A thesszalonikai gyülekezetnek üldöztetést, nyomorúságot kellett megélniük a hitükért, amit állhatatos, egyre növekvő bizonyossággal hordoztak (3–4). Az apostol és a vele lévő testvérek mindenkor könyörögnek az ottani testvérekért, hogy ebben az állhatatosságban megmaradhassanak, a hit minden erejével (11–12). 

Az apostol arra is kitér, hogy az üldözők megkapják büntetésüket (5–10). 

Isten igazságos, Ő megítéli, számonkéri mindazt, amit ebben a világban műveltünk. Isten ítéletéről azonban csak úgy lehet szólni, hogy az először mindig rám vonatkozik, és nem a másikra. Ez a jogos és félelmetes ítélet megtérésre hív, az Úr irgalmas kegyelmét megragadva. 

Tény, hogy itt konkrét üldöztetésről van szó, a Jézus Krisztusba vetett hitért felvállalt szenvedésről beszél az apostol. Az Úrban bízó nép nem reagálhat az üldöztetésre visszavágással, hanem csakis krisztusi módon, azaz a jóban, a Krisztusban való gyönyörködéssel (11). Nagyon fontos mondata ez a mai igeszakasznak. 

Ezek után már nem gyengítjük az üzenetet, ha általánosabban is megfogalmazzuk azt, miszerint tartsunk bűnbánatot: kölcsönösen üldözzük egymást, számos módon, Isten népén belül és kívül. Ez a bűn természete, az emberi élet legnagyobb nyomorúsága: a „mindenki háborúja mindenki ellen” (Hobbes). Hányszor vágtunk vissza mi, keresztyén emberek is, hányszor álltunk bosszút, hányszor nem a krisztusi jóban gyönyörködve rendeztük dolgainkat, hanem gyarló emberi indulatból, amit még azzal is súlyosbítunk, hogy folyton csak a másikra akarjuk prédikálni az ítéletet.

Ezzel nem relativizáljuk Isten ítéletét, az nagy hiba lenne: hiszen aki Isten népét bántja, az magát az Urat bántja (Zakariás 2,12), és ezt az Úr nem hagyja következmények nélkül; mint ahogy semmiféle „üldöztetést” és bántást sem, hacsak meg nem térünk és kegyelmébe kapaszkodva meg nem változunk.

Reméljük, hisszük, bizonyosak vagyunk abban, hogy Isten ítélete egyben az enyhülést, a teljes és egyetlen megoldást jelenti a hívő nép számára; megszabadulást minden feszültségtől, amely aztán az új teremtésben kozmikus méretekben is érvényesül. Ez az enyhülés a megváltás, amit csak az Úr igazságos kegyelme ajándékozhat nekünk (7).

Szerző: refdunantul  2021.10.21. 04:00

süti beállítások módosítása