Mózes szigora egyértelmű helyzetet teremt! Rúben és Gád törzse alkalmasnak találja a Jordán folyótól keletre eső vidéket a letelepedésre, hiszen nagy számú jószáguk volt (1–5). Mindenkinek át kell kelni a Jordánon, mert ez hitből való lépés, az említett két törzsnek is (21–32). Vagyis ezek engedetlenül nem hagyhatják magukra a többieket, nem szeghetik kedvüket a többieknek, ahogy annak idején az Ígéret Földjét kikémlelők tették. Annak negyven év pusztai bolyongás és egy nemzedék halála lett az ára (6–15). Minden engedetlenségért – amelyet minden korban másként követünk el – nagy árat fizetünk. Van-e megtérés, Úrhoz fordulás, változás; vagy marad a bolyongás? Mennyi fölösleges bolyongás terheli életünket, még a kötelességtudó, kényszerű gürcölésben is, még az Úrnak való szolgálat önhitt buzgóságában is…

Mózes ugyanakkor belátja, hogy életszerű megoldás a két törzs gondolata, amihez Manassé törzsének fele is csatlakozott. Tehát az említett két és fél törzs felépítheti megerősített városait, családjaik védelmében, aztán a férfiaknak a többiekkel kell tartani, és csak akkor térhetnek vissza, ha minden törzs megkapta az örökségét (33–42). Mózesben Isten Lelke munkál, szolgálata utolsó mozzanataiban is: szigorában, a helyzet egyértelműsítésében ugyanúgy, mint abban, hogy elfogadja a javaslatot. Mózes belátja, hogy származhat valami Istentől akkor is, ha nem az ő fejéből pattant ki (Szabó Andor). Ez szentlelkes belátás. Ez nem olcsó kompromisszum, hanem Isten Lelke által létrejött konszenzus. Enélkül nincs élet, épülés, csak harc, állandó rombolás, örök ellenségeskedés. 

Felépülnek a megerősített városok, a törzsek védik a saját családjaikat, fegyverrel indulnak örökségükért. Áldott legyen az Isten, hogy a mi örökségünket, örök és maradandó városunkat az Úr Jézus Krisztus már megszerezte (Zsidókhoz írt levél 13,14). E-világban védjük azt, amit az Úr bízott ránk, de nem nyitunk új frontot, hiszen már minden a miénk (Lukács 14,17). Hatalmas kérdés: Lehet-e, hol, miként, milyen eredménnyel, e-világ fegyverkezései között, a Lélek fegyvereivel küzdeni? (Efezus 6,10–20) Egy biztos: Csak ez a küzdelem üdvösséges, az Úrban! Miért, milyen „fegyverekkel” küzdesz?