Az élő hit reménység, amely megbecsüli és áthatja a látható világot, és egyben túlmutat a látható világon a láthatatlan világra. Erről a láthatatlan világról azonban nem emberi, homályos, összevissza kigondolt „képzelgéseink” vannak, hanem Isten kijelentése, Igéje alapján jó bizonyságunk van a mennyei világról. Isten kijelentése nem megy bele a részletekbe, csak a lényeget hangsúlyozza, miszerint aki hisz Jézus Krisztusban, annak örök élete van (János 11,25). Az örök élet, mint konkrét valóság (Jelenések 21,1). Az örök élet az üdvösség teljessége, a boldogság maximuma (Filippi 1,23), kapcsolataink és dolgaink maradéktalan rendeződése, az Úr irgalma által (1). Hit által értjük meg, hogy a világot Isten szava alkotta, és a láthatatlan Isten Igéje által lett láthatóvá a világ. Ezért a teremtett világ eleve az alkotóra mutat: a látható világ a láthatatlanra (3).

Az élő hit jó bizonyságát mi az előttünk jártak tanúbizonysága által nyertük el. Isten eszközöket használt fel a mi életünkben, akik Isten Igéjét, a Biblia bizonyságtételét szentlelkesen továbbadták nekünk. Becsüljük meg ezeket a „régieket”, a hit hőseit! Nemcsak a nagy hősöket, akiket itt a levél írója felsorol, hanem azokat a „névtelenül is szent” embereket, akik a mi személyes életünkben lehettek az Ige evangéliumának továbbadói, és akiknek nevei fel vannak írva a mennyben (Lukács 10,20). Számos kérdés merül fel itt. Ki a te életedben ez a tanúságtevő? Te kinek az életében lehettél bizonyságtevővé? A saját családod életében mi a helyzet ezen a téren? (2)

Ez az igevers egyben diagnózist is kiállít a mi korunkról, ahol az elődök, a régiek, az örökség megbecsülése már alig számít valamit. Új kell, más kell, és alapjaiban fordítjuk fel a világunkat, mindent megkérdőjelezve. Olyan ez, mint amikor azonnal porrá rombolom az atyai házat, úgy, hogy még ott élnek bennem a szüleim. Törődünk-e idős szüleinkkel, megbecsüljük-e az előttünk járt bizonyságtevőket és lelkészeket, számít-e még valamit az új generációnak a keresztyén üzenet, az evangélium? Szinte fáj, ahogy az újak mindent jobban tudnak, és a régit eleve rossznak és hibásnak bélyegzik. Itt a „régiek” bizonyságtétele eleve a Krisztus evangéliumára vonatkozik, és az abból következő hitre és életre. Tudjuk, hogy tökéletes nincs e-világban (2Korinthus 5,6), éppen ezért a „régiek” megbecsülése hit kérdése.

Igen, ahol nincs örök életbe vetett hit, ott ebben a világban az én önzése és az „én brancsának tenyészete” mindent elfoglal, amíg csak újabb hasonló tenyészetekkel harcba nem száll az életéért. De végül is mindent az önzés tenyészete foglal el, mint ahogy egy elhagyatott épületet visszavesz a természet tenyészete. Urunk, adj élő hitet nekünk! Nincs más megoldás! Urunk, könyörülj, hogy megbecsüljük a régiek által hirdetett, krisztusi evangéliumot, amely nem attól értékes, hogy régi, hanem attól, hogy krisztusi. Az újjal pedig nem az a baj, hogy új, hanem az, hogy nem krisztusi, gyakran még Jézus Krisztus nevét emlegetve sem az. 

Jób 36,1–25

Szerző: refdunantul  2020.12.16. 04:00 komment

süti beállítások módosítása