Isten ereje és bölcsessége kell ahhoz, hogy az Úr által ránk bízott ügyben, a sok belső széthúzás ellenére, az egységet tudjuk képviselni, és az egységes népet az Istennek kedves irányba tudjuk vezetni; vagyis nem egy elvtelen, öncélú egység fenntartásáról van itt szó, hanem Istennek kedves vezetésről, haladásról a mennyei cél felé. Jefte, egész Izráel vezetője volt. Története mégis úgy végződött, hogy Isten népét polgárháborús helyzetbe taszította, amely veszélyeztette népe egységét.

Efraim törzse önhittebb volt a többi törzsnél, de a gőgnek azzal a tipikusságával, hogy amikor adott már a győzelem, akkor ő is odaállt volna ünnepelni. Ezért tettek az efraimiak szemrehányást Jeftének, hogy miért nem szólt nekik, ők is elmentek volna Jeftével együtt harcolni (1). Jefte ugyan azt állította, hogy kérte az efraimiak segítségét, de azok nem tartottak vele az ammóniak elleni harcban (2–3). Az efraimiak ezzel az ügyes provokációval már Gedeont is próbára tették, aki higgadtan megdicsérte az efraimiakat, hogy amit ők tettek, az mindennél több, mit tett ahhoz képest ő, Gedeon? (8,1–3) Itt azonban az efraimiak ugyanazt a provokációt durvábban tálalták Jefte felé: „Nem hívtál bennünket, nem számítunk neked, rád gyújtsuk a házat?” (1) Arról nem is beszélve, hogy Jeftét és a gileádiakat, azaz a Jordánon túli törzseket az efraimiak sértegették, amikor „elfajzott efraiminak” nevezték őket (4). Jefte pedig első indulatában kikérte magának, felértékelte saját érdemeit – ahogy ez a sértett indulat során lenni szokott (3) –, majd megtámadta az efraimikat, legyőzte őket (4), és a Jordán folyón át menekülőket, a beszédük alapján azonosítva – „sz”-szel beszéltek – lemészárolta. Jefte negyvenkétezer efraimit, azaz negyvenkétezer embert ölt meg, a saját népe közül (5–6). 

Ki kell mondani, hogy az önhitten másokat sértegető, durván provokáló efraimiak megállítására láttuk már, Gedeon esetében, a bölcs példát (8,1–3). Dicsérj meg valakit, és megjuhászodik. Inkább, mint engedj a – bármilyen durva – provokációnak és az indulataidnak. Ki tudja, hova juttathat ez téged, másokat, a rád bízott ügyet.. Az indulat lavinája életveszélyes. Ha vezető vagy, az Urat képviseled, és annak az ügynek szolgája vagy, amit Ő rád bízott, így építve Isten országát. Nem lehetsz tehát indulatos, sértődött, megbántott; egyébként hűtlen szolga vagy, rombolsz és nem építesz, károkat okozol, valamilyen formában ölsz; nemcsak krisztusi nem vagy, hanem embertelen vagy. Érdemes lenne ezt minden vezetőnek megfontolni! A magunk helyén mindnyájan vezetők vagyunk... Isten nemcsak egy fontos ügyet, hanem azon keresztül mindig embereket bízott rád, néped embereit, azok egységét, gyarapodását, azon keresztül magát Isten országát! Lesz számonkérés! Jöjj, Jézus Krisztus, Te vezess bennünket! Megváltó szereteted járja át gyarló életünket, szolgálatainkat!

Szerző: refdunantul  2021.05.31. 04:00

süti beállítások módosítása