„Mi dolgunk van nekünk egymással? Miért jössz ellenem?” (12) Fontos kérdés ez: mielőtt bármit tennénk, próbáljuk megkérdezni, tisztázni, hogy mi is valójában a probléma. A kérdés arra is utal, hogy a harc helyett akkor inkább jobb, ha békén hagyjuk egymást, ha nincs dolgunk egymással, vagyis elkerüljük egymást. Jefte tehát először tárgyalásokba kezd az ellenük készülő, ammóni királlyal.

Amikor Jefte a szokott és nyers választ kapja, az ammóni királytól – „Elvetted azt, ami az enyém!” –, akkor hosszabb magyarázatba fog. A Jordán folyón túli területekről van szó, amelyet Gileádnak neveznek, és az Arnón, valamint a Jabbók folyók között terült el. Amikor Isten népe először érkezett ezekre a területekre, akkor ezek a területek, az Arnón folyóig, Edómhoz és Móábhoz tartoztak, és Isten népe kikerülte ezeket a területeket. Mivel az ammóniak rokon nép volt a móábiakkal, ez a terület lehetett az övéké is, az Arnón folyótól délre; de ők tovább akartak terjeszkedni, ahelyett, hogy a sajátjukkal megelégedtek volna. Az Arnón folyótól északra lévő területek pedig úgy kerültek Isten népének kezébe, hogy az itteni emóriak megtámadták őket, az Úr pedig győzelmet adott népének, és nekik adta földjüket (14–27). 

Sok nép, sok igény, kevés terület. Ki tehet itt igazságot? Mindig ez a kérdés és a probléma: „Elvetted azt, ami az enyém, ami nekem jár; nekem van igazam…” Emberi igazság nincs, emberi jó megoldás sincs, a megbeszélések is gyarlóan hatástalanok. Egyedül az Úr, az igaz bíró, döntése, szava, cselekvése érvényes. Jefte valójában nem a diplomáciai tárgyalásokban bízott, hanem az Úrban, az igaz bíró ítéletében, segítségében. Ez a bizalom vezette el a tisztázó megbeszélésekig, de a megoldást nem a tisztázó, diplomáciai megbeszélésektől várta, hanem az Úrtól, az igaz bírótól (27). Érveiben is kifejtette, hogy az Úr adta nekik azt a földet, amit most visszaperelne az ammóni király (24). Amit pedig az Úr adott nekünk, azt merjük elfogadni! Sőt, kötelességünk hűséggel sáfárkodni azzal, amit az Úr ránk bízott. Ő ad erőt, bölcsességet, vezetést, győzelmet ehhez a sáfárkodáshoz.