Haladjunk most versről versre, szakaszról szakaszra, szépen sorban, mint egy szabályszerű homíliában, magyarázva és alkalmazva az igeverseket!

Isten szánalomra indult népe iránt. Haragjában is szánalom volt, féltő szeretet (1–2).

Isten beteljesítette ígéretét, népe visszatért Jeruzsálembe, amely igaz és szent város lesz. Visszatérünk a tévelygésből az Úrhoz, az igaz és szent életre, amiben Isten megteremtett bennünket. Ez az újjáteremtés, az üdvösség, életünk valódi iránya, hitben járva; nem pedig a megöregedés, a testi és lelki kiürülés és a halál… (3)

Isten boldog életet ad, már „itt”: játszadozó gyerekeket, és megnyugodtan üldögélő időseket. Idealizált állapotnak tartjuk ezt, mert nem hiszünk az Isten hatalmában, akinél nincs lehetetlen (Máté 19,26). Az is hitetlenségünkre vall, hogy nem vesszük észre: jólétünkben meddig eljuttatott minket az Isten; csak meg kellene ezzel elégedni, hálaadó szívvel (4–6).

Isten megszabadítja népét minden nyomorúságból, bárhol éri az őket a világban, de ez a szabadítás túlmutat ezen a világon, az öröklétre (7–8).

Isten biztatja népét, legyenek erősek; Ő beteljesíti ígéretét, megáldja népét és áldássá teszi őket mások számára (1Mózes 12,3). Eddig nem voltak biztonságban, nem ért semmit, amit kerestek. De az Úr nem engedi, hogy szitokszó legyen Isten népe más népek között. Igen, az Úr nélkül nincs biztonság, és semmit nem ér, amink van! (9–13)

Isten jogosan határozott engedetlen népének megbüntetéséről, de végső határozata a szabadító irgalom, amit Ő megmutatott a Jézus Krisztusban. Isten határozata örök és megmásíthatatlan, ezért ne féljünk, és mi se hirdessünk mást, csak ezt a szabadító irgalmat (14–15).

Ennek az irgalomnak látható áldásai lesznek Isten népe életében, mert nem tesznek semmi rosszat egymás ellen, vagyis nem tesznek semmi olyat, amit az Isten gyűlöl, és ezzel követésre méltó példává lesznek mások számára. Bizony látjuk és utánozzuk egymást! Milyen példával járunk elől? (16–17)

Boldog örvendezéssé válik az élet az Úrban! Ezt hitben megéljük, és hitben erre törekszünk. Ez a boldog örvendezés „odaát” kiteljesedik (18–19). 

E példákat látva, eljönnek más népek, minden nemzet közül, és követni akarják az Urat, mert látják, hogy mit jelent, ha velünk van az Isten! (20–23)

Szerző: refdunantul  2021.01.29. 04:00 komment

süti beállítások módosítása