Boldog az az ember, aki tudja, hogy élete az Úr kezében van, ezért életének megoldása, üdvösséges egysége is az Úr ajándéka. Boldog az az ember, aki erre minden nap kezdetén, életének minden idejében hálaadással és könyörgéssel tud rácsodálkozni (11), mert Isten ajándékai csodálatosak (Zsoltárok 118,22–23).

Az Úrtól kaptuk az életünk szőlőskertjét, hogy dolgozzunk és örüljünk abban a Gazda, azaz Istenünk dicsőségére. Az Úrtól kaptuk azt a csodát, amit csak hittel lehet megragadni, miszerint Isten nem engedi, hogy hűtlenek, önzők, durvák, gyilkosok maradjunk az Ő szőlőskertjében, mint akik maguknak tulajdonítják azt a szőlőskertet, amit „művelésre és őrzésre” kaptak. Még nagyobb csoda – szintén az Úrtól való csoda –, ha valaki belátja, hogy mindeddig gyarlón élt, Istennel nem számolt, a másik embert kihasználta, csak önmagáért létezett; Isten ügyét lenézte, Isten szolgáit gúnyolta, bántotta, Isten ügyét gyalázta, Isten Fiának megváltó áldozata pedig botrány volt számára (1–8). Úrtól való csoda: belátni, hogy ezzel a lelkülettel tönkretesszük a ránk bízott szőlőskertet, halálossá tesszük mások és a magunk életét is, miközben kárhozatosan szétesik az életünk, mint ahogy a boltív darabokra hullik sarokkő nélkül (10). Csodák csodája: az Úrtól lett engedetlen életünk egyetlen megoldása, a megváltás: a Gazda megölt Fia – a példázat képével élve – a megvetett kő, amely sarokkő lett, amely egyben tartja a boltozatot, az életet, a világot (10–11).

Boldog az az ember, akinek szemében csodálatos mindez, aki leborulhatott az Úr előtt, mindezek szerzője előtt. Ez a boldogság, az üdvösség. Tart még a kegyelmi idő! De vigyázzunk, aki megmarad a hűtlen, önző, durva, gyilkos életében, attól az Úr elveszi a szőlőt, és másoknak adja azt! (9)