Gyönyörű egységet hangsúlyoz itt az apostol. A férfiak és az asszonyok együtt imádkoztak az istentiszteleten, tisztán, azaz bűnbánattal, harag és kételkedés nélkül; a kezeket lélekben, vagy láthatóan is felemelve – mindenki az Úrtól kapott lelkülete, valamint istentiszteletének rendje szerint –, miközben az Úr előtt együtt leborulva, majd Ő emeli fel a férfit és az asszonyt egyaránt (2,1–2). Férfi és nő egyaránt vétkezett, egyként az Úr kegyelmére szorulnak, és Isten rendjében teljesedhet ki újra az életük (13–14).
Ezt követően az Isten rendje szerinti különbséget emeli ki az apostol, a férfi és a nő között, az istentiszteleten és a mindennapi életben egyaránt. Ezzel a határozott hanggal nyilván korabeli túlkapásokat igazított helyre az apostol, mint ahogy ma is éppen ezért eleven ez a nehéz igeszakasz. A férfi legyen férfi, a nő pedig legyen nő! Ezt a területet most kiváltképpen az asszonyokra nézve fogalmazza meg az apostol, de ez alapján a férfiak, saját magukra nézve is meghallhatják az intést.
Az asszonyok ékesítsék magukat, legyenek nők, ápoltak, az Úrtól kapott szépségüket megbecsülve, de ne legyenek kihívóak, amely mások számára látványosan kísértést jelenthet, hanem szemérmesen, mértékletesen, túlzó ékszereket és ruhákat mellőzve, istenfélelemmel (9–10).
A Bibliában számos példát találunk arra, hogy az Ige továbbadói, a szabadítás örömhírének hiteles szolgái és tanítói asszonyok lettek, az Úr rendelése szerint. De, Isten rendje szerint az asszonyok legyenek csendben, ha csak úgy tudnak megszólalni, hogy a férfiakon uralkodnak.
Ez persze a férfiak nyomorúsága, akik gyakran nem férfiak, a szó bibliai értelmében sem, akik nem gondoskodó, felelős hűséggel szeretik asszonyaikat, hanem gyengék a hitben, a szolgálatban, a bizonyságtételben, a tanításban, a férfiszerep minden területén… Ez a szakasz sokkal jobban inti meg a férfiakat, mint a nőket. Hol vannak a felelős férfiak, akik mellett végre nő lehet egy nő, házasságban, családban, hitben, szolgálatban?
A férfi feladata, hogy megteremtse a lelki, hitbéli és egzisztenciális keretet családja számára, ahol a nő, férjével együtt, biztonsággal nevelheti gyermekét. Mindkettőjük Istentől való feladata, hogy gyermeket neveljenek fel, az Isten dicsőségére, megmaradva a hitben, a szeretetben, a szent életben (15).
Minden összekeveredett manapság, úgyhogy bizony az apostoli intés elevenebben szól ma, mint valaha. Egy szétesett világban élünk, ahol az üdvösség csakis az Úrban van, mindenki számára, és e-világban való megtartatásunk pedig csakis az Isten rendjében lehetséges, minden kivétel ellenére… (15)
