00

Jézus a kegyes zsidó férfi ruháját viselte, szegélyén bojtokkal, emlékezve Isten szabadító tetteire és az Isten parancsai szerinti háládatos életre (4Mózes 15,37–42). Jézus ruhájának ezeket a bojtjait ragadták meg a betegek, mert a korabeli mágikus csodahit szerint, ha az isteni erővel felruházott embernek csak a ruháját megérintik, meggyógyulnak. Sok, szenzációra és haszonra vágyó „csodadoktor” használta ki ezt a hiedelmet Jézus korában is.

Pál levelei határozottan kijelentették, hogy Jézus nem csodadoktor, hanem Isten egyetlen fia, megváltó, ezért az apostol nem is akar másról tudni, csak Jézus Krisztus keresztjéről (1Korinthus 2,2), valamint az apostol a teológiai érvelésében sem használja a földi, „test szerinti” Jézusra vonatkozó hagyományt (2Korinthus 5,16).

Márk evangéliuma hasonlóképpen, az ember megváltásáért kereszt felé haladó Jézus hangsúlyozásának rendel alá mindent. Mégis, Márk sem itt, sem máshol nem hagyja ki az emberek akkori csodaváró hitét. Sőt, Márk leírja: Jézus, mint egy kiapadhatatlan forrás a szomjazón, isteni hatalmával szótlanul könyörült a betegeken és a nyomorultakon (55–56). Jézus könyörült a szenvedőkön anélkül, hogy hittanórát tartott volna nekik hitük kezdetlegességéről és elégtelenségéről.

Olyan sok a beteg, olyan mély az emberi nyomorúság, és vannak olyan „tömény” helyzetek is, amikor „csak” segíteni kell és lehet, szó nélkül (1,32–39; 3,7–12).

Márk szerint, Jézus az igazi tanítást a kereszten adja majd személyéről és megváltó szolgálatáról. Amíg ez a „tanítás” a kereszten fel nem tárul, addig nem a tanítás, hanem a cselekvés ideje van. Ez az ún. „messiási titok”, amellyel maga Jézus is megtiltja, hogy kereszthaláláig és feltámadásáig beszéljenek róla és a csodáiról (3,12).

Ugyanakkor Jézus a csodáit ritkán hagyta szó nélkül. Sokkal gyakrabban adta hozzá a tanítást is. Mindkettőt isteni hatalommal tette, mint Isten egyetlen Fia. Kell a segítség, kell az érintés, mert a bajban lévő ember konkrét „tapintást”, aláhajlást vár, bármilyen önző is a hiedelme, bármennyire nem „élő a hite”, vagy bármennyire hitetlen… Adott ponton azonban nélkülözhetetlen a segítség mellett elhangzó bizonyságtétel!

Ám minden e-világi segítség csak időleges. Megváltás kell, valódi, örök megoldás! Jézus Krisztus ezért jött. Ezért írt „nekünk” Pál és Márk; – általuk ezért írt a Szentlélek.

Legyen eleven számunkra Isten megváltóan segítő, krisztusi szeretete ma is, a Szentlélek által. Áldott pünkösdöt!

5Mózes 23

374. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.09. 04:00

Az ötezer ember megvendégelésének BEVEZETÉSÉRE figyeljünk most.

30. vers. A tanítványok visszatértek az első „kiküldetésükből”. Az Úrtól indulunk, Őhozzá érkezünk meg: ez a tanítvány szolgálatának, a hívő ember és gyülekezet életének szívverése, minden napon, minden feladatban, „bármikor”. Ővele áldást tapasztalunk még a nyomorúságban is, Őnélküle valójában még a siker is kudarc. De jó tudni, hogy életünk is Őtőle indult és Őhozzá érkezik meg.

31. vers. Jézus észrevette, hogy a tanítványok elfáradtak, amikor első „kiküldetésükből” visszatértek. Lám, már akkor is olyan sok dolguk volt a tanítványoknak, hogy enni sem volt idejük. Ne emlegesd, hogy sok a dolgod, mert mindenkinek csak napi 24 órája van elfáradni. A mi Urunk tudja, miben vagyunk; – de csak Ő tudja, mert egyébként a világon senki mást nem is érdekel a saját leterheltséged, bajod, de örömöd sem. Ne is terhelj ezekkel senkit se.

32–34. versek. Jézus mennyei hatalma nemcsak az ötezrek megvendégelésének csodájában mutatkozott meg. Csoda az is, hogy pihenni mentek a csendes, „embermentes” helyre, és amikor a sokaság utánuk ment, egyedül Jézus volt az, aki ezt elhordozta, sőt megszánta és megsegítette őket. Mi, kimerült állapotunkban csak áldatlan módon tudunk másokkal, hát még sokakkal, találkozni…

5Mózes 22,13–29

220. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.08. 04:00

Jézus híre (14–15)

– Heródes királyban korábbi bűnét, Keresztelő János megöletését juttatta eszébe. Aki még nem ismerte fel Jézust, igazi valója szerint, az is nyugtalanná válik saját bűnei miatt, az Úr közelében (16).

– Keresztelő János, Isten akaratát képviselve, megintette Heródes királyt, mivel Heródes elszerette testvérének, Fülöpnek feleségét, Heródiást. – Nem szabad! – ennyit mondott a királynak Keresztelő János (18). Ez a baj velünk, ha Isten Igéjét tisztán hirdetjük, abban nemcsak kegyelem van, hanem határozott intés is.

– Mivel a világ nem szereti a keresztyén üzenet intelmeit, amely szerintük a szabad világban „kiskorúságban tart”, ezért a keresztyén misszió elkezdi kiszolgálni a világot. A képlet ennél persze bonyolultabb, most szándékosan egyszerűsítek.

Döbbenetes Heródes alakja, aki tiszteli Keresztelő Jánost, szívesen hallgatja őt. Heródes félelme szinte már istenfélelem, ami elbizonytalanítja a királyt korábbi, hiábavaló életében (20); – amikor jön a világ elvárása, a hatalomban maradás kísértése és a testi kísértés, ami aztán mindent visz (21–28). Keresztelő János meghalt a hitéért, Heródes pedig maradt „halott életében”.

5Mózes 22,1–12

248. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.07. 04:00

A tanítványok, a szolgálat során ne függjenek senkitől és semmitől, csak Jézus Krisztustól, aki hatalmat adott nekik a szolgálatra (7).

Belémhasított a felismerés, hogy mennyi mindentől függünk, miközben követni akarjuk az Urat, szolgálva az Ő ügyét. Elkezdtem sorolni magamban ezeket a függelmeket, és abbahagytam, mert arra jutottam, hogy noha a látható egyház rendjében vannak alapvető függelmek, de mégis végig kellene gondolni: ki is az első az életünkben, kit követünk, kihez igazodunk, kinek engedünk?

Erőtlen a szolgálatunk, mert annyi felesleges „cuccot” akarunk hordozni az Ő követése közben, hogy a lom megtölti az életünket.

Az elmúlt nyáron lomtalanítottam. Amikor nekiálltam, arra döbbentem rá, hogy mindent elárasztott a „cucc”. Szinte válogatás nélkül dobáltam ki mindent… Fájt, de kijózanított a felismerés, hogy legszebb emlékeink dokumentumai is szemétté lesznek az idő múlásával, mert minden megfakul, kacattá lesz. Nem kell semmi, csak az Úr!

„Kevés dologra van szükség, valójában csak egyre!” (Lukács 10,42)

„…semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” (1Timóteus 6,7)

5Mózes 21

83. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.06.06. 04:00

Ennek a történetnek nem csak az a fő üzenete, amit Jézus is kimond, miszerint a prófétát a saját hazájában vetik meg (4). Márk nem nevezi meg Názáretet (1), mert ez a hitetlenség Jézus egész hazájára, országára jellemző volt, és túlmutatott azon, hogy gyermekként kik ismerték őt… (2) MEGBOTRÁNKOZNI, azt jelenti: elesni, tőrbe, kelepcébe jutni, elbukni.

– 1. Ez a kifejezés arra vonatkozik, amikor Jézus személyének titkát, istenségét vonják kétségbe, vagyis a valóságos hit leglényegesebb feltételét vonják kétségbe.

– 2. A botránkozás a Krisztus-esemény óta kíséri az emberiség történetét, és a keresztyénségen belül is mindig jelen van. Egy okos, keresztyén értelmiségi szövetségben hallottam, hogy csak a feltámadott Jézusról szólni túl kevés, sablonos; – a mai tudós keresztyén értelmiségnek többre van szüksége ennél. Na, pont ez a megbotránkozás (3).

– 3. Mit vallunk mi Jézusról? Jézus valóban próféta volt: hatalmasan szólt, tanított és cselekedett (2); – de Ő sokkal több, mint főpróféta. Ő a mi főpapunk, aki meghalt és feltámadott értünk, és aki királyként most is uralkodik. Ő a király, Ő uralkodik, a mi Megváltónk. Ez a mi bizonyosságunk minden forrása ebben a zavart világban.

5Mózes 20

144. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.06.05. 04:00

A VÉRFOLYÁSOS ASSZONY TÖRTÉNETE.

– 1. Ez a történet túllép az ókori, mágikus csodahit képzeletvilágán. Nem Jézus ruhájának érintése gyógyít, nem is valami „isteni emberből” kiáradó személytelen erő segít itt, hanem az a hit, amellyel a beteg asszony keresi, megközelíti az élet Urát, a szabadítót, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön (Máté 28,18). Ez a hit Isten ajándéka, amely által ma is minden szükséges segítséget megad nekünk a mi Urunk; – akarata szerint nem mindig gyógyulást ajándékoz, de megváltó segítséget igen (30).

– 2. Ez a történet túllép a személytelenségen. A mágikus hit személyes, felvállalt hitté formálódik. Jézus keresi a gyógyult asszonyt, aki félve előjön, leborul és mindent elmond (33). Személyesen számontart és megtart a mi Urunk.

– 3. Ez a történet túllép a puszta gyógyuláson. A valóságos hit mindig többet kap Jézustól, mint amit várt volna. Jézus ugyanis mindig többet ad, mint testi gyógyulást, mint e-világi megoldást. Ő megszabadít, üdvözít, megvált. Jézus üdvözítő hatalma átfogja az ember földi és örök sorsát, személyesen, valóságosan; – túl minden emberileg erőlködő, hazug babonán…

5Mózes 19

57. zsoltár

 

Szerző: refdunantul  2019.06.04. 04:00

GADARA.

– 1. Nem akarjuk elismerni, mi modern, tudós emberek, hogy milyen valós ez a leírás, a gadarai megszállottról. Ma is a megszállottság ezernyi fajtájával küzdünk.

– 2. Most szembesüljünk magával a diagnózissal, anélkül, hogy szépítenénk azt. A sír, a halál árnyéka a „lakásunk”, éjjel és nappal (3–4). Semmivel sem lehet „megkötni”, lekötni, megnyugtatni bennünket (3): tele van az életünk pótcselekvésekkel vagy halálos, ön és közveszélyes magunkba zuhanásokkal (4). Indulatosságunkban törünk és zúzunk, és a nem látványos rombolás a veszélyes, vagyis az, amikor valaki olyan nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak látszik (4). Tele vagyunk szándékos pusztító gondolattal (13–14). De gyakran a legjobb szándékunk és önzetlennek feltüntetett „köz-buzgóságunk” is merő önzés.

– 3. Jézus Krisztusra pedig az elsők között mondunk nemet, zsigerből; – miközben ezernyi más megoldás előtt hajbókolunk, kezdve azzal, hogy be nem ismernénk ezt az állapotunkat (6–7). Nem! Ez túl sötét kép rólunk! A gadaraiak földje ezért mindig az elhallgatott „túlpart” marad (1).

– 4. De jó, hogy Jézus Krisztus hatalma és irgalma ennek ellenére meglátogatta a gadaraiak földjét! (1) Jézus meggyógyít! Ebben a világban még gyötörhetnek ártó „hatalmak”, de már nem ezek uralkodnak felettünk. A hívő ember is sok mindennel küszködhet, ebben a világban, de akkor is más ország tagja! A hívő ember észhez tért, megtért, megtisztult, és hirdeti az Úr hatalmas szabadítását (15–20).

5Mózes 18

470. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.03. 04:00

KICSODA SZÁMODRA JÉZUS KRISZTUS? Hogyan segíthetjük válaszadásra „az új generációt”?

– 1. Felnövekedett egy olyan generáció, akinek ez a kérdés már nem is kérdés. Ha pedig mégis kérdés, akkor a válasz többnyire igen kétkedő, cinikus, elutasító; esetleg okoskodó, filozofálgató, amelyben Jézus Krisztus neve, ügye csak egy téma a bölcselkedésre. Az Urat ugyanúgy, mint a keresztyén üzenetet és kultúrát egyként sutba vágják ezek a viszonyulások. Nagy baj lehet még ebből! Nyilván, az „új nemzedék” mindig keresi életének tartalmát, az örökkévaló összefüggéseket, és sokféle módon, nyitottan teszi ezt, jó is, hogy teheti; – egy határig ez nem is lenne baj.

– 2. Nyilván, mindent Isten cselekszik, a hitet Ő adja; – azt az élő hitet csakis az Úr ajándékozhatja, amely személyes hit, és Jézus Krisztus ügyének érdekében mégis engedelmesen betagozódik a „nem tökéletes”, látható egyház rendjébe.

– 3. Az isteni cselekvés kegyelmi keretében mégis mit tehetünk mi? Nyilván mi magunk, Isten népe, legyünk hűséges bizonyságtevők, hiteles életünkkel együtt, akkor majd az új generáció is eséllyel és hittel fedezi fel újra ezt a kérdést: Kicsoda Jézus Krisztus? Először tehát nekünk kell erre a kérdésre a teljes feleletet megadni: – Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az Isten Fia, a Megváltó, a mi életünk Megváltója. Te vagy az, aki a mi életünkben hatalmasan szóltál, „hatalmasat” szóltál és hatalmasan cselekedtél. Ugyanakkor ma már a hűséges bizonyságtétel, a hiteles élet is kevés. Határozott irány kell: szent, mentő diktátum! Isten cselekszik, de valamikor ilyen hitvalló, életmentő parancsokon keresztül; – ahogy a tenger is isteni parancs által csendesedett le!

5Mózes 17

96. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.06.02. 04:00

KICSI KEZDET, ÁLDOTT BETELJESEDÉS.

– 1. Jézus példázatban szólt tanítványaihoz (30). Őnekik Jézus meg is magyarázta a képet, a történetet, ezáltal pontosan megértették a példázatot, az pedig még inkább megvilágította számukra Jézus igehirdetésének üzenetét (33–34).

– 2. A példázat ebben az esetben egy kép, a Palesztinában ismert legkisebb magról, a mustármagról, amely mégis a legnagyobb fává lesz, és árnyékában fészket raknak a madarak. Ilyen az Isten országa is (31–32).

– 3. Isten országa kicsi, sokaknak jelentéktelen, megvetendő módon mutatkozik meg ebben a világban (31). Isten az igehirdetés bolondsága által akarja megszólítani ezt a világot (1Korinthus 1,21). Ma úgy mondanánk, hogy egy idejét múlt műfajjal próbálkozunk még mindig. Istennek mégis úgy tetszik, hogy „tanítványait” így szólítja meg, nekik ekként magyarázza meg az Isten országának titkát (33–34). Isten nem az előkelőket, a bölcseket, a tekintélyeseket választotta ki magának; – és Ő nem korhoz kötötten modern, hanem örök módszerekkel dolgozik (1Korinthus 1,27; 4,13).

– 4. Isten országa a kellő időben kilép elrejtettségéből, és megmutatja valóságát, nagyságát. Ez a nagyság nem másokat taszít alá, hanem oltalmat, védelmet, enyhülést ajándékoz még az égi madaraknak is (32). Az a baj, hogy mi, mai, modern keresztyének, nem tudunk imádságos szívvel várni, és nem tudjuk elhordozni, az elrejtettség kicsiségét, mi azonnal és „nagyon” látszani és csillogni akarunk, mint a „közösségi oldalakon” a világ… Csak, ha Isten láttat, azon van áldás.

5Mózes 16

378. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.01. 04:00

ÁLDOTT VÁRAKOZÁS.

– 1. Ezt a várakozást odaadó munka előzte meg. A gazda gondosan elkészítette a földet, elvetette a magot: ennyit tehetett, a mag kikeléséig nem tehet többet, de amit tehetett, azt mind megtette. Ez a gazda nem olyan, mint a „profi” munkatársak, akik mindig másodperc pontosan érkeznek és mennek haza, mindent megtesznek, amit a feladatkörükben kiadtak nekik munkaként, de egy rezdüléssel sem tesznek többet. Ezek „profi” béresek, megfogni nem lehet őket, de nem szívügyük a feladatuk. A gazda nem profi béres, hanem ő a gazda, akinek szívügye a „földje”, mindent megtett érte, amit csak tehetett (26).

– 2. Ez a várakozás rámutat lehetőségeink határaira. A gazda, az odaadó munka után elmegy, otthagyja a magot, lefekszik és felkel: vár. Istenünk, az egyetlen „Gazda” eszközeiként cselekszünk ebben a világban, de egy ponton túl az Úrra kell bíznunk a történéseket. Egy ponton túl hiába akarjuk és sürgetjük az eredményt, hiába erőlködünk… Ez a várakozás: alázat és hit, „ráhagyatkozás” (27).

– 3. Ez a várakozás türelem és reménység arra nézve; – hogy amikor mi munkálkodtunk, akkor is az Isten cselekedett, aki Jézus Krisztusban már mindent megtett értünk; – és amikor már nem tudunk cselekedni, Ő akkor is munkálkodik, kiegészíti a mi munkánkat, és „növekedésbe” lendíti a vetést az emberi életek szántóföldjén. Magától, Isten erejétől, a feltámadott Úr hatalmától, Isten országának valóságától „növekszik” az üdvösség, szárba szökken és terem (28–29).

5Mózes 15

359. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.31. 04:00

NEKÜNK MÁR „VAN”!

– 1. Jézus Krisztusban mindenünk megvan! (25) Üdvösségünk van. Az Úrtól kaptuk, ajándékba, érdemtelenül, amink van.

– 2. Akinek pedig van, az nem rejti el, nem szégyelli, hanem nyilvánvalóvá teszi azt, amit az Úrtól kapott. A lámpásnak elrejtve nincs értelme, csak a lámpatartóban, ahol világít (21–22).

– 3. Jézus megfordítja a gondolatot. Ugyanis amilyen mértékkel mi mérünk másoknak, az annak a jele, hogy tudatában vagyunk-e annak, hogy nekünk mennyi mindenünk van, és kitől kaptuk azt. Aki tudja, hogy őneki mennyi mindene van, és hogy ezt ajándékba kapta, az az ember továbbad abból másoknak. Mindenkinek nem tudunk adni, de vannak olyan emberek mindig az életünkben, akiknek adunk: Igét, evangéliumot, ennek nyomán konkrét segítséget, támogatást, erőt és vigaszt. Ilyenkor Krisztust adjuk. Amilyen mértékkel mérünk másoknak, az jele az üdv-bizonyosságunknak. Nem érdem, hanem pecsét (24).

– 4. Aki pedig tudja, hogy őneki mennyi mindene van, ezért hálából ad abból másoknak, az „gazdagszik” meg igazán már ebben a világban is, mert annak még adatik. De aki állandóan panaszkodik, mert azt hiszi, hogy őneki nincs, attól azt is elveszik, amilye van (25).

5Mózes 14

358. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.30. 04:00

BOLDOGOK, VAGY TANÚSKODÓK?

– 1. Nézzük meg az akadályokat ott, ahol a sziklás talajra és a tövisek közé hullott a mag, ezért nem tudott növekedni.

– 2. Vannak olyanok, akik örömmel fogadják az Úr szavát, de a pillanatnyi helyzet felülír számukra mindent (17–18). „Ezek” az örömelv szerint keresztyének: Jézus Krisztus is csak azért jött, hogy őnekik jó, szép, boldog legyen az életük, hiszen Ő hozott áldozatot értük, és nem nekik kell áldozatot hozni az Úr ügyéért. „Minden őértük van!” Nem véletlenül fogalmazta meg Kálvin, hogy nem értünk, hanem az Isten dicsőségének szolgálatáért van minden, ami persze Isten népének is a legjobb, mert ahol Isten dicsősége érvényesül, ott „rendeződnek” maradéktalanul a dolgok. Ne becsüljük le az itt említett „pillanatnyi helyzetet”, mert szenvedni mindig csak a „jelenben” lehet, és akkor derül ki, hogy valójában mit tudunk elhordozni.

– 3. Tudunk-e az Úr követségében járva szenvedést és üldöztetést vállalni? (16–17) Az élet gondjának nyomása, a gazdagság és egyéb dolgok csábítása pedig, bárhogy tagadjuk, mindannyiónk nyomorúsága ma is (18–19). Testi szemekkel itt alig látni a különbséget Isten népe és a világ között; – alig látni a harmincszoros, hatvanszoros, százszoros gyümölcstermést (20). Hisszük, hogy ennek ellenére mégis „adatik”… (11).

5Mózes 13

130. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.29. 04:00

VÉR SZERINTI ÉS LELKI CSALÁD.

– 1. Döbbenetes a kontraszt: Jézus a sokasággal bent van egy házban (20), a hozzátartozói pedig kint megálltak és beküldtek érte valakit, hívatták őt. A korábbi szakasz szerint, hozzátartozói, különc viselkedése miatt mentek érte, mert azt hitték, hogy megzavarodott (21). Jézus „bent”, vér szerinti rokonai „kint”, sőt „ellene” (31–32).

– 2. Legnehezebb a „misszió” a családban! – szoktuk mondogatni. A vér szerinti családodat különösképpen rád bízta az Isten. Éppen ezért a családod nem missziói terület. Ők nem egy kegyes szolgálat, program, stratégia, cél részei! Sok, családban buzgón misszionáló családfő veszítette el gyermekeit, szüleit, e földi világban végképpen azért, mert családtagjaiban elsősorban missziói küldetést látott.

– 3. A vér szerinti családodat mindenekelőtt szeretni kell! Persze, felelős vagy, hogy hitben és hitelesen éljetek a családban, kezdettől fogva. Jézus, igenis komolyan törődött anyjával, még a kereszt kínjai között is (János 19,27). A családod tagjai nem a hitben testvéreid. Ők azok, akiket Isten minden tekintetben rád bízott. Hitre vezethetsz, noha hitet nem adhatsz; – de minden egyebet igen! Jaj, neked, ha kegyes hivatkozásokkal elengeded a vér szerint rád bízottak kezét (35).

5Mózes 12,20–31

439. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.28. 04:00

BŰN ÉS BŰNBOCSÁNAT.

– 1. Jézus kétféle bűnt említ: a konkrét cselekedeti bűnöket és az Istent káromló, gyalázó bűnöket (28). Az egyik fajta bűnt az ember az embertársa ellen követi el, a másikat az Isten ellen. A cselekedeti bűnök mindig magukba foglalják annak csíráját, a gondolatot, amelyben megfogan a bűn cselekvése; cselekedeti bűn a másikat bántó szavaink sokasága, és a jó cselekvésének elmulasztása is. Jézus – a korabeli zsidósággal ellentétben, akik minden élethelyzetre megfogalmazták a kínálkozó bűn fajtáját (kazuisztika) – ennél tovább nem osztályozza a bűnöket (28).

– 2. Viszont Jézus mindkét típusú bűnnel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ezekre mindre van bocsánat Istennél. Jézus a „kis” bűnöket is kárhozatosnak ítélte, és a „kicsikkel” együtt a „nagy bűnökre” is meghirdette Isten bűnbocsátó kegyelmét. Jézus Isten igényét hirdette meg: „általános amnesztiát” minden bűnös számára (28).

– 3. A bocsánat egyetemessége egy megszorítást kap; vagyis van egy harmadik fajta bűn, amelyre soha nem lesz bocsánat, amelyik bűn megmarad örökre: a Szentlélek káromlásának bűne (29). A kijelentést megelőző „példázat” (23) a „hallók” számára teszi érthetővé, hogy mit jelent a Szentlélek ellen szólni (4,11). Jézus hatalmasan szól és cselekszik; – a Szentlélek által maga az erős Isten szól és cselekszik benne és általa. Ezért Ő az embernél erősebb gonoszt és seregét is le tudja győzni, Isten Lelkének erejével (27). Ezt megtapasztalják az írástudók, és elismerik a letagadhatatlan tényt: Jézus legyőzi a gonoszt, betegek gyógyulnak, megszállottak tisztulnak. Az írástudók ezt beismerték (22); – majd mindezt ördöginek minősítették (22). Isten Lelkének munkáját tisztátalannak, ördöginek tüntették fel. Vigyázzunk, mert Isten kegyelmét emberként korlátozni, az Ő erejét „leminősíteni”, és a bűnbocsánat tágasságát szűkíteni, emberi, felekezeti, tan- és kegyességi szempontok szerint, vagyis mintegy gyarló emberi kézbe venni az isteni kegyelmet; – ez is lehet azzá, amiről Jézus beszél.

5Mózes 12,1–19

141. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.27. 04:00

– 13. vers. A „hegy”, ahol a tizenkét tanítvány elhívása történik, az imádságnak, az Isten közelségének, a kinyilatkoztatásnak helye. Ezzel is jelzi Márk, hogy Jézus isteni hatalommal, feltétlenül, emberi képességektől függetlenül hívta el azokat, akiket akart, és azok követték is Őt. Jézus isteni hatalommal „teremtette” a tizenkettőt. Senki sem kérdezheti: miért éppen ezek, tizenketten?

14. vers. A tanítványság lényege, hogy a tanítványok mindig Jézussal vannak, mert Jézus velük van, és ennek nyomán küldetésük az, hogy Jézus tanúi legyenek. Ők az első igehirdetők. Jézus hatalmával szólnak. Az egyház igehirdetése a tizenkettő üzenetét viszi tovább, akik viszont Jézus igehirdetése alapján, az Ő cselekedeteit látva szóltak.

15. vers. Jézus tanítványai azonban nemcsak jézusi hatalommal szólhatnak, hanem jézusi hatalommal cselekedhetnek: megkötözött emberek kötelékeit oldhatják meg. Külön kiemeli Márk, nem ők, nem a tanítványok szólnak és cselekszenek, hanem Jézus Krisztus hatalma szól és cselekszik általuk, az Úr akarata szerint. A Jézussal való együttlét nem kegyes öncél. Jézus nem elégszik meg a tizenkettővel, hanem mások felé is „nyitott”, minden nép felé (3,8). A tizenkettő nem egy lezárt kör. Fix a középpont: Jézus Krisztus. A tizenkettő, és a kör sugara Isten akarata és kegyeleme szerint bővül. Márk missziói egyházfogalma ez.

16–18. versek. A tizenkettő felsorolása jelzi, hogy sokfélék „ezek”, mégis Isten új népének magja ők, az Úr kiválasztó kegyelme szerint. Vagyis a tizenkettő az új Izráel, az egyház. De ennek ellenére a tanítványok történeti szerepe páratlan. Csak ők az apostolok. Nem választhat senki helyükbe másokat. Márk ezt vallja, de ennek ellenére nem teszi „emberfelettivé” a tizenkettőt. Páratlan tanúk ők, de Jézus ügyének nem ők a biztosítékai, hanem maga az Úr. Végig Ő cselekszik! A tizenkettő páratlansága nem jelent minőségi különbséget: őbennük látjuk a húsvét utáni keresztyénség minden gyengeségét, bűnét, kísértését; – de elhívását és küldetését is. A tanítványi listákból kiderül, hogy az egyes tagok szerepe, sem Jézus földi életében, sem húsvét után nem volt egyformán aktív és jelentős. Több név már a felsorolásban is eltűnik az ügy mögött, amire Jézus elhívta őket.

5Mózes 11

30. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.26. 04:00

JÉZUS KRISZTUS NAGY DOLGOKAT TESZ (8).

– 1. Jézus és tanítványai „nem pihenni” mentek „a tengerre” (7). Jézus nem is azért vonult félre hirtelen, mert menekült volna a farizeusok gyilkos szándéka miatt, akik a sorozatos szombatnapi gyógyításai miatt az életére akartak törni (Márk 3,6). Márk teológiájában a Galileai-tenger a rendkívüli kijelentések helye (eszkatológikus hely), ahol Istentől való nagy dolgok történnek. Ezért vezette ide Isten az Ő Fiát. Eljött a nagy dolgok ideje, az Istentől való nagy dolgok ideje, és közeledett a „legnagyobb dolog” ideje. A Genezáret tavának partja tehát szent hely volt, az Isten cselekvésének színtere (7–8).

– 2. A tartományok felsorolása azt igazolja, hogy sokan jöttek, mindenünnen Jézus Krisztushoz, hogy lássák az Úr nagy dolgait, és részesülhessenek azokból. A számba vett területeken nemcsak zsidók, hanem „pogányok”, vagyis nem zsidók is éltek. Az Úr nagy dolgainak sok tanúja lett, mindenféle nép gyermekei közül (7–8).

– 3. Márk evangéliuma végig azt hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus nemcsak hatalommal szólt, és nemcsak hatalommal cselekedett (9–11), hanem isteni hatalmával megváltotta az embert. Vagyis Jézus Krisztus nemcsak nagy dolgokat tett, hanem a „legnagyobb dolgot” cselekedte velünk, megváltotta az övéi életét. „Ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nekünk az Isten. Ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet.” (1János 5,11–12) A legnagyobb dolog az örök élet, az üdvösség ajándéka, amit Isten Jézus Krisztusban adott nekünk, amelyet nem vehetnek el tőlünk soha. Az életünkben minden egyéb „nagy dolog” ebből az egyetlen, valóságos, „legnagyobb dologból”, mint áldott és örök forrásból merítve tapasztalható meg.

5Mózes 10

94. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.25. 04:00

SOK A „SORVADT EMBER”; – sok a sorvadt, kiszáradt élet: „imaházon” belül és kívül egyaránt (1).

– 1. Van baj elég! Ennek ellenére azzal vagyunk elfoglalva, hogy „lessük, rajtakapjuk és vádolhassuk” egymást, még a nyugalom napján is (2).

– 2. Jézus ebbe szól bele, amikor középre állítja a száradt kezű embert (3). A „sorvadt kezű” ember állapota nem volt halálos, várhatott volna még egy napot. Jézus azonban most szándékosan rá akar mutatni a lényegre: Jézus számára az ember áll a középpontban. (4). Istenért buzogva nem lehetünk közömbösek a mellettünk szenvedő ember iránt. Az embertelenségre Jézus elszomorodva, szinte haraggal válaszol: isteni hatalmával meggyógyítja, megsegíti a szenvedőt (5).

– 3. Eddig tart a magyarázat „iskolás” része. De végiggondolva a fentieket, számos kérdés vetődhet fel bennünk.

– Hogyan segíthetünk ma több, mint nyolcmilliárd emberen, a jóléti társadalmak dúskálásában ugyanúgy, mint a végtelen nyomorban egyaránt?

– A közvetlen környezetünkben élőkön tudunk segíteni?

– Van-e olyan segítség, ami marandóan, e-világon túlra mutat?

– Jézus Krisztus mindkettőre válasz.

– Van-e hitünk Őbenne?

5Mózes 9

205. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.24. 04:00

KELL A TÖRVÉNY, mert a bűnnel teli világban csak a törvény tarthat rendet, egyébként belesüllyednénk a gonosz káoszba.

– 1. Ugyanakkor az ember legnagyobb nyomorúsága, hogy a törvényt csak gyarló módon tudjuk alkalmazni. Ahogy a korai zsidóságban a törvény értelmezése próbált minden rezdülést körül szabályozni; – így ma is, nem egy adott munka elvégzése jelent nehézséget, hanem az azzal járó papírmunka rengetege. Kis túlzással: valójában nem is a tényleges munka elvégzése a lényeg, hanem annak lepapírozása (23).

– 2. Az élet, a munka, egyre inkább nem öröm, hanem szabály- és kötelességteljesítés, amely nem tud megpihenni. „Haldoklik” az élet-öröm, mert vagy azt kérdezzük: „Mit és hogyan kell?”; vagy azt, amit az akkori és a mai farizeusi kegyesség hangsúlyoz: „Mit nem szabad?” (23)

– 3. Jézus először Dávid esetével, egy Igével igazolja, hogy Dávid és emberei is tettek olyat szombaton, amikor szükséget szenvedtek, amit nem volt szabad a törvény szerint (25–26): éhesen ettek a szent kenyerekből (1Sámuel 21,1–6).

– 4. Jézus azonban nemcsak egy Igére hivatkozik, hanem a teljes Írás szemlélete alapján kijelenti, hogy Isten az embert nem azért teremtette, hogy megtartsa a szombatot, meg a törvényt, mert a törvény van az emberért és nem az ember a törvényért.

– 5. Isten életre teremtett minket, és Jézus az élet teljességét ajándékozza vissza nekünk (János 10,10). Kell a törvény, de az élet több, mint törvény, mint rend, mint jog, mint szabályok közötti rabszolga gürcölés (27–28).

5Mózes 8

49. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.23. 04:00