Jézus Krisztus ismerete páratlan, semmihez sem hasonlítható, egyetlen ajándék.

Jézus Krisztus ismeretének páratlansága abban van, hogy ez mindenestől ajándék, Istentől való kegyelemi állapot (9). Az apostol minden igyekvése, futása, nekifeszülése csakis ebből a kegyelemből fakad (10–14). Ő azért ragadhatja meg Krisztust, mert Jézus Krisztus megragadta őt (12).

Jézus Krisztus ismerete páratlan abban is, hogy az Úr ismerete üdvbizonyosság: halálból való feltámadás, örök életből fakadó „lét-bátorság” már e-világban, mennyei erő a szenvedések elhordozásához, nemcsak a szolgálatból fakadó szenvedések, hanem a földi lét gyötrelmeinek krisztushittel való megéléséhez (10).

Jézus Krisztus ismeretének páratlansága az a nyereség, ami nem hasonlítható semmiféle földi haszonhoz. Az apostol kimondja, hogy ehhez a nyereséghez képest minden e-világi kincsünk kár és szemét. Bizony az apostol a korábbi „teológiai ismereteit” is ide sorolja: vallási buzgóságát, testben való dicsekedését, feddhetetlen voltát és önigazultságát. Mindez szintén kár és szemét, a Krisztusban. Aki Jézus Krisztusban van, az soha nem dicsekedhet, egy makulátlan teológiára hivatkozva, test szerint, hiszen nem a teológiai ismeret üdvözít, hanem Jézus Krisztus ismerete. Igazából azok a tévtanítók – az apostol kemény jelzőkkel illeti őket (2) –, akik mindenben tévtanítást látnak, azonnal azt nézik, hogy mivel nem értenek egyet, ezt azonnal ki is fejezik, és másokkal kapcsolatban nem tudnak örülni Jézus Krisztus ismerete páratlanságának (1–9).

Jézus Krisztus ismeretének páratlansága nélkül valóban, mit sem érnek az itteni, mulandó földi kincseink, mert Jézus Krisztusba vetett hit nélkül mindenünk kidobandó szemétté lesz itt, avul, kopik, megfakul, elrothad; mi magunk is. De fordítva is fogalmazzuk meg az üzenetet: az Úrban minden e-világi kincsünk megtelik mennyei tartalommal, áldottá lesz, hiszen azokat az Úrtól kértük és kaptuk egy időre, ezért örömmel és reménységgel élünk itteni javainkkal (8–14).

Jób 5