A prófétát betöltötte az Úr Lelke, hogy rámutasson népének bűneire és a bűnök büntetésére. A próféta nem általában beszél a bűnről, hanem konkrét vétkeket említ. Csak felsorolom ezeket; bűnbánattal fogadjuk! Szeretjük azt, amit Isten rossznak tart (2). Lenyúzzuk a másikról a bőrt is, ha olyan hatalmi helyzetben vagyunk; bizony ez így van, ha tehetjük, kikészítjük a másikat (2–3), és a másik minden ügyét kiforgatjuk (9), vérontással építkezünk (10). Mindent átjár életünkben, „szolgálatunkban” a pénz és az önzés szerelme, vagyis hamis próféták vagyunk, még akkor is, ha igazságról zengünk (5), sokszor gyarló módon hivatkozva az Úrra (11). Van különbség egyház és világ között? Mindezek büntetése olyan romhalmaz, amelyben minden biztosnak hitt támasz szétesik, a rendből káosz lesz (12). A büntetés olyan sötétség és szégyen, amelyben elhallgat az Úr, és az Isten csendje maga a kárhozat (6–7).

A prófétát betöltötte az Úr Lelke, de nemcsak azért, hogy megmondja népe bűnét és konkrét vétkeit, hanem még inkább azért, hogy meghirdesse azt a megoldást, amit Isten készített: békét, örömöt, megváltást (4,1–8; 5,1–3). Akit az Úr Lelke tölt be, az soha nem érheti be a bűnök jogos ostorozásával és az ítélet dörgedelmes meghirdetésével. Csak a hamis próféták állnak meg itt, akiket valójában önmaguk gyarló indulata és haragja mozgat. Akiket az Úr Lelke vezet, azok végül mindig az evangéliumot, az örömhírt hirdetik (Lukács 4,18): Isten, Jézus Krisztusban bűnbocsánatot, örök életet, üdvösséget készített népének. Ezt az örömhírt nemcsak erővel, igazsággal és hatalommal hirdetik meg, hanem halk és szelíd szóval (1Királyok 19,12). Az isteni erő és hatalom ugyanis csak így szólalhat meg, a Lélek által. Jézus Krisztus is így szólt, így élt, így halt meg, és mégis olyan erő volt ebben, amely legyőzte a halált! 

Mi tölt be bennünket? Mi tölti el az életünket? Ki vezet minket? Jöjj, Szentlélek Úr Isten, Te töltsd be életünk minden rejtett zugát is, mint ahogy a tenger vize annak medrét borítja (Ézsaiás 11,9), hogy Jézus Krisztus megváltó szeretetének örömhírét hirdessük és éljük, minden megnyilvánulásunkban. Add, hogy a Te szelídséged lehessen az erőnk, a Te szereteted lehessen a hatalmunk, valamint a Te egyetlen igazságod lehessen a vezetőnk! Még valamit adj, Urunk! Olyan örömöt, amely tud csak úgy lenni és örülni, és nem csak állandóan erőlködni, hatalmaskodni, és a saját igazát szajkózni. Egy 1998-as könnyűzenei koncertet kaptam el véletlenül az interneten: „odaragadtam”. A dalokról azt mondaná egy-egy hamis próféta, hogy nem szólnak semmiről, az egész értéktelen, felszínes, netán kárhozatos parádé. Pedig engem egy órára kiemeltek a gondok közül, engedtek csak úgy lenni, élni. A koncert felüdített, életörömre hangolt. Az Úr Lelke így is munkál. Kár, hogy ezt mi nem akarjuk elismerni.