„Semmiben sem fogok szégyent vallani!” – ez az apostol reménysége; sőt, ezt kéri, ezt várja Urától; ez reménységének és imádságának tárgya. Hangsúlyos ez a szó: „semmiben” sem fog szégyent vallani az apostol. Sok mindenben megszégyenülhetünk Jézus Krisztus követésében, de végül nem vallhatunk szégyent. Más megszégyenülni, és más szégyent vallani.

Az apostol tudja, ki is mondja, hogy minden megaláztatás, megszégyenülés, csakis az üdvösségét szolgálja a hívő embernek. Az Úr ad erőt a megaláztatások hívő, méltóságteljes, vissza nem vágó elhordozásához.

Ugyanakkor az Úr nem engedi, hogy övéi szégyent valljanak; még akkor sem, ha ebben a világban szégyen és gyalázat lesz az osztályrészünk. Ő sokkal inkább jót, mindennél jobbat készített nekünk. Erre vágyik az apostol. De amíg feladata van, addig hitben elhordozza a megaláztatásokat. Csak ráadás, ha az Úr már ebben az életben kiemel a megaláztatásokból és igazságot szolgáltat nekünk. Ez azonban csakis az Ő jótetszésén múlik.

Ma már nemcsak bármit gondolhatunk, hanem bármit mondhatunk és írhatunk is a másikról, sok mindent művelhetünk a másikkal nagy szabadságunkban és önző önhittségünkben, ha éppen mi vagyunk helyzetben. Üdvösségesen jó olvasni, hogy az apostol bizonyossággal vallja, hogy Ura végezetül semmiben sem hagyja őt szégyent vallani. Ez a bizonyosság örvendezővé tesz, amely még annak is tud örülni, ha Jézus Krisztust színből hirdetik, de legalább az Urat hirdetik!

Persze mindezek ellenére nagy ajándék lenne, ha legalább a hívők közösségében nem aláznánk meg egymást!

Jób 2

Szerző: refdunantul  2020.11.11. 04:00 komment

süti beállítások módosítása