A mi Urunk napja, a kegyelem teljességének napja, amikor életünk tisztátalanságát maradéktalanul eltörli, megbocsátja az Ő kegyelme.

Isten kegyelmére szorulunk, amelyet Ő megmutatott Jézus Krisztusban. Hiszen nem vagyunk tiszták és kifogástalanok: sok vétek terhel bennünket, gondolatban, szóban, cselekedetben, mulasztásban. Hitünk olyan sokszor elvérzik a hétköznapok próbái alatt…

Isten kegyelme azonban őriz bennünket, és nem engedi, hogy vétkeink megbotránkoztató határt lépjenek át. Isten kegyelme őriz minket az üdvösségben (1Péter 1,5). Urunk az eseményeknek is az Ura, nem véletlen, ha Ő bezár egy ajtót, ugyanakkor egy másikat meg kinyit. Ez is annak bizonyossága, hogy az övéi vagyunk.

Isten kegyelme egyre inkább megtisztít bennünket. Az Úr kegyelme megszenteli életünket. Jézus Krisztus követésében járva egyre inkább megtisztulunk, megérünk: elhagyjuk a vétkeket, letesszük a felesleges batyukat, kidobjuk a régi, koszos lomokat az életünkből, és nem engedjük, hogy a figyelmünket, értelmünket és szívünket bármi is elvonja a mi Urunk megváltó szeretetének örömétől.

Isten kegyelme arra indít, hogy naponta imádkozzunk, hogy egyre tisztábbak és kifogástalanabbak lehessünk, és mindennapi döntéseinkben is az Úr akarata szerint éljünk, mígnem megérkezünk az Ő örök boldogságához.

*

Mi a helyes? Megnyugtató, hogy ezt nem mi határozzuk meg, hanem az Isten, aki mindent tökéletesen tud és örökkévaló összefüggésekben lát. Ha mi, emberek határozzuk meg, hogy mi a helyes, az mindig csak a saját önző érdekeinket szolgálná. Urunk azonban pontosan tudja, hogy nekünk mire van szükségünk, és azt is látja, mi jó a másiknak, meg az egész teremtett világnak.

Isten kijelentette nekünk akaratát. Az a helyes, ami kiváltképpen szolgálja Isten dicsőségét és az emberek javát: szeretni az Urat, és szeretni felebarátunkat, mint önmagunkat (Márk 12,30–31). Nagy teológiai vitákat lehet folytatni arról, hogy ki a felebarátom? Hát az, akit az Isten a látókörödbe helyezett, függetlenül attól, hogy ki is ő, hogyan gondolkodik és mit hisz. Azokat elég szeretned, akik között élsz és dolgozol.

Bizony, nehéz a hétköznapok kusza és bonyolult történései között helyesen élni, dönteni. Minden nap imádkozni kell az Isten tökéletes akaratának az érvényesüléséért, hogy ne történhessen más velünk és ne tehessünk mást, csakis azt, ami Istennek kedves, ami helyes, ami minden gyarlóságunk ellenére is megőriz az Úr rendelte mederben.

A mi tisztaságunk és kifogástalan voltunk az Úrban van. Önmagunkban nem vagyunk tiszták. Olyan ez, mint amikor a Duna megmarad a medrében, haladva a megérkezés, a torkolat felé, addig szép, addig nem kavarodik fel, addig nem bukkan elő a sok-sok hordaléka, addig nem rombol, áttörve gátakat. Urunk, tartsd meg életünket a Te medredben, haladva a Jézus Krisztus napja felé, amikor is életünk megérkezik a Te üdvösséges szeretetedhez!

2Sámuel 24,18–25