Isten megígérte a megoldást, és erre esküvel is kötelezte magát (13). Isten önmagára esküdött, mert Őnála nagyobb nincs (4Mózes 23,19). Ez a két tény: Isten ígérete és esküje mindenre elégséges bizonyosság annak, aki hisz (18). 

Isten ígéretei beteljesedtek (13–14). Az Ábrahámnak tett ígéret, hogy Isten megáldja őt, és utódait nagy néppé teszi, azért teljesedett be, hogy ebből a népből jöjjön el hozzánk a világ megváltója (1Mózes 12,3). Isten elküldte egyszülött Fiát értünk.

A zsidó áldozati kultusz rendje, kifejezései szerint Jézus Krisztus az egyetlen, tökéletes főpap, aki utat nyitott nekünk a szentek szentjébe, a kárpit mögé, az élő Isten felé (20).

Ennél azonban, a ma embere számára, érthetőbb képeket is használ a levél írója. Az a reménység, amelyet Jézus Krisztus elhozott ebbe a világba, az „életünk hajójának szilárd horgonya a viharzó tengeren” (19). A Jézus Krisztusban közölt reménység: szilárd horgony és biztos kapaszkodó (18). 

Ábrahám hitt az Isten – esküvel megerősített – ígéreteinek (16–17), ennek jele volt az, hogy türelemmel várt az ígéretek beteljesedéséig (15). A valódi hit jele a türelmes és bizonyossággal teli várakozás, a leglehetetlenebb helyzetekben is, az Isten ígéreteinek beteljesedéséig (1Mózes 14,22).

Mi már a beteljesedett ígéretek gyermekei vagyunk, ezért különösen nagy bátorsággal tekintünk azokra az ígéretekre, amelyeknek a beteljesedését még várjuk (18).

Jób 28