Akik az Urat követi, hittel és hűséggel, azok ebben a világban BIZONY SOK MINDENRŐL LEMONDANAK.

– 1. Ez a böjt hálaáldozat; – nem kényszer, nem érdem, hanem kegyelmi állapot.

– 2. Ez a böjt nem könnyű. Nem vagyunk vakok és látjuk, hogy a maximális „vitalitásra” és „életélvezetre” berendezkedett világban, a „jóléti félteke” habzsolja az életet. A délnémet társadalmat ismerem, és már szinte felháborítónak tartom az a jólétet, ami ott van, kinevelve egy pökhendi és végtelenül önző, puhány generációt, akik semmiféle áldozatra és „szenvedésre” nem hajlandók. Persze nem kell Németországig menni hasonló példákért.

– 3. Bizony a böjt ideje van most, hogy a mi Urunk, a „vőlegény”, a mennyben van, azaz „elvétetett” tőlünk a közvetlen jelenléte, noha Igéje és Lelke által velünk van (20). Ez a böjt azonban nem érdem, hanem Krisztus követésének szabadsága, jele, amely felelősen szolgál, mert amíg egy ember is nyomorog a földtekén, felelőtlen és lelketlen minden „bulizó” és kurjongató duhaj.

– 4. Isten azonban nem a böjt, hanem az öröm, a bőség, az élet Istene. Amikor ismét visszajön a vőlegény, vége lesz mindenféle böjtnek (19). Lakodalomra, nagy vacsorára vagyunk hivatalosak (Lukács 14,15–16). A tanítványság alapvetően nem böjt, végképp nem érdemszerző böjt, de ebben a világban csak böjtben élhető meg hitelesen. Pál is megsanyargatta testét, hogy a kísértések világában alkalmatlanná ne legyen a szolgálatra, se a teste, se a lelke (1Korinthus 9,27). Ez a böjt Isten Lelkének erejével lehetséges.

5Mózes 7

115. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.22. 04:00

MÁTÉ, A MEGVETETT VÁMSZEDŐ ELHÍVÁSA, valamint a bűnösökkel és vámszedőkkel vállalt asztalközösség Jézus eljövetelének lényegére mutat rá.

– 1. Márknál a legtisztább, legtágabb meghatározását olvashatjuk Jézus jövetel céljának, amit Máté és Lukács már szűkít, feltételekhez szab. Márknál Jézus nem ismer igazakat, csak bűnösöket. Márknál Jézus nem megtérésre hív, mint Lukácsnál, hanem önmagához, és a megnyert kegyelem következménye a megtérés.

– 2. A kegyességet is kisértik az alábbiak:

– A kegyes ember, Istennel való kapcsolatának alapját a saját vallásos teljesítményében látja.

– Ennek nyomán nem ismeri fel az ilyen ember, hogy a legkegyesebbek is bűnösökként állhatnak meg az Isten előtt.

– A kegyes ember, önigazsága alapján elkülönül másoktól.

– 3. Egészen szimplán megfogalmazva.

Sok önigazult keresztyén keserítette már meg testvérei életét, azok lenézésével, saját üdvösségének hangoztatásával és mások kárhoztatásának merészségével. Noha „ezeknek”, és gyermekeiknek élete sok esetben maga volt a csőd. Na, de az más! Ők az igazak, a választottak; – mások meg az elvetettek.

– Ennél már csak az veszélyesebb, amikor valaki Isten határtalan kegyelmére hivatkozva mindenkit felment, és a „szeressük egymást” gyerekek humanista „blablájával” a drága kegyelmet olcsó kegyelemmé alázza.

5Mózes 6

123. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.21. 04:00

JÉZUS HIRDETI AZ IGÉT.

– 1. Jézus gyakran elrejtőzik. Márk evangéliumának kulcsa a „messiási titok”: addig ne szóljanak róla, amíg a kereszten és utána nyilvánvaló nem lesz, hogy ki is Ő valójában. Ne szóljon Jézusról az, aki nem ismeri Őt igazán (1). Ugyanakkor Jézus nem tud elrejtőzni, sokan jönnek hozzá; – aki pedig megtapasztalta hatalmát, nem tud hallgatni Őróla. Jézus az elrejtőzés és kitárulkozás lüktetésében van jelen előttünk Márk evangéliumában.

– 2. Jézus minden tevékenysége igehirdetés. Jézus mindig „előjön”, ha Őt igazán hívják, és hirdeti az Igét, ahogy itt is tette. Ez az Ő fő tevékenysége. A gyógyítás jel, „áldott járulék”, az igehirdetés egy fajtája (2). Ennek bizonysága végig, a mai igeszakasz.

– 3. Jézus szavával, Igéjével meggyógyítja a hozzá leeresztett bénát, hiszen megbocsátja annak bűneit. Mert az igazi gyógyulás a bűnök bocsánata, az örök élet, az üdvösség (3–5). Ma ugyanúgy tiltakozunk ez ellen, mint akkor tették. Hallottam már szolgatársaktól, meg okos keresztyén értelmiségiektől is a megjegyzést: Hagyjuk már a keresztyén sablonokat, az emberről és valós megoldásokról beszéljünk, amit a ma embere be tud fogadni, a gondolkodó ember sem riad meg azoktól (6–9).

– 4. A történet egyértelmű: a béna gyógyulása a bűnök bocsánata, a talpra állása csak ideiglenes ráadás; – mert ebben a világban ez a gyógyult ember előbb-utóbb újra, véglegesen leesik majd a lábáról, mint mi mindannyian (10–11).

– 5. Aki csak látható csodára dicsőíti az Istent, noha marad a saját okos, „önmegváltó”, „emberséges és emberi” gondolatainál, az legfeljebb ámul, de nem hisz (12).

5Mózes 5,22–33

44. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.20. 04:00

JÉZUS KRISZTUS SZABADÍTÓ HATALMA.

– 1. Itt áll előttünk egy ember, akiről csak annyit olvasunk, hogy leprás. Ez egy sűrített, tragikus életrajz. Mindannyiónk életéről adható ilyen pár szavas sűrítmény, életének nyomorúságáról; – lehet „cifra”, vagy tényleges nyomorúság, lényegében mindegy (40).

– 2. Ez a történet egy sűrített szabadulás leírása is. Ez a leprás ugyanis kegyelmei állapotban van, mert tudtában van a saját totálisan reménytelen helyzetének, de tud Jézus páratlan hatalmáról is. Ezért a leprás önmagát megadva, kiszolgáltatva Jézus akaratára és szabadító hatalmára bízza magát (40).

– 3. Jézus haragja szabadító kegyelem nekünk.

– Az eredeti szöveg szerint, Jézus haragragerjedt, nem pedig megszánta a leprást. Ez Márk jellemző fordulata. Jézus az emberi életet megnyomorító, „leprásító” gonosz hatalma ellen gerjed haragra, miközben megérinti az érinthetetlent, meggyógyítja a gyógyíthatatlant (41–42).

– Ezután Jézus ugyanezzel a haraggal, indulattal parancsol a gyógyult embernek, hogy egyelőre ne szóljon senkinek, hanem mutassa meg magát a papnak, akik a mózesi törvények szerint gyógyultnak nyilváníthatták a leprást, és visszabocsáthatták a társadalomba (3Mózes 13,39).

– Jézus haragja is jelzi, hogy itt nem az a kiemelt üzenet: lám, Jézus komolyan vette a mózesi törvényt. Itt a hangsúly azon van, hogy ez a csoda bizonyságul szól Jézus korának hivatalos vallási vezetői ellen, akik ugyancsak világosan látták Jézus isteni hatalmát, és mégsem ismerték el azt.

– Mi is sokan látjuk, „élvezzük” ezt a szabadító hatalmat, és mégsem Őtőle várjuk a segítséget (43– 44).

5Mózes 5,1–21

23. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.19. 04:00

GYÓGYULÁST!

– 1. Először szemléletem a lényeget! Szomszédunkban parkol egy mentőautó, amely napjában többször, szirénázva elindul egy-egy betegért; – nyaranta igen sűrűn kell mozdulnia. De nincs sziréna, ha nem üvöltő a baj. John Williams találó regénye a „Stoner”. Ebben olvassuk: „…ő is megértette, mennyire hiábavaló és pusztító, ha az ember átadja magát azoknak az irracionális és sötét erőknek, amelyek a világot az irracionális vég felé hajszolják…”

– 2. Az evangélium betegségképe a kettő együtt: vannak testi betegek, akiknek azonnal kell a segítség, de Jézus tudja, hogy nagyobb a baj ennél (34).

– 3. Márk Jézus egy teljes napjának összegzésével, sűrítve, summázva mutatja be az Úr jövetelének célját (32). Jézus azért jött, hogy betegeket és megszállottakat gyógyítson (38); – azokat is, akinek nem jár a sziréna, pedig nagy a baj; – azokat is, akik „máshol”, a „pogányok Galileájában” élnek, szerte a világ nyomorúságában (39). Az egész város beteg (33), mindenki összegyűlt (33), mindenki az Urat kereste (34). Kegyelmi állapot, amikor valaki tudja, hogy beteg, és azt is belátja, hogy egyedül Isten hatalma tud valóságos gyógyulást ajándékozni neki, Jézus által (33–34).

– 4. Jézus azért jött, hogy Isten Igéjét szólja, nem pedig, hogy csodákat tegyen (38). A gyógyulás csak ráadás, ajándék, mennyei jel, ami Jézust igazolja. Aki hisz, hálával fogadja a gyógyulást, de betegen is tudja, hogy a teljes gyógyulás a megváltás, amely hitben már a miénk, de teljes valóságában a mennyben lesz a miénk (38–39). Jézus imádkozott (35), utána szólt és gyógyított: Isten munkált Őbenne, Ő az Isten Fia! Őrá van szükségünk! Csakis Őrá!

5Mózes 4,25–49

18. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.18. 04:00

VERSRŐL VERSRE HALADVA FOGALMAZOK MEG ÜZENETEKET, kifejteni nem tudom, gondoljuk tovább!

29. vers. Az istentisztelet folytatódik a családban. Simont nem tépte ki a családi szerető köréből az, hogy Jézust követte.

30. vers. Simon családjáról nem tudunk meg részleteteket. A középpontba azonnal a beteg kerül. A tanítványok Simon anyósának betegsége miatt Jézushoz fordulnak. Ki nem beteg, vagy ki nem lehet az?

31. vers. Jézus kézen fogja és felállítja a beteget, akit elhagy a láz, de nem az érintés, a rituális mozdulat gyógyít, hanem Jézus Krisztus isteni hatalma, aki gyógyító Úr mindenfajta betegség felett: meggyógyít, vagy ad erőt hitben hordozni a „bajt”, mert az igazi gyógyulás a megváltás. Köszönjük azonban Urunk, a testi gyógyulást is, mert fáj a testi kín! A gyógyulás tényét az jelzi, hogy a gyógyult asszony azonnal szolgál nekik. A szolgálat hálaadás Jézus Krisztus szabadító és megváltó szeretetének ajándékáért. Jézus tisztelte a nőket, az asszonyokat és a gyerekeket is, akiket abban a társadalomban lenéztek. – Jézus azonban sokkal több mint diakónus, vagy hatalommal megszólaló igehirdető és gyógyító orvos. Mérhetetlenül több!

5Mózes 4,1–24

78. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.17. 04:00

JÉZUS SZAVÁNAK, IGÉJÉNEK HATALMA.

– 1. Jézus szava hatalommal szól. Jézus nem úgy szólt, mint az írástudók, hanem mint akinek mennyei hatalma van. Ha Ő szól, ha Ő tanít, akkor szava ma is megszólít, megtérít, újjászül és elhív. Viszont hiába magyarázzuk ezt a csodát azoknak, akik az Úr hatalmát soha nem tapasztalták még meg, és igazából csak magukban, értelmükben és „technikáikban” bíznak. Súlyosabb ránk nézve az üzenet, mert sokan vannak hivatalosan az Úr körül, akiket nem biztos, hogy Ő hívott el. Őnélküle „tökéletesen” ugyan tudunk szólni, de mégis krisztusi hatalom nélkül, akárcsak az írástudók.

– 2. Jézus szava hatalommal cselekszik, hiszen szombaton, a nyugalom napján gyógyít. Jézus hatalmára utal, hogy a törvény előírását megszegve könyörül a beteg emberen, így konkrétan cselekvő hatalma hitelesíti szavát, igazolja istenfiúságát. Mennyi testi és lelki betegség gyötör bennünket, sokféle tisztátalanság alatt nyögünk. Ne nézzük le a korabeli betegségértelmezést, mert bizony a betegség eredete ma is titok. A tudomány, minden tiszteletünk ellenére, csak a felszínen kaparász. Megkötözöttek vagyunk, és szabadulás kell.

– 3. Jézus hatalommal szól, és szava hatalmasan cselekszik is. Ezek a „bizonyítékok itt még” kellenek. De az élő hit akkor is tudja, hogy üdvössége van a feltámadott Úrban, ha Igéjének hatalma nem ad konkrét megoldást, hiszen az már a miénk.

5Mózes 3

54. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.16. 04:00

TANÍTVÁNYSÁG.

– 1. Jézus elhívása nem emberi előzményekre támaszkodik, mert a tanítványság nem emberi elhatározás, képzettség, lelki alkat, társadalmi helyzet kérdése, hanem Jézus hatalmának bizonysága. Lám, Jézus mostani tanítványai között már az elején négy különböző embert hívott el szolgálatába; – noha mindannyian halászok voltak: ketten a partról (16), ketten pedig csónakból halásztak (19–20). Jézus lát, meglát abban, amiben vagyunk, és aközben megszólít, hogy ettől kezdve embereket halásszunk. Ez akkor Jézus látható, radikális követését jelentette, hiszen a négy tanítvány mindent otthagyott, és azonnal követte az Urat. Húsvét után többnyire a magunk helyén maradva követjük és hirdetjük az Urat (18).

– 2. Jézus elhívása egészen más, isteni elhívás. A zsidóság esetében a tanítványok választották a mesterüket, majd megtanulva az „anyagot”, otthagyták a mestert, és ők maguk is rabbikká lettek. Itt Jézus választ, és mindvégig Mester marad, a tanítvány pedig örökre „csak” tanítvány, miközben Jézus itt a törvény, mint megtanulandó „anyag” helyébe lép.

– 3. Megdöbbentő, hogy a zsidóságban az „emberhalászat” kifejezést akkor használták, ha valaki rászedte, becsapta a másikat. Megrettentem, ugyanakkor éppen ebben fedeztem fel az üzenetet. Ez a szakasz, mindjárt Jézus működésének kezdetén az Ő istenfiúságát hangsúlyozza, hiszen csak akkor „misszionálhatjuk” a másikat, (a keresztyénség misszionáló vallás), ha a földi Jézus a Krisztus, ha Ő valóban Isten Fia, Megváltó! (17)

5Mózes 2,26–37

31. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.15. 04:00

Márk szemléletében JÉZUS MEGKÍSÉRTÉSE NEM CSUPÁN EGY KONKRÉT ESEMÉNY, hanem Jézus egész földi útjának jellemzése, amelynek betetőzése és gonosz feletti győzelme: a kereszt.

– 1. Ez Márk témája: A kereszt teológiája, amelyben kiderül a földi Jézus személyének igazi titka, istenfiúsága, megváltó hatalma.

– 2. Jézust Isten Lelke a pusztába „űzte”; – „kidobta” oda. Jézus küldetése ez: emberlétében isteni hatalommal jelen lenni a világ Istentől elszakadt pusztaságában, „vadállatok” és démonok között.

– 3. A puszta száraz, kietlen, vad és veszedelmes hely. Mire feleszmélünk, már megtépáztak bennünket itt néhányszor a „vadak”, meg mi is leterítettünk közülük párat, aztán megfáradva az a keserű meglátásunk, hogy „kidobtak” bennünket ide, meghalni.

– 4. Jézus azért jött, halt meg, támadott fel, hogy visszahozza Isten jelenlétét ide, és a puszta kivirágozzon, ahogy a próféták ígérték (Ézsaiás 11,1–10; 35,1). Jézus, Isten Lelke által betöltekezve, azért jött, hogy legyőzze a Sátán hatalmát. Ezt a győzelmet azonban Márk nem itt jelenti be, mert ez a győzelem a kereszten és az üres sírnál lesz nyilvánvalóvá.

5Mózes 2,1–25

114. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.14. 04:00

MIÉRT JÖTT JÉZUS?

– 1. Jézus eljött és megkeresztelkedett. Itt hiányzik a bűnvallás. Márk így is utal Jézus személyének titkára, aki felvette a keresztséget, de Őneki nem volt szüksége bűnbánatra. Jézus megkeresztelkedése jelzi, hogy eljött az, aki a gonosznál, a bűnnél is „Erősebb”, miközben megkeresztelkedésével felvállalta a bűnösöket, beállt velük egy sorba, hogy az erőtlent üdvösségesen erősítse (9). Jézus megerősít.

– 2. Mivel Jézus a pogányokkal határos Galileából jött, ez Márknál hangsúlyos, eljött az, aki minden nép számára elhozta az Isten megváltó hatalmát (9). Jézus megvált.

– 3. Jézus eljött, hogy megnyissa a bezárt eget az ember számára (10), és minden nyomorult zártságunkból megszabadítva, újból a menny tágasságában és reménységében élhessünk (Zsoltárok 18,20). Jézus „megnyit”.

– 4. Jézus eljött, hogy Isten Lelke Őáltala minket is betöltsön (10), és higgyünk Istenben, higgyünk Őbenne (János 14,1). Üres életünk Őáltala a mennyei világ gazdagságának és nem múlandó lomoknak edénye lesz. Jézus „betölt”.

– 5. Jézus eljött, hogy Isten kijelentésének maximuma hallhatóvá és világossá legyen számunkra. Kicsoda Jézus Krisztus: a szeretett Fiú, akiben Isten gyönyörködik (11). Őáltala bennünk is gyönyörködhet az Isten, és mi is Isten és egymás „gyönyörűségére” élhetünk. Ezt a mennyei szózatot Márk szerint egyelőre csak Jézus hallja, de nagypéntek és húsvét után számunkra is hallhatóvá lesz. Jézus „megszólít”. – Bródy János egy dala énekli, hogy lám, eljött, akire vártunk; és most, hogy így van, csalódva állunk. Emberi tapasztalatunk valóban ez. Jézus Krisztus az egyetlen, aki nem csal meg.

5Mózes 1,34–46

6. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.13. 04:00

AZ EVANGÉLIUM KEZDETE.

– 1. Az evangélium történeti kezdeteit megtaláljuk az ószövetségi ígéretekben, a prófétai igehirdetésben (Ézsaiás 40,3), és közvetlenül Jézus fellépése előtt, Keresztelő János működésében (2–8).

– 2. Az evangélium isteni kezdete a názáreti Jézus eljövetele, akinek egész földi élete a kereszt felé haladt. A feltámadott Urat az ismeri, aki megismerte a földi Jézust, aki meghalt. Az látja az Istent, aki látja az embert; – ennek nyomán az látja az embert, aki látja az Istent. Mindkettő Jézus Krisztusban lesz valósággá. Ezt hangsúlyozza Márk (1). Az evangélium isteni kezdetei még ennél is előbbre mutatnak, a világ teremtése előttre (Efezus 1,3). Nem rajtunk múlnak a dolgok.

– 3. Az evangélium személyes kezdeteit akkor tapasztaljuk meg, amikor bennünk is kiáltó szóvá lesz a pusztaság (3), a megtisztulás és a megújulás utáni vágy (4–5); – mert böjtölve fájni kezd az „egyenetlen világ” minden nyomorúsága (6), kezdve a magunk bűneivel és méltatlanságával (7); – és mert kínozni kezd, hogy nem áll még irányba az életünk, hanem rohanva is értelmetlenül tévelygünk. Megtérést! (4) Szentlelket! (8)

– 4. Márk névtelenül írt, mert amit ír, annak a szerzője nem ő, hanem az Isten, tanúja pedig az egyház. Márk névtelensége hirdeti, hogy Jézus története egyetemes igényű, mindenkire vonatkozik, és akik megértették, azokat tanúskodásra kötelezi az örömhír. Ez a névtelenség jelzi, hogy Márk nem a saját dicsőségére írt.

5Mózes 1,1–33

97. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Engedjenek meg egy fontos bevezetőt.

Márk evangéliumot hirdet (1).

Ez a kifejezés akkor egyértelműen az egyház missziói igehirdetésének szakkifejezése volt.

Márk Kr. u. 70-ben, az őskeresztyén világmisszió első nagy korszaka után, az apostolok halála után írt; akkor, amikor teológiai irányzatok vitái, Jézus Krisztus isteni és emberi természetéről, elbizonytalanították az igehirdetést.

Márk, a názáreti Jézus életére vonatkozó egyéb hagyományt is beleillesztette a megfeszített Jézus történetébe, aki feltámadott.

Kicsoda Jézus Krisztus?

Márk hangsúlyozta, hogy az élő feltámadott Úr igazán csak Jézus keresztre vivő, földi útjával együtt ismerhető meg igazán.

Az ismerte meg a feltámadott Urat, aki megismerte a földi, és kereszt felé haladó, názáreti Jézust. 

Márk a kereszt teológusa volt, aki hangsúlyozta, hogy a megdicsőült Krisztusról csak Jézus történeti valóságát ismerve lehet helyesen szólni.

Így Márk helyreállította Jézus isteni és emberi természetének egységét.

Márk elsőként vállalkozott arra, hogy a názáreti Jézus életére vonatkozó sokrétű hagyományt egy határozott céllal egésszé formálja.

Márk azt is hangsúlyozta, hogy az Ószövetség és Keresztelő János is Jézus eljövetelét hirdetik (2–8).

Szerző: refdunantul  2019.05.12. 04:00

– 1. A vőlegény hívásával, sürgetésével zárul a költemény: A Biblia utolsó lapjai is a mennyei vőlegény imádságos „sürgetésével” zárulnak: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)

– 2. Jöjj, Uram Jézus! A Te jelenléted teszi „érzékennyé” a házasságot, amelyben csókkal is kimutathatjuk szeretetünket (1), gondoskodhatunk a másikról, annak kedvére is járhatunk (2), megölelhetjük egymást (3). Sok gyerek említi felnőttként, hogy soha nem látta a szüleit úgy, hogy szeretetüket kimutatták volna egymás iránt. Pedig fontos jelzések, minták ezek.

– 3. Jöjj, Uram Jézus! A Te jelenléted váltja meg a házasságot a „pusztaságtól” (5), minden kísértéstől (4), a sokféle módon működő, „üzletszerű” szerelemtől (11). Az Úr megerősíti, összetartja a házasságot, mennyei erejével, amely erősebb még a halálnál is. Jézus Krisztus az üdvösség örömével pecsételi meg házasságunkat (1Péter 3,7). Jézus Krisztusban a házastársak az üdvösség kegyelmében is egyetlen társak egymás számára (12), így a házasság az a hely lesz, ahol üdvösséges, maradandó örömmel lehet „lobogni”, minden „józanság” után (6–7).

Galata 6,11–18

230. dicséret

 

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az Énekek éneke véget ér, de nem befejezett.

 

A vőlegény hívásával, sürgetésével zárul a költemény:

– Siess, hozzám szerelmesem! – így sürgeti őt a menyasszonya.

A Biblia utolsó lapjai is a mennyei vőlegény imádságos „sürgetésével” zárulnak: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)

De jó hallani és meghallani a vőlegény bíztató, bizonyosságot adó válaszát: „Bizony, hamar eljövök.” (Jelenések 22,20)

 

Az Énekek énekének felépítése is elsegít az üzenethez.

Az udvarlás, benne vágyakozással, bizonytalansággal, egymás dicséretével, a másik elvesztése iránti félelemmel, ismétlődő refrénekkel, képezi az első szakaszt (1–3,5).

Az esküvő, lakodalmasmenet és nászéjszaka megéneklése a második szakasz (3,6–5,1).

Ezt követi a házasság kiteljesedésének leírása, ahol meg kell küzdeni a fenyegető közönnyel, újra és újra keresni kell és meg kell találni egymást, hogy egymás kölcsönös dicséretében, tiszteletében, szerelmében megerősödve töltse be küldetését házassági szövetségünk (5,2–8,4).

Végezetül majd az Énekek éneke a szerelem erejéről szól (8,5–7), majd visszatekint a korábbi történésekre (8,8–14).

 

A házasság Isten emberrel kötött szövetségének megjelenítése (Efezus 5,21–33; Jelenések 21,2).

Szerző: refdunantul  2019.05.11. 04:00

Nagyon egyetértek Szabó Andor magyarázatával, aki itt azt hangsúlyozza, hogy az Énekek énekében sehol sem esik szó arról, hogy a szerelem az eljövendő nemzedékek bölcsője. Legfeljebb csak utalás szintjén olvasunk erről, amikor a mandragórát említi az ének, amely a közhiedelem szerint segítette a fogamzást (14; 1Mózes 30,14–17). Az ihletett szentíró és az adott kor ismeretében nyugodtan mondhatjuk, hogy az meg sem fordult akkor a fejekben, hogy ne lenne gyerekáldás, hiszen ez elválaszthatatlan részét képezte a házasságnak.

Ugyanakkor az Énekek éneke mégis határozottan azt üzeni, hogy a házassági közösség nem csak a gyerekáldásért van. Önmagában is fontos szövetség ez, ahol két ember élete kiteljesedhet, az Isten színe előtt.

Fontos a gyerekáldás, ezt kérjük, várjuk, akarjuk, elfogadjuk, nem korlátozzuk. De nagy baj, ha utána minden a gyerekekről szól. Sok házasságban látom ezt. Az elkényeztetett lurkók szép csendben szétverik a házasságot, hiszen minden értük van születésüktől kezdve, és mire felnőnek és kirepülve rá sem nyitják szüleikre az ajtót, ott marad egymás számára két öreg, idegen ember…

Galata 6,1–10

455. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.10. 04:00

Láthatjuk tehát, hogy a házasságban könnyen ELVESZÍTHETJÜK EGYMÁST. Így van ez ma is. De nem jól van így. Vegyük ezt észre, és kezdjük el keresni a másikat (1–3).

– 1. Találjuk meg újra azt az egyetlent, akivel az Úrban házassági szövetséget köthettünk! Még a korabeli, királyi háremek megemlítése is ezt az üzenetet erősíti, óriási kontrasztjával: mert kultúra ide és oda, Isten akarata egyértelmű, ami az ember számára is világos, hogy így szeretni, örökre, csak egyet, az egyetlent lehet, még ha sokakat is kívánna ez a gyarló, parázna test (8–10). Ma így mondják ezt, a fülem hallatára: – Sok jó nő van, meg sok jó pasi! – Mégis, csak egy lehet a tiéd!

– 2. Ennek az egyetlennek kifejezése az itt olvasható sok gyönyörűséges kép közül az, amikor a vőlegény, a „király”, legszebb kocsijába emeli a feleségét, abba, amely a királyi menet élén áll. Igen, a férj számára az első ember a felesége, őt kell felemelnie (11–12). Minden más ezután következik. Ezt a tényt még a saját gyerekeik sem írhatják felül.

– 3. Elevenedjen meg újra ez a szövetség egymás szépségének, fontosságának dicséretével (4–7). Igen, ezeket mondani is kell a másiknak, sokévtizedes házasság után is.

Galata 5,16–26

213. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.09. 04:00

AJTÓNYITÁS A HÁZASSÁG, AZ ÚRBAN, a milliárdok közül nekünk rendelt egyetlen egynek, teljes összetartozásban.

– 1. A vőlegény és a menyasszony kölcsönösen vágyódnak egymás után. Ez testi vágy is, de sokkal több a testi gerjedelemnél. Ez a vágy az Isten által nekem teremtett másik felem utáni vágy, akivel egy testté, teljes életté lehetek (1–5).

– 2. A vőlegény és a menyasszony kölcsönösen keresik egymást, áldozatokat hozva egymásért. Az életnek nincs olyan verése, durvasága, csapása, amely eltántoríthatná őket egymástól, hanem inkább csak összecsiszolja közös életük minden alkatrészét (6–8).

– 3. A vőlegény és a menyasszony, az akkori ember számára legkifejezőbb képekben dicsérik egymást. A nő is dicsérheti a férfit, a sajátját, nem másét; – a feleség a férjet. Bizony észrevesszük más szépségét, vonzó személyét; – de nincs ennél nagyobb kísértés, ha a vonzalom egyértelműen kölcsönös. Itt a „Stop” tábla nem erkölcsi kérdés, hanem életmentés, még akkor is, ha az erkölcsi kérdések soha nem üdvösség-kérdések, hanem mindig a már megnyert üdvösség gyümölcsei. Éppen ezért nincs alku (9–16).

Galata 5,7–15

198. dicséret

 

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A vőlegény és a menyasszony kölcsönösen vágyódnak egymás után.

Ez testi vágy is, de sokkal több a testi gerjedelemnél.

Ez a vágy az Isten által nekem teremtett másik felem utáni vágy, akivel egy testté, teljes életté lehetek.

Ő az „összeillesztős játékban” az az egyetlen, aki hozzám illik, mert nekem rendeltetett.

Ezért érthetetlen, hogy sokan számos testi és zűrös kapcsolatban, sokakat „kipróbáltak” már.

Mert ez olyan – nem akarok enyhébb képet alkalmazni most – mint a hozzám nem illő nyeregbe ülni: felsebez, megbénít, ledob, tönkretesz, nemcsak engem.

Itt ló, lovasa, de a felelős-lovász, meg az egész lovarda sérül (1–5).

 

Az előző fejezetben a menyasszony dicséretét olvashattuk, most főként a vőlegény dicséretéről van szó (9–16).

Szerző: refdunantul  2019.05.08. 04:00

A FÉRFI ÉS A NŐ SZÖVETSÉGE ÁLDOTT RITMUSBAN ELEVEN!

– 1. Olyan ez, mint a szív dobogása, összehúzódik és elernyed, lüktet, dobog. Közelség és távolság váltogatják egymást.

– 2. Ilyen a házasság.

– Gyönyörű a házastársunk (1–7)! Ő a miénk az Úrban, az egyetlenünk, egymáséi vagyunk. Ő a kertünk, zárt kert ez! (12–15) Mindig mondjuk párunknak, hogy milyen szép, és harminc év múlva szebb, mint hamvasan. A szépség sokkal több, mint külső. A szépség hit, összetartozás, közös reménység, élmény, küzdelem, üdvösség; – amely persze mindig odafigyel a külsőre is, vagyis soha nem lehet igénytelen.

– Amikor pedig távolodna a házastársunk, akkor hiányozzon! Vigyázat, ez nem testi távolodás, hanem a közös életben közeledünk és távolodunk, ezért a hétköznapi robotban újra és újra meg kell találnunk egymást, az Úrban (8; 16).

– 3. A legáldottabb lehetőség a közeledésre a folytonos távolodásban, a közös kegyesség: ima, Ige, evangélium, együtt. Az Úrhoz konkrétan közeledve közeledhetünk igazán egymáshoz is. Szent „trialógus” ez.

Galata 5,1–6

217. dicséret

 

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Olyan ez, mint a szív dobogása, összehúzódik és elernyed, lüktet, dobog.

Olyan ez, mint a tenger morajlása, a lábamnál fodrozódik, aztán ellepi pár óra múlva a térdemet, majd délutánra az apályban elhúzódik.

Hasonló ez Prokofjev pulzálóan ihletett műveihez, a hegedűre és zongorára írt „Melódiákhoz”: elhalkul, majd ismét felerősödik; – gyors, majd lassul, hogy ismét tempósabb legyen.

Közelség és távolság váltogatják egymást.

Szerző: refdunantul  2019.05.07. 04:00

Látom, figyelem a mai felelős, hívő fiatalokat, hogy micsoda KERESÉST JELENT NEKIK ISTENTŐL RENDELT PÁRJUK MEGTALÁLÁSA.

– 1. Sokáig imádkoznak és keresik mindenütt azt az egyetlent, akit egy életen át szerethetnek, az Úr rendelése szerint (1–2).

– 2. Mit jelent, ha nem találom a páromat? Hiszen a helyzet emberileg egyre kétségbeejtőbb, ahogy telik az idő. Mit tegyek? Ne keressem tovább? Törődjek bele, hogy nem találom a párom? Vagy fogadjam el azt, akit éppen találok, noha „nem őt szeretem a lelkemből” (2), nem őt látom a nekem rendeltnek?

– 3. Isten Igéje azt mondja, hogy keresd tovább, kérdezd meg még az őröket is, akik a várost járják, vagyis tégy meg mindent, amit csak lehet, kérj segítséget, ebben a keresésben (3). Meg fogod találni a párodat, amikor nem is gondolnád. Éppen ez a váratlanság hirdeti, hogy Isten ajándéka Ő, akit többé nem engedhetsz el (4).

– Hiszen nem jó az embernek egyedül, de csak azzal a valakivel jó, akit az Úr szerzett mellénk (1Mózes 2,18).

Galata 4,21–31

431. dicséret

 

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az Énekek éneke, sok tudós szerint, hemzseg a vallástörténeti emlékektől, amelyek termékenységi ünnepeken istenek nászáról, királyok házasságáról, a szerelem istenítéséről dramatikusan előadva énekeltek, és amelyeket Isten népe menyegzői népszokásokká tisztítva használt fel.

Ilyen „ősi emlék”, „színpadi játék”, vagy „álom” a soron következő fejezet; – netán a menyegzői játék része?

Hiszen elképzelhetetlen, hogy egy fiatal lány, az ókori keleten egyedül járva kérdezősködjön szerelmese után (1–5).

 

Nekünk azonban ez a könyv Isten Igéje, ezért ma is üzen.

Inkább erre figyeljünk!

Szerző: refdunantul  2019.05.06. 04:00

MINEK NEVEZZELEK?

– 1. A vőlegény kedvesének nevezi menyasszonyát, aki pedig szerelmesének nevezi a vőlegényét.

– 2. Milyen szép kép: Almafa a vőlegény, liliom a menyasszony. Más a férfi és más a nő, Isten teremtői gondolata nyomán. A férfi erős, termő fa, almafa az erdő fái között; – azaz a menyasszony számára olyan a vőlegénye, mint aki kiemelkedik, kitűnik mindenki közül, és védelmet, árnyékot, élelmet ad neki, a menyasszonyának, élete illatozó, szép, törékeny „liliom” párjának (1–3).

– 3. Ővele, örök párommal mehetek a borozóhelyre, azaz a menyegzőkor és utána, egész életünkben is örülhetünk egymásnak, egymással, felüdíthetjük egymást. Ez nemcsak lehetőségünk, hanem rendelt feladatunk is a párunk felé. Ővele, kirendelt, felvállalt párommal kapcsolatban a szerelem betege lehetek egész életemben, mert ez a betegség azonnal gyógyul, amint megöleljük egymást. Viszont halálos az a szerelem, tényleg betegség, amelyet mi ébresztettünk fel, „Isten akarata ellenére”. Ha nem a párunk iránt vágyódunk, akkor gyógyíthatatlan, halálos betegség a szerelem (4–7).

Galata 4,12–20

47. zsoltár

 

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az Énekek éneke nem isteníti a szerelmet, de nagy ajándéknak tartja azt, ezzel felel a korabeli vallások gyökeresen eltérő szerelem–szemléletére.

Párbeszédes formában, a vőlegény és a menyasszony felelgetése nyomán bomlik ki előttünk a szerelmesek öröme, valamint egy korabeli, egy hétig tartó menyegzői ünnep.

Emellett nekünk fontos figyelembe venni a teljes Írás összefüggéseit, amelyben ez a bibliai könyv is olvasható.

Ezek a fontos írásmagyarázati szempontok egyértelműen arra késztetik az olvasót, hogy itt egy férfi és egy nő házasságkötését, egymás iránti elköteleződését kiindulási alapnak vegyük a sorok olvasása során.

Szerző: refdunantul  2019.05.05. 04:00

– 1. A szerelem Isten ajándéka, de a szerelem nem isteníthető, azaz nem a szerelem ad valódi boldogságot, megoldást, megváltást, hanem csakis az Isten. Az Énekek éneke megköszöni a férfi és a nő szerelmét, testi és lelki egyesülését, de nem isteníti azt. Az Ószövetség népét körbe vették más népek termékenységi kultuszai, amelyekre határozott, bibliai látással válaszolt az Énekek éneke. A próféták is elhatárolódtak attól, hogy a szerelmet istenként tiszteljék, amikor ezt bálványimádásnak nevezeték.

– 2. Jóléti világunkban sok minden a szerelem körül forog. Ettől várunk mindent, aztán csalódunk, „partnert” váltunk, majd újra próbálkozunk, de nem köteleződünk el, miközben annyi minden megy tönkre körülöttünk. A szerelem múlandó, halandó „isten” önmagában. A szerelem ajándék, de csak Isten kezéből véve, az Ő medrében. Egyébként nincs nagyobb kísértés és veszély a nap alatt a szerelemnél; – amely könnyen „szemétdombra” juttathatja életünket.

– 3. Nekünk a legszebb mindenkor a saját, Istentől kapott, egyetlen párunk. Őneki mondjuk, hogy szép. Sokan vannak még szépek, de mi az „idegen szépségre” nem tekinthetünk így. Ami nem az enyém, az után nem vágyakozom, ahhoz nem nyúlok, mert tolvajjá leszek.

Galata 4,1–11

483. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.04. 04:00

– 1. Az Urat hatalmas tetteiért dicsérjük (2). Az Úr leghatalmasabb tette, Jézus Krisztus feltámadása által a mi szabadításunk, megváltásunk üdvözítő tette.

– 2. Az Urat mindenekelőtt a szentélyében, a templomában dicsérhetjük (1). Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy el kell jönni a templomba. Igen, ez a sokszor félreértett „templombajárás” fontossága. Hiszen ekkor vállalok közösséget, látható módon, Urunk ügyével, népével. A testi jelenlétet, Isten látható egyházában, gyülekezetében, hitvallás. Nem baj, ha fáradt vagy, ha nem tudsz figyelni, nem lehet kifogás, hogy nincs időd. Közben, ha eljössz, Isten Lelke majd elvégzi, hogy testi jelenléted ne legyen hiábavaló, hanem a mennyei világgal, a megváltó Jézus Krisztussal való találkozássá legyen.

– 3. Az Urat ezután, a „templomból” kijövet, dicsérhetjük, az Ő nagyságához méltóan, hitelesen a mindennapok örömei, sikerei, küzdelmei, kísértései és próbatételei között is (2). A „templomból” kijövet dicsérjük Őt a földön, úgy élve itt, hogy dicsérhesse az Urat az égboltozat is (1). Az ember már az égboltozatot is birtokba venné… Állj le ember, ne lépd túl hatáskörödet! Több ez, mint környezetvédelem. – Minden lélek dicsérje az Urat! (6) Ez már közbenjáró imádság. Isten magasztaló népének könyörgése.

Galata 3,19–29

458. dicséret

 

Május 3. – A teljes igemagyarázat

(1) „Dicsérjétek Istent szentélyében…” (Zsoltárok 150)

 

A SZENT ZENÉVEL FOGLALKOZÓKNAK, a „himnológusoknak” fontos csemege a 150. zsoltár hangszereinek sorjázása, jelezve, hogy mennyiféle hangszerrel lehet dicsérni az Urat (3–5).

Bach kantátái szentlelkesen ihletett példái ennek.

De ennek a zsoltárnak nem ez a fő üzenete. Főként nem azért íródott, hogy a lehetséges, Isten-dicsérő hangszereken vitatkozzunk.

 

– 1. Az Urat hatalmas tetteiért dicsérjük (2).

Az Úr leghatalmasabb tette, Jézus Krisztus feltámadása által a mi szabadításunk, megváltásunk üdvözítő tette.

Minden hatalmas tette, ennek előképe, és ebből fakadó kegyelmi tette; – népe és az egyes hívő ember életében egyaránt; – nagy szabadításokban és hétköznapi, alig észrevehető rezdülésekben ugyancsak.

 

– 2. Az Urat mindenekelőtt a szentélyében, a templomában dicsérhetjük (1).

Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy el kell jönni a templomba.

Igen, ez a sokszor félreértett „templombajárás” fontossága.

Hiszen ekkor vállalok közösséget, látható módon, Urunk ügyével, népével.

A testi jelenlétet, Isten látható egyházában, gyülekezetében, hitvallás.

Nem baj, ha fáradt vagy, ha nem tudsz figyelni, nem lehet kifogás, hogy nincs időd.

Közben, ha eljössz, Isten Lelke majd elvégzi, hogy testi jelenléted ne legyen hiábavaló, hanem a mennyei világgal, a megváltó Jézus Krisztussal való találkozássá legyen.

Vagyis, ha nem jössz el, olyan hálátlan vagy az Uradhoz, noha mindennap az Ő kegyelméből élsz, mint a megveszett, gazdájának is nekitámadó kutya.

Még akkor is, ha otthon úgy imádkozgatsz.

Isten Igéje, üzenete ugyanis a gyülekezetben szólal meg, és így kísér tovább Isten közelsége a mindennapokban.

A szentélyben elhangzó magasztalásra támad visszhang az égbolton, a mindenségben, a mennyben (1).

A templom, a gyülekezet az a „tér”, ahol tökéletes az Isten magasztalásának „akusztikája”.

Minden tevékenységnek van méltó helye, miért pont ennek a legszentebbnek ne lenne.

Nyaralni, már nem adod alább, távoli tájakra utazol jólétedben.

Megváltó Urad közelébe nem mész, arra sajnálod az időt.

Mindenkor adjunk hálát azokért, akik viszont jönnek.

Ez csoda!

 

– 3. Az Urat ezután, a „templomból” kijövet, dicsérhetjük, az Ő nagyságához méltóan, hitelesen a mindennapok örömei, sikerei, küzdelmei, kísértései és próbatételei között is (2).

A „templomból” kijövet dicsérjük Őt a földön, úgy élve itt, hogy dicsérhesse az Urat az égboltozat is (1).

Az ember már az égboltozatot is birtokba venné, a „látható eget”: gépek, műholdak, frekvenciák, ózonlyukak...

Állj le ember, ne lépd túl hatáskörödet!

Több ez, mint környezetvédelem.

 

– Minden lélek dicsérje az Urat! (6)

Ez már közbenjáró imádság. Isten magasztaló népének könyörgése.

Szerző: refdunantul  2019.05.03. 04:00

– 1. Minden vallás, eszme, „igazság” sajátja, hogy magáévá akarja tenni az egész világot, akár úgy is, hogy kiirtja azokat, akik ellent állnak (6–9), majd körtáncot járva ünnepel: – győzött az igazság; – vagy győzött „az Isten”; – ezért győzött „az Ő népe”, és ítéletre jutottak a bűnösök (1–5). A történelem szinte csak erről szól. Fogalmazzunk pontosabban: Az ember annyira gyarló és önző, hogy a kezén megfakul minden igazság, még az egyetlen, szent Isten ügye is.

– 2. Ezt a zsoltárt csak Jézus Krisztus felől lehet helyesen érteni, hiszen a mi Urunkban látjuk meg igazán, hogy milyen az Isten, mit tett értünk, hogyan hajtotta végre jogos ítéletét, és miként érvényesítette igazságát. Van tehát Ura ennek a világnak, van miért magasztalnunk az Istent, van igazság (János 14,6), van bűn miatti jogos ítélet; – de van kegyelem, megoldás, megváltás is, a Jézus Krisztusban.

– 3. Vagyis, ha ítéletről beszélek, az először mindig rám vonatkozik, és nem a másikra; – de kegyelmet nyerve, csakis irgalmas lehetek a másikhoz, az Úr nevében; – mert én is irgalmat nyertem (Máté 5,7; Máté 9,13). Minden más igazság kárhozatos szemfényvesztés. Dicsérjük az Urat, Jézus Krisztusért!

Galata 3,1–18

343. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.02. 04:00

Ez a zsoltár Isten dicséretére hívja fel a mindenséget (1–12), majd megindokolja, hogy MIÉRT DICSÉRJÜK AZ URAT (13–14).

– 1. Dicsérje az Urat az ég, vagyis a világmindenség: az angyalok, a csillagok, a nap, a hold és minden égitestek (1–6). Dicsérje a Teremtőt a teremtett világ. Dicsérjük a Teremtőt, aki a világ törvényeit, rendjét megalkotta, és azokat fenntartja (6). Valóban kegyelem, magasztalásra indító csoda, hogy „működik” ez a világ, minden romlás ellenére, mert az Úr hatalmasabb a gonosznál.

– 2. Ezért dicsérje az Urat a föld, az elemek, a természet, az állatok (7–10); – és dicsérje az Urat az ember, minden uralkodó és minden korosztály (11–12). Megmaradásunk egyetlen lehetősége, életünk értelme az, hogy ehhez a mennyei kórushoz csatlakozzunk.

– 3. Hiszen Isten magasztalásában elismerjük, hogy Ő magasztos, fenséges, egyetlen, élő Isten, akinél nincs nagyobb, és akin kívül nincs más; – így belesimulunk az Ő üdvözítő rendjébe. Az Ő közelsége az üdvösség. Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá lett ennek a közelségnek valósága, áldása, megtartó szeretete. Isten népe, minden hívő, szerte a világban, részesült ebből (13–14).

Galata 2,15–21

275. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.01. 04:00

Talán A JERUZSÁLEMI VÁRFAL FELÉPÍTÉSÉNEK IDEJÉN született ez az Urat magasztaló ének, Nehémiás korában, Kr. e. 445 után.

– 1. Milyen ez a világ? Minden „romos” és „szétszórt” ebben a világban, sebes és beteg (3). Minden deres, havas, jeges, nem lehet kiállni hidegét (16–17).

– 2. Milyen Isten városa? A mindenható és világot teremtő, gondviselő (8–9), erős és bölcs Isten (4–7) összegyűjti népét, megépíti „városát”, „országát” (2). De jó, hogy „Isten városa” az Úrba vetett bizalom, ennek nyomán a békesség, az üdvösség, és nem a tahó, erőszakos dominancia városa. Ő erős zárakat tett városára, hiszen az Ő szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (10–14).

– 3. Isten szava, Igéje mutat rá a világ romos és rideg állapotára; – valamint Isten városának felépített, jeget elolvasztó békességére, a megváltó Isten közelségére. Ez az Ige, ebben a romos világban rendet teremtő, újjáteremtő parancs (15), törvény (19); – Isten országában evangéliumi kegyelem, az Úr Jézus Krisztusban (18), áldás (13). – Üdvössége van annak, aki ezt tudja, és ezért magasztalhatja az Urat! Nem kell ennél több (20).

Galata 2,11–14

212. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.04.30. 04:00

A 146–150. fejezetek közötti zsoltárok szintén „HALLÉL ZSOLTÁROK”.

– 1. Az ószövetségi istentiszteleten az egyéni kegyesség is a gyülekezet közös áhítatán valósulhatott meg. A gyülekezetben kapja a Szentlélek indítását az egyén, hogy magasztalja az Urat, amíg csak él. Ravasz László magyarázata visszaadja a dicséret lényegét: A zsoltáros élete, létezése dicséretmondás; – ez pedig az üdvözültek állapota (1–2).

– 2. Ezek a „Hallél zsoltárok” azt hangsúlyozzák, hogy csak az Úrban lehet bízni, Jákób Istenében, aki az eget és a földet alkotta. Emberekben, hatalmasságokban, előkelőkben, halandókban ne bízzunk, mert azok tehetetlenek, sírba jutnak (3–6).

– 3. Ennek indoklására mi sokkal nyomósabb érvet tudunk előhozni, mint ahogy azt a zsoltáros tette. Hála az Úrnak, nemcsak azért bízhatunk az Úrban, mert Ő felkarolja a mindenféle szükségben szenvedőket! Ez fontos, de életünk valódi nyomorúságára nézve még édeskevés lenne. Ő Jézus Krisztusban megváltott a bűntől és a haláltól az örök életre, az üdvösségre (7–9).

– Dicsérjük az Urat! Dicsérjem az Urat!

Galata 2,1–10

26. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A Zsoltárok könyvének ötödik fejezete a 107–150. zsoltárokat tartalmazza. Ezen belül a 113–118. zsoltárok Istent magasztaló ún. „Hallél zsoltárok”, a 120–134. zsoltárok „Zarándokénekek”, a 135–145. zsoltárok között találunk „Királyzsoltárokat” és „Panaszénekeket”, a 146–150. zsoltárok szintén „Hallél zsoltárok”.

Szerző: refdunantul  2019.04.29. 04:00

EGYSZERRE EGYETEMES ÉS MÉGIS HITVALLÓ EZ A ZSOLTÁR.

– 1. Egyetemes ez a zsoltár (2–10), hiszen minden embert, minden népet, mint az egyetlen Isten teremtményeit, magához ölel (Cselekedetek 17,26). Mindenkihez jó az Úr (8–9). Az Urat magasztalja minden teremtménye (10), még „akaratlanul”, a lélegzetvételével is. Az Urat várja minden ember (15), mert minden emberi sóhaj, kín, haldoklás a megváltó Úr után kiált. Nem a tankegyességbe illő, de az Igében igenis jelenlévő ez az egyetemesség.

– 2. De a zsoltár nemcsak egyetemes, hanem hitvalló is (11–21). Nemcsak egybeölel mindeneket, hanem meg is különböztet. Vannak ugyanis olyanok, akik úgy csatlakoznak ehhez az egyetemes, Istent magasztaló „kórushoz”, mint a zsoltáros is (2–5), hogy felismerhették az Úr szabadító kegyelmét az életükben, „gyülekezetükben”, népük életében, az elesettek között és a világ minden színterén, nemzedékről nemzedékre; – és ezt hirdetik másoknak is; – ezzel Isten országát építve. Emberek, mi megláthattuk, elmondjuk, lássátok meg, hogy jóságos az Úr, boldogok azok, akik Őbenne bíznak (Zsoltárok 34,9).

– 3. Vagyis egyetemes az Istenre szorultságunk, de ennek felismerése kegyelem. Mélységbe taszító bűneikben maradtak azok, akik ezt nem ismerhették fel. Mi senkit nem ítélünk, csak hirdetjük az Úr megtartó, hatalmas tetteit (20–21).

Galata 1,10–24

67. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.04.28. 04:00