Nyereségre törekszünk az élet minden területén: sikerekre, számokban kimutatható, látható eredményekre, és mindig többre, a többhöz képest még többre. Észre sem vesszük, hogy ez határozza meg gondolkozásunkat, szavainkat, tetteinket, terveinket, valamennyi indítékunkat. Csakhogy mire fel ez a nagy akarás, miért akarunk mindig többet, miért tűzünk ki újabb és újabb célokat? Csak ez lenne az élet hajtóereje és értelme? Annyi mindenünk van, hogy ha tíz földi életünk lenne, akkor sem tudnánk mindazt megélni, amivel már így is rendelkezünk… 

Tömören fogalmazva: ez a lelkület a pénz szerelme, de itt a pénz maga a birtoklás, a „még, még, még, még, ennyi nem elég” kielégíthetetlen nyugtalansága. Nem tudunk megállni, megelégedni, lenyugodni; képtelenek vagyunk csak úgy lenni, nézdegélni, örülgetni, békén lenni és békén hagyni. Zizeg, cikázik, nyüzsög, hömpölyög, árad körülöttünk minden, miközben tíz másodpercenként még a telefonunk is csipog egyet, jelezve az újabb ingert (9–10).  

A legszomorúbb azonban az, hogy gyakran még a kegyességünk is ilyen: kielégíthetetlen, nyughatatlan, nyerészkedő, ahol csak a létszámok, az ügyek, az intézkedések, az építkezések, a menedzselések, az újabb és újabb alkalmak szervezése és kipipálása, saját magunk adminisztrálása a lényeg. Okoskodunk, teologizálunk, vitatkozunk és már csak azért is felfuvalkodott szóharcokba bonyolódunk, telve célzásokkal, gyanúsítgatásokkal, mögöttük az irigység lelkületétől hajtva. Fontoljuk csak meg, mit mond ezekről Isten Igéje: ez istenkáromló lelkület; megbomlott elméjű, az igazságtól megfosztott emberek torzsalkodásai ezek, akik a kegyességgel is csak nyerészkednek. Urunk, könyörülj rajtunk! (3–5)

Aki minden áron és mindenkor nyerni akar, az veszíteni fog, eltévelyedik, sok fájdalmat okoz másoknak és magának is; és bizony végül maga is elveszhet (9–10). 

Gondoljunk bele, mennyi mindenünk van! Hitben járva, miénk az Isten kegyelme, az örök élet. Nincs ennél nagyobb nyereség! Innen szemlélve látjuk igazán, hogy mennyi mindenünk van: bővelkedünk, beteltünk, megelégedtünk, tele vagyunk hálával, a Jézus Krisztusban! Ez a békesség, aktivitásában is nyugodt és megnyugtat másokat is; nem tétlen, de nem is gürcölve tevékeny, hanem hűséggel sáfárkodó. Ez a hit tud örülni, birtokolni, megelégedni és elengedni is. Lassan eljön az elengedés ideje. Lehessen ez is hitben megélt elengedés, Uram! (6–8)

Szerző: refdunantul  2021.11.07. 04:00

süti beállítások módosítása