– Az Istentől elszakadt világ, és benne mindannyiunknak sorsa ez: sóhaj és vajúdás (22). Ez a sóhaj: a jelen szenvedéseinek sóhaja (18), a hiábavalóság sóhaja (20), a romlandóság szolgaságából fakadó sóhaj (21), a bűn miatt kiszipolyozott, teremtett világ sóhaja (22), a „nincs tovább” sóhaja. Együtt…
– Ha egyszer alaposan összegyűjtenénk a teljes Bibliából azokat az igehelyeket, amelyek szabályokat, azon belül tiltásokat fogalmaznak meg, akkor látnánk igazán, hogy mindnyájan engedetlenek, törvényszegők és joggal halálra ítéltek vagyunk. Erről a halálos állapotról árulkodik minden arcunkra kiülő…
– Megrendülök minden pusztulás láttán. Említhetnék katasztrófákat, tragédiákat, baleseteket, elemi károkat: emberek halála, szeretteik gyásza, kárba veszett életek, küzdelmek… Egy ház avulása: a személyes életek visszamaradt kincsei már lomok, konténerbe kerülnek… És mi van a halálon túl? Kimondom:…
– Mit ért el Ábrahám a saját erejéből? Ravasz László írja: „Ábrahám hitt Isten képtelen, észfeletti, lehetetlen ígéreteiben, és ezzel elvette az ígéretben felajánlott kegyelmet.” Ábrahámot a hite által, és nem a cselekedete, nem a teljesítménye által tekintette Isten igaznak (1Mózes 15,6). A hit sem…
– Isten tisztának tart bennünket: ez a megigazulás. Istenünk, Jézus Krisztus tisztaságán, érdemén keresztül tisztának lát bennünket. A térhatású mozikban speciális szemüveg nélkül homályos a film, szemüvegben nézve kristálytiszta a kép. Ez a „szemüveg” – bocsánat a példáért – Jézus Krisztus. Micsoda…
JÉZUS FELTÁMADÁSA. – 1. Az asszonyok elindultak húsvét reggelén, hogy megnézzék a sírt, Jézus sírját (1). A fájdalmas, „nosztalgikus”, tehetetlenül „édeskés” emlékezés mozzanata ez. Ahogy telnek az évek, úgy egyre több a múlt emléke bennünk, mint a még ígéretes jövő. Az emlékezés fontos, ha nemcsak…