A beépített, egykor otthonos tetőterünk, lányaink kirepülése után elhagyatottá lett, megtelt cuccokkal, lomokkal… Megdöbbenve nyugtáztam a napokban, hogy a lomtárban nem lehet megmozdulni. Egy romhalmaz lett az egykori gyerekszoba, a hajdan volt otthon… Itt, egy nagy dobozban, a tetőtér sarkában eldugva őrizgettem szolgálatom első tíz évének kazettákon rögzített igehirdetéseit, gondosan sorba rakva. Valaki illetéktelen itt járt, hiszen a parókia mindenkié, behozott egy asztalt, még a lomok mellé. Ehhez azonban arrébb kellett emelni a nagy dobozt, ami kiszakadt, a kazetták pedig szerteszóródtak. Testvériesen berugdalták a rag alá a kazetták százait, majd irgalmasan letakarták az egészet. Csak sokkal később vettem észre, a kazetták romhalmazát… Ami belém hasított: Romhalmaz ez az egész élet. Az Úr nélkül örökre az is marad, hiába minden takargatás. Isten Igéje szedheti újra össze azt, üdvözítő rendben, amit mi itt szétszórtunk. Istenünk, Igéd ne szétszóródjon, hanem célba találjon! Feltámadott Jézus Krisztusunk, teremts maradandóan újat a romokon!

1János 1,5–10

458. dicséret

 

(8) „…örökre romhalmazzá teszem…” (Jeremiás 25,1–14)

Jeremiás összegzi eddigi szolgálatát, igehirdetéseinek üzenetét: Isten féltő, figyelmeztető szeretetének szavát hirdette, de a nép nem hallgatott az Igére (2–7).

Szétszóródik a nép, romhalmazzá lesz az élet a feltámadott Jézus Krisztus nélkül (8–11).

 

A beépített, egykor otthonos tetőterünk, lányaink kirepülése után elhagyatottá lett, megtelt cuccokkal, lomokkal, miközben ismét felújításra szorulna az egész, mint minden épület 25 évente.

Ezek az épületek?!

Az egyházban is állandóan építkezünk…

Mit építünk, minek, kinek, miért?

 

Megdöbbenve nyugtáztam a napokban, hogy a lomtárban nem lehet megmozdulni.

Egy romhalmaz lett az egykori gyerekszoba, a hajdan volt otthon…

Itt, egy nagy dobozban, a tetőtér sarkában eldugva őrizgettem szolgálatom első tíz évének kazettákon rögzített igehirdetéseit, gondosan sorba rakva.

Valaki illetéktelen itt járt, hiszen a parókia mindenkié, behozott egy asztalt, még a lomok mellé.

Ehhez azonban arrébb kellett emelni a nagy dobozt, ami kiszakadt, a kazetták pedig szerteszóródtak.

Testvériesen berugdalták a rag alá a kazetták százait, majd irgalmasan letakarták az egészet.

 

Csak sokkal később, keresve valamit, ugyanakkor megijedve a sok kacat láttán, vettem észre, a kazetták romhalmazát…

Ezek csak kidobandó emlékek, a rajtuk rögzített igehirdetéseknek elhangzásukkor volt küldetésük; – talán meg sem szólalnának már; – nincs is kazettás magnóm.

 

Ami belém hasított: Romhalmaz ez az egész élet.

Az Úr nélkül örökre az is marad, hiába minden takargatás.

Döbbenetes diagnózis ez, de így van!

Isten Igéje szedheti újra össze azt, üdvözítő rendben, amit mi itt szétszórtunk.

Istenünk, Igéd ne szétszóródjon, hanem célba találjon!

Feltámadott Jézus Krisztusunk, teremts maradandóan újat a romokon!

Szerző: refdunantul  2018.12.27. 04:00

Jeremiás próféta könyvében folyamatosan VÁLTOZNAK AZ IDŐSÍKOK, mint egy modern regényben.

– 1. Itt a 24. fejezetben, Kr. e. 597-ben vagyunk, amikor Jeruzsálem városának egy részét már fogságba hurcolták Babilonba (1). Akik pedig otthon maradhattak, azok elbizakodottan azt gondolták, hogy ők különbek, ezért maradhattak meg (2–7).

– 2. Tíz évvel későbbre utal Jeremiás látomása, a jó fügék mellett a rothadt fügékről… Hiszen minden hívő gőg rothadt az Isten előtt, ezért ezeket tíz év múlva, Kr. e. 587-ben ugyancsak fogsággal büntette az Úr (8–10). „Ne légy elbizakodott, hanem félj!” (Róma 11,20; Efezus 2,8–9)

– 3. Az idősíkok változtatása azonban itt a Szentlélek szerkesztése, és nem valami ügyes kreativitás. Mert nem az idősíkok váltakozása, hanem az Ige üzenetének íve, az ítéleten át a megváltó kegyelem felé vezető sodrása hozta létre a prófétai könyvet. A Dunántúli Református Múzeum kiállításának is ez volt a meghatározója; – miszerint ne időrendi, hanem üdvtörténeti bemutatás történjék; – hiszen az egyház nem múzeum; – hanem ma is a legérvényesebb üzenetet hirdeti: – Megváltott emberek vagyunk, Jézus Krisztus megszületett, meghalt és feltámadott, érettünk…

1János 1,1–4

182. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Még az idősíkok változásához annyit, hogy egy fejezettel odébb, a 25. fejezetben jóval korábbi „időben” vagyunk: Kr. e. 605-ben, amikor Babilon legyőzte Egyiptomot, és Jeremiás elkezdett prófétálni.

 

Isten Igéje, Jeremiás „látásában”, rothadt fügéhez hasonlítja a testvéreik ellenében is önhitt kegyeseket.

A korábban fogságba cipelteknek kegyelmet hirdet az Úr, mert ők a „jó füge”; – csakis Isten kegyelméből azok, de azok, minden bűnük és nyomorúságuk ellenére is.

Isten mondja meg, „kik” a jó füge (2–7).

Szerző: refdunantul  2018.12.26. 04:00

KARÁCSONY: AZ IDŐ TENGELYE, „közepe”, az idők teljessége (Galata 4,4–5), amely egyértelműen elhatárolja a dolgokat (Zsidókhoz írt levél 4,12–16), hogy aztán Isten szeretetében és rendjében, újra összekösse azokat.

– 1. A hamis próféta a saját gondolatait, érzéseit, meglátásait hirdeti, a saját „lelkéből”, bölcsességéből szól, az érdekei szerint; – miközben Istenre hivatkozik (25–27).

– 2. Karácsony csodája éppen az, hogy Isten egyértelműen kijelentette magát egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Ettől kezdve ne várjunk többet, más csodát, és ne magunkból induljunk ki. Isten kívülről érkezik meg hozzánk, hogy Szentlelke által birtokba vegye gyarló testünket és lelkünket (28).

– 3. Nincs min vitatkozni! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? – kérdezi a próféta, Isten követeként (28). Jézus Krisztusra tekintsünk, Őt kövessük, Őt hirdessük, az Úr megváltó szeretetét. Aki Jézus Krisztusban van, az Őt hirdeti, túl minden szokáson, tanon, írásértelmezésen, kegyességen. Ha Őt hirdetjük, nem tévedhetünk!

Zsidók 13,7–25

315. dicséret

 

December 25. – karácsony első napja – A teljes igemagyarázat

(28) „…aki Igét kapott, hirdesse…” (Jeremiás 23,23–40)

 

KARÁCSONY: AZ IDŐ TENGELYE, „közepe”, az idők teljessége (Galata 4,4–5), amely egyértelműen elhatárolja a dolgokat (Zsidókhoz írt levél 4,12–16), hogy aztán Isten szeretetében és rendjében, újra összekösse azokat.

 

– 1. A hamis próféták hazugságainak folyamatos említése ma is elevenünkbe vág.

Hiszen a hamis próféta a saját gondolatait, érzéseit, meglátásait hirdeti, a saját „lelkéből”, bölcsességéből szól, az érdekei szerint.

A hamis próféta bűnét csak hatványozottan súlyosbítja az; hogy eközben Istenre hivatkozik.

Ma is gyakran leszünk hamis prófétákká, talán éppen akkor, amikor vadul meg vagyunk győződve igazunkról, ám Isten ügye mögött mégis csak magunkat képviseljük (25–27).

 

– 2. Karácsony csodája éppen az, hogy Isten egyértelműen kijelentette magát egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban.

Ettől kezdve ne várjunk többet, más csodát, és ne magunkból induljunk ki.

Isten kívülről érkezik meg hozzánk, hogy Szentlelke által birtokba vegye gyarló testünket és lelkünket (28).

 

– 3. Nincs min vitatkozni!

Mi köze a szalmának a tiszta búzához? – kérdezi a próféta, Isten követeként (28).

Jézus Krisztusra tekintsünk, Őt kövessük, Őt hirdessük, az Úr megváltó szeretetét.

Aki Jézus Krisztusban van, az Őt hirdeti, túl minden szokáson, tanon, írásértelmezésen, kegyességen.

Hiszen csakis a Jézus Krisztusba vetett hitünk határozhatja meg az imént felsoroltakat.

Ha Őt hirdetjük, nem tévedhetünk!

Szerző: refdunantul  2018.12.25. 04:00

KARÁCSONY ISTEN MEGVÁLTÓ SZERETETÉNEK ÜNNEPE.

– 1. Isten megváltó szeretete nem engedi elszéledni és elveszni népét, még a hűtlen pásztorok hanyagsága és saját népének bűnei ellenére sem, hanem összegyűjti és megőrzi őket (1–4). Nem kell félni, rettegni (Lukács 2,10).

– 2. Isten megváltó szeretete olyan királyt ajándékoz népének, aki Isten igazságát, rendjét, bölcsességét irgalommal képviseli ebben a világban. Ez a bizonyosság hit által, Jézus Krisztusban mindenkor a miénk. Őt követve, a legnehezebb helyzetekben is hű pásztorai vagyunk a ránk bízottaknak (5–6).

– 3. Isten megváltó szeretete a karácsonykor született Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból. Ezért mi karácsony ünnepén is zengjük, hogy él a mi Urunk, és Őáltala élünk mi is, aki nemcsak Egyiptomból és Babilonból, hanem az elveszett állapotunk fogságából is kiváltott bennünket.

– 4. Sőt, nemcsak saját népe számára, hanem minden nemzetség számára, a mai egyiptomok és babilonok számára is Ő az élet (Lukács 2,10–12). Ahogy ezt az Európai Unió himnusza is megvallja, Schiller verse és Beethoven zenéje által: „Él az Úr, Ő a rugó, Ő az élet, ösztökéje az öröm” (7–8).

Zsidók 13,1–6

329. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.12.24. 04:00

JÓJÁKIM KIRÁLY „sikertelen” élete karácsony előtti kiáltássá lesz…

– 1. Jójákim király csak a saját érdekeit képviselte. A szociális igazságtalanság beszédes jele az áldatlan, sikertelen, bukott életünknek (13–19). Nem mások nyomorúságát, hanem a mieink nyomorúságát kéri számon rajtunk az Úr: „…ezen a helyen…” (3). Ha mindenki a saját „házát” igazgatná (1Timóteus 3,5), és nem a másik bajába kotnyeleskedne folyton, sokszor ezzel is a másik nyomorúságát fokozva; – bizony Istennek kedves, áldott hely lehetne ez a világ.

  2. Ehelyett, a bűnök következményeként, büntetéseként: – romok mindenütt; – még a legnagyobb jólét mögött is; – mint ahogy rommá lett a júdai királyi ház libánoni cédrusokból épített palotája; – és rommá lett az egész Jeruzsálem. Romos még ma is. Romok, megoldhatatlan konfliktusok, sikertelenségek, elkorcsosult életek; – vagyis áldatlan állapotok (20–30). Kérdezik is a népek, ránk nézve: Mi a baj velünk, hogy így jártunk? (6–8)

– 3. „Felépülés” csak a karácsonykor született Úr Jézus Krisztusban lehetséges, aki feltámadott, és aki minket is kihoz a hitetlenség halálából. Urunk, Jézus Krisztus, könyörülj, adj üdvösséges „felépülést”!

Zsidók 12,18–29

80. zsoltár

 

december 23. – A teljes igemagyarázat

 

(30) „…sikertelen az élete…” (Jeremiás 22,13–30)

 

Összegezzük a kortörténeti hátteret.

Jósiás király halála után, a „háttérben” Babilon átvette az uralmat Asszíriától (Kr. e. 626–612), megregulázta Egyiptomot (Kr. e. 609), feldúlta Jeruzsálemet, és három hullámban elhurcolta Júda lakosait (Kr. e. 605; 597; 587), hűbéres királyokat hagyva maga után.

Jósiás idősebb fiát, Jóáház királyt (más néven: Sallum királyt) még az Egyiptomiak hurcolták el Kr. e. 609-ben, és a „kaméleon” Jójákimot, Jósiás másik fiát helyezték a trónra, aki hol Egyiptomhoz, hol Babilonhoz húzott, amíg a „meccs” el nem dőlt.

Jójákin (Jójákim fia) megadta magát Babilonnak (Kr. e. 597).

Cidkijjá (Jójákin nagybátyja) és Gedaljá ugyanezt tették (Kr. e. 587–ig).

JÓJÁKIM KIRÁLY „sikertelen” élete karácsony előtti kiáltássá lesz…

 

– 1. Jójákim király csak a saját érdekeit képviselte.

A szociális igazságtalanság beszédes jele az áldatlan, sikertelen, bukott életünknek (13–19): – hatalommal való visszaélés; – jogszolgáltatás igazságszolgáltatás helyett; – elesettek elhanyagolása, kihasználása, nyomorgatása; – ártatlan vér ontása...

Fontoljuk meg!

Nem mások nyomorúságát, hanem a mieink nyomorúságát kéri számon rajtunk az Úr: „…ezen a helyen…” (3).

Ha mindenki a saját „házát” igazgatná (1Timóteus 3,5), és nem a másik bajába kotnyeleskedne folyton, sokszor ezzel is a másik nyomorúságát fokozva; – bizony Istennek kedves, áldott hely lehetne ez a világ.

 

  2. Ehelyett, a bűnök következményeként, büntetéseként: – romok mindenütt; – még a legnagyobb jólét mögött is; – mint ahogy rommá lett a júdai királyi ház libánoni cédrusokból épített palotája; – és rommá lett az egész Jeruzsálem.

Romos még ma is.

Romok, megoldhatatlan konfliktusok, sikertelenségek, elkorcsosult életek; – vagyis áldatlan állapotok (20–30).

Kérdezik is a népek, ránk nézve: Mi a baj velünk, hogy így jártunk? (6–8)

 

– 3. „Felépülés” csak a karácsonykor született Úr Jézus Krisztusban lehetséges, aki feltámadott, és aki minket is kihoz a hitetlenség halálából.

Betegek vagyunk!

Urunk, Jézus Krisztus, könyörülj; – adj üdvösséges „felépülést”!

Szerző: refdunantul  2018.12.23. 04:00

Ez a prófécia a Jósiás halála után uralkodó júdai királyokra vonatkozik (Kr. e. 609–587). A konkrét kortörténeti hátteret a könyv magyarázatának kezdetén részleteztük már. Mindegyik itt említett király bűne az volt (1–2), ami ugyanakkor A HÁROM LEGTIPIKUSABB BŰN Isten népének életében, mindmáig.

– 1. Nem az élő Istenben bíztak, hanem érdekeik és a hatalmi viszonyok szerint a környező nagy birodalmaktól vártak segítséget. Istent emlegetjük, de mindig embereket „sztárolunk”. Istennek vannak emberi eszközei a szabadítás során, de soha nem „ezeket”, hanem mindig az Urat dicsőítjük, mindig csakis Őbenne bízunk.

– 2. Közben tovább folyt az idegen istenek tisztelete, az élő Istenbe vetett hit helyett. Egy egyszerű példa: többet várunk egy prezentációs stratégiától, mint az imádságtól.

– 3. Ennek a kettőnek pedig mindig következménye, hogy az éppen regnáló uralkodó mindig visszaél hatalmával, amely saját területén is sok szociális igazságtalanságot jelent…

– 4. Romok mindenütt (3–4), épületek, életek, közösségek, kultúrák romokban: Megváltó után kiáltanak…

Zsidók 12,12–17

328. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.12.22. 04:00

– 1. Cidkijjá király elküldi főembereit Jeremiáshoz, hogy megszabadul-e Jeruzsálem a babiloni ostrom alól? (1–2) Lám, ha baj van, mégis Istent kiált az ember? Ma már odáig jutottunk, hogy sokan csak káromolva tudjuk mindezt kifejezni?

– 2. Jeremiás teljes vereséget, fogságot és halált hirdetett, a város, a vezetők, a lakosok számára (3–7); – Isten jogos büntetéseként (11–14). Mindez be is teljesedett, hiszen Nebukadneccár, babiloni király, Cidkijjá júdai királyt megvakíttatta és láncokba verten vitte fogságba (39,5–7), a város több vezetőjét pedig kivégezték (52,24–27), Jeruzsálem elesett, a lakosokat Babilonba hurcolták (Kr. e. 586).

– 3. Isten azonban hatalmasabb a konkrét ítéletnél, minden itteni fogságnál és pusztulásnál. Az Ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus a mi reménységünk, aki nemcsak az örök szabadulás prófétája, hanem Ő maga a Szabadító. Aki Őhozzá menekül, nem szégyenül meg (János 3,16). Ahogy ott, akkor, ki kellett menekülniük a városból azoknak, akik életben akartak maradni; – úgy menekülhetünk mi is az örök élet Urához! Ez a menekülés nem szégyen. Az Úrnál, minden nyomorúságunk ellenére, ajándékba kapjuk az életet, kegyelemből. Ez a kegyelem újjászül… (8–9).

Zsidók 12,1–11

327. dicséret

December 21. – A teljes igemagyarázat

 

(9) „…ajándékul kapja életét.” (Jeremiás 21)

 

Jeremiás próféta, könyvének első 20 fejezetében általános értelemben fogalmazta meg üzenetét.

A 21. fejezettől azonban ezek a próféciák KONKRÉTTÁ VÁLNAK, eseményekre, személyekre, csoportokra utalnak.

Isten Igéje mindig konkrét, ha általános a fogalmazás, akkor is konkréttá teheti számomra Isten Lelke az üzenetet.

 

– 1. Cidkijjá király elküldi főembereit Jeremiáshoz, hogy megszabadul-e Jeruzsálem a babiloni ostrom alól? (1–2)

Lám, ha baj van, mégis Istent kiált az ember?

Ma már odáig jutottunk, hogy sokan csak káromolva tudjuk mindezt kifejezni?

 

– 2. Jeremiás teljes vereséget, fogságot és halált hirdetett, a város, a vezetők, a lakosok számára (3–7); – Isten jogos büntetéseként (11–14).

Mindez be is teljesedett, hiszen Nebukadneccár, babiloni király, Cidkijjá júdai királyt megvakíttatta és láncokba verten vitte fogságba (39,5–7), a város több vezetőjét pedig kivégezték (52,24–27), Jeruzsálem elesett, a lakosokat Babilonba hurcolták (Kr. e. 586).

 

– 3. Isten azonban hatalmasabb a konkrét ítéletnél, minden itteni fogságnál és pusztulásnál.

Az Ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus a mi reménységünk, aki nemcsak az örök szabadulás prófétája, hanem Ő maga a Szabadító.

Aki Őhozzá menekül, nem szégyenül meg (János 3,16).

Ahogy ott, akkor, ki kellett menekülniük a városból azoknak, akik életben akartak maradni; – úgy menekülhetünk mi is az örök élet Urához!

Ez a menekülés nem szégyen.

Az Úrnál, minden nyomorúságunk ellenére, ajándékba kapjuk az életet, kegyelemből.

Ez a kegyelem újjászül… (8–9).

Szerző: refdunantul  2018.12.21. 04:00

ISTEN IGÉJÉNEK SZOLGÁLATÁRÓL.

– 1. A szolgálat bátorsága: Jeremiás vállalja a szenvedést, a gyalázatot, a kalodát az Úr Igéjének szolgálatában, és félelemből nem változtatja meg a rá bízott üzenetet, hanem még bátrabban hirdeti azt (1–6).

– 2. A szolgálat emberi oldala: Ugyanakkor a mai igeszakasz, és a korábbiak is leplezetlenül tárták elénk Jeremiás próféta alakját, aki érzékeny emberként igen sok szenvedést élt át szolgálata során, és bizony őszintén az Úr elé roskadt megkeseredésében (7–10). Jeremiás emberileg eljut odáig, hogy meggyűlöli az életét, magát az életet, amely csak gyötrelemmé és szenvedéssé lett számára (14–18).

– 3. A szolgálat kényszere: Jeremiás nem tudja nem szólni az Igét, mert az Ige megragadta őt. Minden körülmények között boldog az olyan ember, akit Isten Igéjének hatalma hordoz, vezet, szolgálatra indít, olykor szent kényszerrel is (9). Isten Igéjének hatalma, a feltámadott Jézus Krisztus meg is őrzi az Ő szolgáit az üdvösségben. Szenvedések érhetnek bőven, de az Úr megváltó kezében vagyunk. Ez Jeremiás bizonyossága is (11–13).

Zsidók 11,23–40

326. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Jeremiásnak fájt, hogy kinevették őt, gúnyolták, gyalázták, mintegy bolondot, beteget, megzavarodottat, aki állandóan csak ítéletet hirdet. Jeremiás ellenségei sokan vannak, feljelentik őt, a bukására várnak, bosszút forralnak ellene (7–10).

Szerző: refdunantul  2018.12.20. 04:00

Jeruzsálem városának déli kapuját a Fazekasok kapujának is hívták, de Szemét-kapunak is nevezték, mert ezen a kapun át vitték le a város szemetét, így az összetört cserépdarabokat is, a Ben-Hinnóm völgyébe (1–2).

A szemét nagy részét itt elégették, erre utal a völggyel kapcsolatban a Tófet kifejezés, ami kemencét jelent (14).

Ebben a völgyben állították fel a bálványáldozati oltárokat is, ahol Isten népének tagjai gyalázatos, hűtlen dolgokat követtek el, aztán visszamentek a városba, mintha minden rendben lenne.

Pedig nincs rendben semmi.

Jeremiás jelképes cselekedettel, egy cserépedény összetörésével hirdette meg (10) népe bűnét (3–5) és a bűnök rettenetes büntetését (6–13).

Szétesik, összetörik Isten nélkül minden, mint amikor a hordóról leszedik a dongákat összetartó abroncsot.

Jézus Krisztus ez az abroncs: Isten kegyelmes, életünket, énünket, egyházunkat, közösségeinket egybetartó, megváltó keze.

Mégis, minden figyelmeztető szó, Ige és jelek ellenére, milyen makacsul tépjük ki magunkat Isten szerető kezéből (15), bele a rettenetes szabadságba, a szeméttelepre, a törmelék közé, az égetőbe, az ellenség pusztító fegyvere és sokféle nyomorúság felé…

Zsidók 11,8–22

325. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.12.19. 04:00

Az ember alapvető természete: PARÁZNA. Mindig érdekesebb az ősi ösvény helyett az új, ismeretlen, „idegen csapás”.

– 1. Az ember, Isten nélkül: parázna. Persze a társadalmi szerepeinkben „ügyesen” megéljük parázna természetünket, de még az egyházon belül is „bevált és elfogadott” módszereink vannak erre.

– 2. Isten Igéje ennek veszélyére figyelmeztet bennünket. Isten népe is elhagyta Urát, miközben nem tartotta magát hűtlennek, hiszen bemutatta áldozatait a templomban; – „működött” az istentisztelet, és mellette sok minden más is.

– 3. A helyzet azóta csak rosszabb lett: – mert ma már nem is titkoljuk a hűtlenségünket, sem emberek, sem az élő Isten kapcsán; – sőt, nem tartjuk a hűtlenséget bűnnek; – hiszen szabadok vagyunk. Elevenen tapasztaljuk mindezt manapság (13–15).

– 4. Közben azonban iszonyatos pusztává lesz körülöttünk minden (16–17).

– 5. Jeremiás az Úrhoz fordult sokféle kétségbeesésében, és noha ez az imádság tele van gyarló emberi indulattal, mégis van remény addig, amíg az ember nem a hátát, hanem „leborult alakját” mutatja Istenének (19–23).

Zsidók 11,1–7

324. dicséret

 

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 4. Közben azonban iszonyatos pusztává lesz körülöttünk minden (16–17).

Itt az Úr prófétája kerül életveszélybe, aki ennek az állapotnak halálos voltára figyelmeztet bennünket (18).

 

– 5. Jeremiás az Úrhoz fordult sokféle kétségbeesésében.

Noha ez az imádság tele van gyarló emberi indulattal; – mégis van remény addig, amíg az ember nem a hátát, hanem „leborult alakját” mutatja Istenének (19–23); – kérve, hogy Ura forduljon felé (17).

Van még remény és hűség?

Szerző: refdunantul  2018.12.18. 04:00

Gyönyörű példázat ez: JEREMIÁS A FAZEKASNÁL.

– 1. Isten kezében van ez a világ, saját népe és minden nép, az egész teremtett mindenség, ahogy a fazekas kezében van az agyag. Isten hívő népe ezt tudja. Ez a bizonyosság erőt ad és elveszi a félelmeket.

– 2. Isten szuverén Úr, akinek döntését senki sem bírálhatja felül, ahogy a fazekas is olyan edényt készít, amilyet akar. Ez a bizonyosság megakadályoz bennünket abban, hogy Istennel vitatkozzunk, hiszen Ő mindent úgy tesz, ahogy azt jónak látja (4), mert az úgy jó, nekünk is csak úgy jó. Éppen ez a megtérés: amikor az ember a saját gyarló szívétől és gondolataitól az Úrhoz tér, és engedelmesen az Úr Igéjéhez igazodik, hiszen Ő mindent jobban tud (10–12).

– 3. Isten kegyelmes Isten, aki újra képes gyúrni az agyagot, akárcsak a fazekas, hogy abból új, jobb, szebb edényt formáljon (4). Velünk is ezt cselekedte Jézus Krisztusban, az újjászületés csodájában. Nem vagyunk tökéletes edény, de végre „edény” vagyunk, akik befogadhatjuk az Urat, az Ő Igéjét, és a ránk bízott embereket.

Zsidók 10,19–39

323. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.12.17. 04:00

A próféta a NYUGALOM NAPJÁNAK MEGSZENTELÉSÉRE hívja fel népe figyelmét.

– 1. Isten népe ezzel láthatóan is fejezze ki szövetségi hűségét Urához (19–20). Az Úr pedig gazdagon megjutalmazza azokat, akik megtartják parancsait 25–26). De ha Isten népe, őseikhez hasonlóan nem engedelmeskedik parancsainak, az ítélet tüze emészti meg őket (27).

– 2. Fordítsuk le mindezt az Újszövetség nyelvére. Isten előtt leteheted a terheket, megállhatsz, megpihenhetsz, erőt gyűjthetsz. Sőt, rendszeresen le kell tenned a terheidet, mert abba belehalhatsz. De egyáltalán nem mindegy, hogy egy nyári hétvégén, netán egy görbe estén próbálkozol meg ezzel, vagy pedig életed Ura elé járulsz.

– 3. Rólad is szó van itt! De soha nem rólad van szó elsőként. Isten ügyéről van itt szó mindenekelőtt, aki arra méltatta népét, benne téged is, hogy a nyugalom napjának megszentelésével, a látható egyház istentiszteletén való megjelenéseddel, a gyülekezetben való hitbeli épüléseddel Jézus Krisztus ügyét láttathatod, hirdetheted, megvallhatod! Ez személyes életedben is áldássá lesz.

Zsidók 10,1–18

321. dicséret

december 16. – A teljes igemagyarázat

 

(21) „…ne hordjatok ki és ne vigyetek be terhet … szombaton!” (Jeremiás 17,14–27)

 

A próféta a NYUGALOM NAPJÁNAK MEGSZENTELÉSÉRE hívja fel népe figyelmét, Jeruzsálem városának nagy forgalmú kapuiban.

 

– 1. Isten népe ezzel láthatóan is fejezze ki szövetségi hűségét Urához (19–20).

Az Úr pedig gazdagon megjutalmazza azokat, akik megtartják parancsait 25–26).

Akkor Jeruzsálem lakói mindig a városukban lakhatnak (25), zavartalan lesz a templomi áldozat, Isten népe pedig az országában élhet, azt benépesíthetik (26), és az idegen, hódító királyok messze elkerülik őket (25).

De ha Isten népe, őseikhez hasonlóan nem engedelmeskedik Ura parancsainak, akkor az ítélet tüze emészti meg őket (27).

Az ószövetségi megfogalmazás egyértelmű.

 

– 2. Fordítsuk le mindezt az Újszövetség nyelvére.

Isten előtt leteheted a terheket, megállhatsz, megpihenhetsz, erőt gyűjthetsz.

Sőt, rendszeresen le kell tenni a terheidet, mert abba belehalhatsz.

De egyáltalán nem mindegy, hogy egy nyári hétvégén, netán egy görbe estén próbálkozol meg ezzel, vagy pedig a nyugalom napján életed Ura elé járulsz.

Az Úrnál van egyedül „nyugalom”, amely nem tétlenség, végképp nem megsemmisülés, hanem Őt dicsérő élet, örök „boldogság”, üdvösség.

 

– 3. Rólad is szó van itt! De soha nem rólad van szó elsőként.

Isten ügyéről van itt szó mindenekelőtt, aki arra méltatta népét, benne téged is, hogy a nyugalom napjának megszentelésével, a látható egyház istentiszteletén való megjelenéseddel, a gyülekezetben való hitbeli épüléseddel Jézus Krisztus ügyét láttathatod, hirdetheted, megvallhatod!

Ez személyes életedben is áldássá lesz.

Szerző: refdunantul  2018.12.16. 04:00

BÍZZ AZ ÚRBAN!

– 1. Átkozott az a „férfi”, aki nem az Úrban hisz, hanem emberben bízik, és testi erejére támaszkodik. „Emberben bízni”, azt jelenti, hogy önmagamban bízni, szépségemben, tehetségemben, nyers erőmben; – meg ügyesen épített emberi kapcsolatoktól remélni mindent. Szikes, magányos, kopár, megkopott életté torzul az ilyen ember léte, végső kiszáradásra ítélve (5–6).

– 2. De áldott az a „férfi”, aki az Úrba veti bizalmát, mert olyan üde lesz az élete, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely a szárazság idején sem veszít üdeségéből. Akár kiszáradtan is üde marad az ilyen élet. Mediterrán vidéken mindig megcsodálom az ilyen növényeket: bírják a szárazságot, illatoznak, teremnek. A férfiak említése a hit kapcsán rájuk ruházott, mások, főként szeretteik felé közvetített felelősségüket hirdeti! (7–8)

– 3. Persze fontos az emberekben való bizalom és az önbizalom is: de csak akkor, ha annak forrása kizárólag az Urunkba vetett hitünk (9–13), amely alázattal ismeri az emberi lehetőségek határait, mert tudja, hogy minden másodpercünk és lépésünk kegyelem.

Zsidók 9,15–28

320. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Vigyázzunk!

Kegyesen, Igéket emlegetve is gyakran elkövetjük a bálványimádásnak eme legsúlyosabb fajtáját, amikor csakis önmagunkban, meg érdekalapon emberekben bízunk.

Előbb-utóbb kiderül, hogy a „meg tudod csinálni” szólamra alapozó, pozitívan gondolkodó, csupán önbizalomra építő élet olyanná lesz végül, mint a tengődő bokor a pusztában, a kövek között.

Szikes, magányos, kopár, megkopott életté torzul az ilyen ember léte, végső kiszáradásra ítélve (5–6).

Sok példát tudnék sorjázni erre.

Szerző: refdunantul  2018.12.15. 04:00

ISTENÜNK IRGALMA NAGY.

– 1. Isten büntetése, ítélete jogos és szükséges. Jogos ez a büntetés, ahogy Dávid, bűnvalló imádságában megvallotta: Igazad van Uram, ha szólsz, és jogos az ítéleted! (Zsoltárok 51,6) Bűneink, és konkrét vétkeink gyalázatosak, utálatosak, mert önmagunkat Isten elé, és az Ő ügye elé helyezzük. Jogos és szükséges ez a büntetés: mert Isten igent mondana a bűnre, ha igazsága szerint nem büntetné meg azt (16–18). A bűn zsoldja a halál (Róma 6,23).

– 2. Isten büntetésében azonban népe számára ott rejtőzik a kegyelem, mint magban a csíra. Nemcsak összegyűjti és visszahozza őket földjükre. Ennél sokkal többet cselekszik az Úr értünk. Hiszen Jézus Krisztus feltámadott. Él az Úr! Ő kihoz bennünket a halálból, a bűn és a gonosz utálatos és mindent szétszóró hatalmából. Ő fölhozza életünket a mélységből (14–15).

– 3. Isten büntetésében nemcsak elsőként kiválasztott népe számára, hanem az Ő döntése szerint minden nép számára kész a kegyelem. Sőt, Isten népe még az idegen földön, jogos büntetésében is Urát képviseli mások előtt: vezeklésével, bűnbánatával (19–21). Az Úr más népeket is kihoz életük hiábavalóságából (19).

Zsidók 9,1–14

318. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.12.14. 04:00

ÁTADOTT ÉLET!

– 1. Az elkerülhetetlen ítéletet Jeremiás „jelképes cselekedetekkel” is meghirdette. Jeremiásnak nemcsak a házasságról és a családalapításról kellett lemondania (1–4), hanem Isten azt is megtiltotta neki, hogy gyászszertartásokon (5–7), vagy esküvőkön vegyen részt (8–9). Jeremiásnak figyelmeztetnie kellett az engedetlen, eltévelyedett népet (10–13).

– 2. Jeremiás mindenről lemondott, egész életét a szolgálatnak szentelte, senki emberfiához nem kötődött, sem érdekekhez, sem gyászhoz, sem vígassághoz; – azaz semmiféle emberi érzelem és függés nem befolyásolta szolgálatát. Itt most teljes engedelmességre, lemondásra, átadottságra volt szükség. Ez emberileg lehetetlen, Isten erejével lehetséges (Máté 19,26). Jeremiásnak is emberileg kín volt, de az Úrban lehetségessé vált ez az átadottság.

– 3. Az engedelmes szolga úgy hirdeti a „véget”, a jogos ítéletet, hogy átadott életében már eleve felragyog a kegyelem, az Úr Jézus Krisztus (Galata 4,19), aki megtérésre hív. Mert még sincs végünk! Csak az Úr nagy kegyelme ez (Siralmak 3,22).

Zsidók 8,6–13

316. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Vannak tehát olyan minősített helyzetek, amikor szükség van ilyen átadott életű szolgákra, akik csak az Úrtól függenek, semmivel nem zsarolhatók; – akikben tényleg „kiábrázolódik” a Krisztus (Galata 4,19).

Szerző: refdunantul  2018.12.13. 04:00

JEREMIÁS PANASZÁT jó olvasni!

– 1. Egyrészt azért jó olvasni Jeremiás panaszát, mert abban mégsem a panasz a hangsúlyos. Jeremiás megvallja, hogy Isten Igéjének hirdetése, az Úr szavának szolgálata „élvezetet”, azaz földi életében vidámságot, ugyanakkor valóságos mennyei örömöt ajándékozott neki (16). Valóban, életünk vidámságának és örömének egyetlen forrása Isten Igéje, a megváltó Úr közelsége.

– 2. Másrészt azért jó olvasni ezt az őszinte, kifakadó panaszt, mert ez lerántja a leplet minden kegyes és képmutató örömről, akárcsak a gyarló emberi vigadozásról. Ebben a világban a mennyei örömnek csak az „előíze” a miénk.

– 3. Harmadrészt azért jó olvasni Jeremiás panaszát, mert őszintén szól az Úr elhívott szolgájának magányáról, bánatáról, a megkeseredés kísértéséről, kérdésekről és kételyekről (17–18). Jeremiás mindezeket nem palástolja, de Isten színe elé viszi panaszát, nem emberek elé. – Isten megváltó hatalma nem „csalóka patak” (18). Ő megőriz, felvértez a szolgálatban. Őelőtte semmiféle képmutató szerepet nem kell eljátszani.

Zsidók 8,1–5

314. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

 

– 2. Másrészt azért jó olvasni ezt az őszinte, kifakadó panaszt, mert ez lerántja a leplet minden kegyes és képmutató örömről, akárcsak a gyarló emberi vigadozásról.

Ebben a világban a mennyei örömnek csak az „előíze” a miénk.

Amíg szenvedés van bárhol a világon, fanyar kísérlet a legtalálóbb tréfálkozás is, nemhogy a mulatozás.

Most a böjt ideje van, egészen Jézus Krisztus visszajöveteléig.

 

– 3. Harmadrészt azért jó olvasni Jeremiás panaszát, mert őszintén szól az Úr elhívott szolgájának magányáról, bánatáról, a megkeseredés kísértéséről, kérdésekről és kételyekről (17–18).

Nem is beszélve azokról a küzdelmekről, amit az ember, követségben járva, az Isten ügyéért folytat, ide értve a felvállalt szenvedéseket, gyalázkodásokat, rágalmakat, átkokat (10).

Jeremiás gyötrődik ezek miatt, gyarló indulatok feszítik, folytonos fájdalom kínozza (18).

Szerző: refdunantul  2018.12.12. 04:00

– 1. Vannak „életművészek”, „kirakatemberek”, akik kiválóan „szerepeltetik” magukat, másokkal dolgoztatnak, felelősséget nem vállalnak, a konfliktusokat kerülik, és amikor a hosszú munka után ünnepelni kell, akkor ők mondják az ünnepi köszöntőt. Ez nem nagy gond, hiszen a „lufi-emberek” előbb-utóbb leeresztenek; mégcsak nem is durrannak, hanem észrevétlenül eltűnnek. Aki szereti a kirakatot, a nyilvánosságot, annak lelke rajta.

– 2. Az elhívatott, prófétai szolgálat azonban soha nem „szereplés”, csak az Istentől való „mandátum” idejéig tartanak, előtte és utána teljes a visszavonulás. Az elhívatott próféta nem negédes, hízelkedő, dicsérő, szép köszöntőket mond, hanem hirdeti Isten akaratára. A próféta rámutat arra a hitetlenségből következő, emberileg reménytelen állapotra, amibe Jeruzsálem jutott, és amiben most mi is vagyunk. Isten elhívott prófétáinak is fel kell vállalni a nyilvánosságot, a „kirakatot”, de a próféták soha nem önmagukat szerepeltetik, hanem mindig Isten Igéjét tolmácsolják, amely most teljes ítélet!

– 3. Nagy bajban vagyunk! Hátat fordítottunk az Istennek! Ezt pedig nem lehet élve megúszni! Ébresztő!

Zsidók 7,11–28

313. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.12.11. 04:00

Akik elutasították az élet vízét a repedezett víztárolók kedvéért (2,13), most azt tapasztalják, hogy VÍZKÉSZLETÜK olyan, mint a lelki vízkészletük.

– 1. Elevenünkbe hasít ez a bibliai fejezet, mert az istentelenség nemcsak az életet, az emberi kapcsolatokat teszi sivárrá, hanem a hitetlen önzés kiszipolyoz mindent, embert, állatot, lakott földet. Ahogy sivatagosodik az egyetlen, élő Istenbe vetett hitünk, úgy sivatagosodik el a földgolyó.

– 2. A hitetlenség testi és lelki nyomorúságot okoz, sok szenvedéssel (1–4). Isten jogos büntetése ez rajtunk (1). A teológiai magyarázat nem mond ellent a természettudományinak, csak nagyobb, magasabb ölelésben szemléli azt. Az ember hitetlensége miatt szenvednek az állatok is, még a szarvas és a vadszamár is sakálként üvölt kínjában. Sakálokká torzít minket a hitetlenség, és annak büntetése! Ebben vagyunk!

– 3. Mekkora érték az édes víz, Isten ajándéka, élet! Mindig hálával tekintek a Balatonra, csak nehogy kiinni kényszerüljünk egyszer… Ennél még nagyobb érték az élő víz! Könyörögjünk! Isten hívő népe imádkozzon másokért, ahogy ezt Jeremiás tette! Fohászkodjunk az élő Isten előtt hitért, megtérésért, szabadulásért (7–10; 19–22).

Zsidók 7,1–10

312. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Sok ok miatt, de ezért is indulnak meg emberek milliói sivatagos életterükről a még „zöldebb”, ígéretesebb helyek felé. Pedig ami testi szemekkel zöldnek, élőnek látszik, lelkileg ugyanolyan száraz, sivár, lelketlen.

Szerző: refdunantul  2018.12.10. 04:00

A KEVÉLYSÉGRŐL.

– 1. A kevélység visszataszító tulajdonság. A kevélység a hitetlen ember sajátja, aki önmagának él, még Istent emlegetve is. Ez a tulajdonság mindenkit kísért, amelynek ezernyi változatát, testet öltését nem tudom most részletezni (15).

– 2. A kevélység bűn! A kevély ember nem az Úrra tekint, ezért nem ismeri el, hogy mindenét az Úrtól kapta, amivel el kell számolnia (12–14); – ezért kevély önzőséggel visszaél javaival, mérhetetlen nyomorúságokat okozva másoknak is (17).

– 3. Isten Igéje alázatra int (15), az egész Biblia ezt teszi, a mi Urunk Jézus Krisztus is erre intette tanítványait (Máté 11,29). Társadalmi szerepeinket eljátszva sem lehetünk kevélyek. Mindent az Úrtól kaptunk (János 15,5), ezért alázattal Őelőtte porig hajolva, minden „díszes koronánkat” letéve (18), csakis az Urat magasztalhatjuk (16). Az Úr nélkül hamar kiderül, hogy minden glóriánk mulandó, valójában botladozva élünk, homályba, sötétségbe, sírások között halálra jutunk (16–17). Csak Ő szabadíthat meg (19).

Zsidók 6,13–20

40. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 1. A kevélység visszataszító tulajdonság.

A kevélység a hitetlen ember sajátja, aki önmagának él, még Istent emlegetve is.

Sok a kevély közöttünk.

Ez a tulajdonság mindenkit kísért.

Tényleg sok a szép, a kiugróan tehetséges, az okos, a szinte zseniális ember körülöttünk.

Jóléti társadalmunk mindenkinek lehetővé teszi, hogy kibontakozzon saját tehetségében.

Ezért szinte mindenki lehet valahol elismert.

Így az önhittség, a gőg kísértése mindennél nagyobb veszély manapság, amelynek ezernyi változatát, testet öltését nem tudom most részletezni (15).

– 2. A kevélység bűn!

Tehát a gőg sokkal több, mint egy „kellemetlen tulajdonság”.

A kevélység mögött ugyanis mindig az önmagától megrészegedett, Isten nélkül élő ember nyomorúsága feszül, amely előbb-utóbb összetörik, mint a boroskorsó (12–14).

A kevély ember nem az Úrra tekint, ezért nem ismeri el, hogy mindenét az Úrtól kapta, amivel el kell számolnia; – ezért kevély önzőséggel visszaél javaival, mérhetetlen nyomorúságokat okozva másoknak is (17).

Szerző: refdunantul  2018.12.09. 04:00

Jeremiás próféta minden igehirdetésében SZEMLÉLTET, sokszor halmozza a képeket. Ezek a képek azonban soha nem öncélúak, hanem mindig az Úr által rábízott üzenet megértését szolgálják.

– 1. Az öv akkor lenvászonból készült ruhadarab volt. A papi ruházatnak lényegi tartozékát képezte az öv, de az ókori keleten a mindennapi öltözéknek, hosszú ruházatnak is elengedhetetlen eleme volt az öv, ami a derékhoz simulva összefogta a felső ruhát, a köntöst. Az öv önmagában hiábavaló, értelmetlen, csak tulajdonosa derekán lehet hasznossá, ékessé, áldássá (1).

– 2. Jeremiásnak ezt az igazságot, jelképes cselekedetben kellett láthatóvá tennie népe számára, amikor saját övét elrejtette egy hasadékban, Isten parancsa szerint; – majd mire hosszú idő után visszament az övért, az tönkrement (7). Először úgy figyelmeztet az Isten, hogy mások életében „szemlélteti a romlást”! Legyen szemünk!

– 3. Isten népe, és benne a mi életünk csak Urunkhoz tartozásunkban nyer értelmet, üdvösséget, dicséretet, tiszteletet. Az Úr nélkül tönkremegyünk (11). Élni annyit jelent: szorosan az Úrhoz tartozni, Jézus Krisztusban lenni (Galata 2,20).

Zsidók 6,1–12

310. dicéret

Szerző: refdunantul  2018.12.08. 04:00

Tegnap olvastunk először arról, amikor A PRÓFÉTA SZEMÉLYES HELYZETÉBE enged bepillantást Isten Igéje.

– 1. Az 52 fejezetből álló könyvben hat ilyen rövid szakasz utal csupán a próféta személyes állapotára. Ez a tény azt is üzeni nekünk, hogy személyes életünk nagyjából ilyen arányba tartozik másokra, akkor is a legszűkebb körre. Egyébként nagyjából ilyen arányban érdekel személyes érdekünk bárkit is. Ne fárasszunk ezekkel senki mást.

– 2. Ez nem azt jelenti, hogy személyes életünk nem fontos! De ez az Úr számára fontos, aki mindenről tud! Jeremiás is az Úr előtt öntötte ki érzékeny szívét (1–4), akit igaznak ismer el akkor is, ha „perel” vele (1). Ez nem hitetlen perlekedés.

– 3. Persze jó, ha vannak szűk körben igaz testvéreink, barátaink, akikkel megbeszélhetjük személyes dolgainkat is, az Úr színe előtt. Az a legnagyobb áldás, ha a családunk ez a közösség. De ha teljesen egyedül maradtunk, akkor se essünk kétségbe. Az Úr még akkor is velünk van, ha ridegen válaszol, mert nem enged elérzékenyülni, hanem megerősít a szolgálatban, minden körülmények között (5–6).

Zsidók 5,11–14

308. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az 52 fejezetből álló könyvben hat ilyen rövid szakasz utal csupán a próféta személyes állapotára. A 11., 12., 15., 17., 18., 20. fejezetekben olvashatunk erről.

Mi a saját énünkön keresztül látunk mindent, érthetően felnagyítva. Ezért bátran az Úr elé járuljunk minden bajunkkal, mert egyedül az Úr az, aki ugyanekkora fontosságot tulajdonít személyes életünk minden örömének és kínjának, mint mi magunk.

Szerző: refdunantul  2018.12.07. 04:00

– 1. Szülőhelyén, Anátótban meg akarják ölni a prófétát (18–23), mert az csak rosszat prédikál nekik, ítéletet; – kihangsúlyozva, hogy még a templom, az áldozati ajándékok sem adnak védelmet a hitetlenné lett nép számára (15–17).

– 2. Jeremiás egy érzékeny ember, akit mindez megrendít, indulatossá tesz, amikor tudomására jut, hogy merényletet terveznek ellene (18). Vágóhídra hurcolt, gyanútlan bárányhoz hasonlítja magát (19). De csak a kép hasonlít az Úr szenvedő szolgájáról prófétált Igére (Ézsaiás 53,7). Hiszen Jeremiás nem marad néma, mint az Úr szenvedő szolgája. Jeremiás bosszúért kiált az Úr előtt (20). Isten pedig megérti ijedtségét és indulatát nem rója fel neki, hanem biztosítja a prófétát védelméről (21–23).

– 3. Csodálatos az Ószövetség emberábrázolása. Isten elhívott, kiválasztott embereit sem emeli hőssé. Ezek mind gyarlók és esendők, velünk együtt, akik az egyetlen Megváltóra, az Úr szenvedő szolgájára, Jézus Krisztusra szorulunk. Egyedül Ő volt képes, mint Isten–ember, némán és győztesen szembe menni a gonosszal. Ő segít, nem a vallás, de az igaz vallás csakis Őhozzá vezethet el.

Zsidók 5,1–10

306. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.12.06. 04:00

– 1. Az ember mindig az „egyszerű képletekből” ért. Ennek valóságát ma is tapasztaljuk: – Csak egyszerűen, tömören, látványosan, hatásosan, mint a reklámokban, hogy elérje a címzetteket!

– 2. Jeremiás próféta is kénytelen így megfogalmazni az Úr üzenetét, hátha így meghallják… Ez egy egyszerű képlet: – Isten cselekedett népéért, kérte, hogy Őt imádják, és még nagyobb jutalmuk lesz; – de Isten népe paráznává lett, ezért pedig büntetés jár (1–13). Szomorú, hogy az ember csak az ilyen szimpla tételekből ért, jutalom, büntetés; – de lám, még ezek az egyszerű mondatok sem segítik megtérésre az embert.

– 3. Pedig valóban átok alatt van az életünk, Isten nélkül (3). Minden napunk számos történése jelzi ezt. Az igazán nagy bajban nem segít se arany, se hatalom (12).

– 4. Jézus Krisztus az egyetlen szabadító! Őbenne büntetés és jutalom együtt érvényesül: Ő a büntetést elhordozta helyettünk, hogy üdvösségünk legyen, ami sokkal több minden jutalomnál. Isten nem a szimpla, „hatásos reklám” szerint „működik”, mint a mi gondolataink. Isten ad, mindig a legtöbbet adja, és Jézus Krisztusban az üdvösség már a miénk. Minden valóságos fordulat forrása ez a tény!

Zsidók 4,12–16

305. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Isten kihozta népét a szolgaságból, és kérte, hogy csak Őt imádják, teljesítsék parancsait, akkor jó dolguk és jutalmuk lesz, végén a tejjel és mézzel folyó föld is az övéké lesz (1–5).

De Isten népe más isteneket imádott, és nem hallgatott szabadító Istene szavára (8–10).

Ezért, noha figyelmeztette őket az Úr, de hiába (6–7), most pusztító veszedelmet hoz rájuk, és hiába kiáltanak majd segítségért idegen isteneikhez, azok tehetetlenek lesznek (11–13).

Szerző: refdunantul  2018.12.05. 04:00

ÖSSZEOMLOTT! Döbbenetes kifejezés ez, és keserves tapasztalattá is lehet (22).

– 1. Az összeomlás képei: Jeremiás halmozza a képeket, hogy elénk fesse az összeomlás rettenetét (17–20).

  2. Az összeomlás lényege:

– „Úgy gondolom, hogy majd csak kibírom valahogy, Isten nélkül a bajomat, de nem bírom ki!” (19)

– Az összeomlás lényegéhez tartozik annak oka: „Fiaim elhagytak, nem keresték az Urat, ezért nem boldogultak!” – ezt mondja a próféta (20–21).

– Döbbenetes az összeomlás teológiai magyarázatának mélysége, amit Pál apostol is ugyanígy fogalmazott meg, miszerint az ember nem ura saját magának, olyan nagy rajtunk a bűn nyomása (23; Róma 17,14–25).

– 3. Gyógyír az összeomlás idején: A bűn miatti tehetetlenségünk nem ment fel bennünket a bűn büntetése alól, de arra késztet, hogy az Úrhoz meneküljünk. Ő erősebb a gonosznál. Ő kegyelmes hozzánk. Ő Jézus Krisztusban érettünk legyőzte a bűn, a gonosz, a halál tehetetlenné nyomorító hatalmát (24). Ezért könyörög Jeremiás is az Úrhoz, hogy jogos fenyítése megtérésre indítson, és igazságában kegyelme érvényesüljön (24).

Zsidók 4,1–11

304. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 1. Az összeomlás képei: Jeremiás halmozza a képeket, hogy elénk fesse az összeomlás rettenetét (17–20). Először csak a hír érkezik (22); – de nem sokkal utána már legyőzhetetlen erővel ostromolnak is (17); – összedöntik életünk sátrát (20); – minden „kedveset” hátrahagyva, csak egy sietve összepakolt batyu lehet nálunk (17); – parittyából kiröpített az élet összeomlás idején (18); – sivár puszta így az élet (22); – sarokba szorított rettegéssel és gyógyíthatatlan sebekkel (19).

  2. Az összeomlás lényege:

– „Úgy gondolom, hogy majd csak kibírom valahogy, Isten nélkül a bajomat, de nem bírom ki!” (19)

– Az összeomlás lényegéhez tartozik annak oka: „Fiaim elhagytak, nem keresték az Urat, ezért nem boldogultak!” – ezt mondja a próféta (20–21).

– Döbbenetes az összeomlás teológiai magyarázatának mélysége, amit Pál apostol is ugyanígy fogalmazott meg, miszerint az ember nem ura saját magának, olyan nagy rajtunk a bűn nyomása (23). Gyönyörködünk Isten törvényében a belső ember szerint, és a testünkkel mégis vétkezünk (Róma 17,14–25).

– Az összeomlás lényegéhez tartozik annak kikerülhetetlensége, vagyis az, hogy emberi erővel nincs menekvés: Hiába bújunk el, ránk fognak találni (18). Isten elől nem lehet elrejtőzni (Zsoltárok 139,7–12).

Szerző: refdunantul  2018.12.04. 04:00

VILÁGOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS!

– 1. A bálványok azok, akik az egyetlen, élő, teremtő és megtartó Isten (10–13) első, „irányító” helyét elfoglalják az „életpiramisunk” csúcsán. A bálványokat emberek készítik: ügyesen, kreatívan, mesteri tehetséggel, tiszteletet és imádatot igénylő tudással, akárcsak az ötvös az alkotását. Ezek az alkotások tényleg lehetnek szépek és emberi megítélés szerint értékesek, nagyszerűek, de egy nagy baj van velük, hogy gyarló, önző emberi természetünk szerzeményei, amiért az ember elismerést vár, a saját dicsősége és hatalma érdekében. Aztán a „határhelyzetekben” kiderül, hogy megáll minden emberi tudomány (14), mert az ember nem tudja megváltani magát, és tiszteletet érdemlő alkotásaival együtt elveszik (15).

– 2. Evangélium hallani, hogy az egyetlen, élő Isten nem tehetetlen. Ő a mindenség alkotója, népének megváltója, aki Jézus Krisztusban még a bűn, betegség, halál, gonosz hatalmát is legyőzte! (12–13)

– 3. Egyetlen esélyünk, ha Őhozzá járulhatunk, ha Ő kerülhet életünkben az első helyre, mint „fővezér”. Az Úr végzi el ezt az üdvösséges cserét!

Zsidók 3,7–19

303. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.12.03. 04:00