Most csak a prófétai könyv feliratára figyelünk.

*

A déli országrészből, Júdából való Ámószt, Kr. e. 762-ben hívta el az Isten, hogy prédikáljon az északi országrészben, Izráelben, egy éven át. Ámósz korában, mindkét országrészben jólétben, anyagi bőségben éltek, területileg terjeszkedtek. Mindkét országban, minden tekintetben stabil volt a helyzet akkoriban. Ez az időszak két hosszan uralkodó király uralmára esett. Az északi országrészben II. Jeroboám király (Kr. e. 793–753), a déli országrészben Uzzijjá király (Kr. e. 790–739) uralkodott. 

Ámósz ezeknek a királyoknak az idején Izráelről „látott”, mint Isten követe, az Isten Lelke által. Higgyük el, hogy nem látunk jól, nem látunk tisztán és nem látunk eleget, ha az Úr nem tölt be bennünket az Ő Lelkével. Kiemelt időszakokban látunk „többet”, az Úr ajándékaként, mint Ámósz láthatott egy évig. Akkor Ámósz nem is tehette meg, hogy ne szóljon (3,8); utána azonban hallgatott. 

Több ilyen kiemelt időszak lehet az életünkben: imádság, igeolvasás, elcsendesedés során, rendkívüli helyzetekben; amikor Isten szerint „többet” látunk. De ezek a kiemelt időszakok mégiscsak azt jelzik, alázatra intve bennünket, hogy még hit által sem látunk „itt” színről színre, hanem csak homályosan (1Korinthus 13,12). Tehát sokkal többet kellene hallgatnunk, miközben mi olyan magabiztos szóáradattal mondjuk a magunkét. Barth Károly szerint ezért szavaink jórésze barbár szó, amely nem megoldja a problémákat, nem lesz békességszerzővé (Máté 5,9), hanem egyre megoldhatatlanabbá teszi azokat. 

Jézus Krisztus úgy volt főpróféta – azaz úgy szólt –, hogy az isteni színről színre látás ajándékát bírta (Márk 1,22), és örök békesség, üdvösség szerzőjévé lett azoknak, akik Őbenne bíznak (Zsidókhoz írt levél 5,9). 

*

Az északi országrész fővárosát, Samáriát, a régészeti ásatások szerint is, Kr. e. 760-ban egy erős földrengés rázta meg. Erre utal a felirat, de ezt a földrengést megemlíti Zakariás próféta is (Zakariás 14,5). 

Isten Igéje tehát az emberi történelem keretei között szólal meg, Isten szabadító szava és cselekvése belenyúl az emberi történelembe. Mindez valóság. Ugyanakkor az Úr szabadítását mindig csak a hit ragadhatja meg, és soha nem az e-világi bizonyítékok. Isten Igéjének igazságát nem kell bizonygatni, Isten Lelke majd bizonyossággá teszi azt azok életében, akikében akarja. 

Sokféle földrengés van. Gondoljunk csak bátran tovább a tényleges természeti katasztrófánál! Mekkora pusztítást tud okozni egy földrengés. Ennél azonban sokszorosan nagyobb, halálos, kárhozatos felfordulást tud okozni az emberi bűn. Az új esztendő első napján könyörgünk az Úr szabadító irgalmáért, mert reng a föld körülöttünk ma is: mindenütt indulat, önigazság, önérdek.