Ez az igeszakasz telitalálatosan mutat rá arra, hogy miért van szükségünk megváltásra. Itt olyan problémákról olvasunk, amelyek azóta is kínozzák a világot, és emberi erővel soha nem oldhatjuk meg azokat.

Isten Igéje itt egyértelművé teszi, hogy a nagy örömünnep Isten népére vonatkozik, a testvérekre, befelé. Isten törvénye védi Isten népét, hogy a testvérek odafigyeljenek egymásra, ne bántsák, ne gyötörjék egymást kegyetlenül (43), és aki közülük tönkrement, az nyerje vissza minden vagyonát az elengedés nagy évében; sőt már annak közeledtével fokozatosan enyhüljön napszámának próbatétele (51–52). Nagy dolog, Isten cselekvése, ha legalább a testvérek közösségén belül elkezd megvalósulni valami, már e-világban, az Isten országából (35–43; 46–54). Ugyanakkor más népek közül vég nélkül fogadhatott magának Isten népe rabszolgát (44–46).

Isten gondolata sokkal több annál, mint amit itt olvashatunk. Az az Isten, aki kihozta népét a szolgaság házából (55), Jézus Krisztusban megmutatta, hogy Ő az egész világot szereti, és aki hisz Őbenne – bármely nép közül –, az nem veszhet el (János 3,16). Isten megváltó szeretete nem engedi, hogy egymást végérvényesen rabszolgává tegyük, és egymás felett uralkodjunk. Mikor, miként, hogyan, hol valósulhat meg ez a csoda? E-világban ezt csak hitben járva lehet megtapasztalni, ezernyi csata és ellentmondás között. Megváltás kell; de van Megváltónk! Nem mi fogjuk ezt a kérdést megoldani, és nem „itt”.

A magunk körében azonban Isten országát kell hirdetnünk, élnünk és építenünk. Nem törődhetünk bele a gonosz munkájába. Legyünk a megváltó Úr eszközei!