Az utolsó időket nem az apostol hozza szóba, hanem a kegyességükben betegesen túlhajtott ellenfelei. Aki Jézus Krisztussal találkozott és az Ő szabadításában részesült, az tudja, hogy örök életet adott nekünk az Isten (1János 5,11), ezért a földi élet minden perce ajándék, öröm, reménység, amely szeretetre indít. Tehát senkit ne riogassunk az utolsó időkkel, hanem mindenki előtt azt az életörömöt sugározzuk, amely üdvbizonyosságból fakad. Aki Jézus Krisztusban hisz, az már az újjáteremtett világ részese, az túl van az utolsó időkön, így annak számára ez nem téma (1).
Ahol azonban nincs hit, ott valóban az utolsó időket éljük, amely két végletben nyilvánul meg azóta is – Pál korában is, ma is, mindenkor – egészen Jézus Krisztus visszajöveteléig. Az egyik véglet szerint a kegyesség nem élő és éltető, örömöt és reménységet ajándékozó hit, hanem fenyegető, törvényeskedő vallás, amely magának ugyan mindent elnéz, de másoktól vég nélkül, kárhozattal fenyegetve, követel: a szexus és az étel terén, szüzességet és böjtöt követel. Pál ezt így fejezi ki, a korabeli tévtanítókra utalva: tiltják a házasságot és az ételek élvezetét, megtévesztő, hazug, képmutató módon. Emögött igen gyakran az az önző szemlélet tombol, miszerint: „ha én nem tudom élvezni, más se élvezze az életet”. A másik véglet szerint pedig mindent szabad ezen a két területen (is): szabad szexualitás és mértéktelen evés, ivás, birtoklás, élvezet; vagy ezek kompenzálásaként például állandó fogyókúra… (2–3)
Isten minden ajándéka jó, ha hálaadással, az isteni rendben, Jézus Krisztusba vetett hittel élünk azokkal. Nyilván, mindkét terület, amelyeket az apostol említ, nagy ajándék és nagy kísértés is. Isten embere azonban hálaadással él azokkal, és Isten hatalma eleve nem is engedi, hogy visszaéljen velük. Isten, aki mindenek Ura, megőrzi őt (Filippi 4,7). Isten embere élő kegyességgel, folyamatosan az Úr Igéjére figyel, szüntelenül könyörög; ezért a mindennapokban, két lábbal a földön járva, életörömmel és nem értelmezhetetlenül életidegen, azaz mások számára nem félelmetes és fenyegető módon van jelen ebben a világban (4–5).
