Az apostol harmadszor is készül arra, hogy meglátogassa a korinthusi gyülekezetet. Ezért a vendéglátás részleteit tisztázza itt. Az apostol ismét a saját költségein él majd Korinthusban, mint ahogy korábban sem volt a korinthusiak terhére, noha ezt a gesztust is Pál számlájára írták az ottaniak. A korinthusiak szerint ugyanis ez is azt bizonyítja, hogy Pál nem apostol, hiszen az apostolok elfogadták a vendéglátást, Pál pedig nem fogadta el azt (11–13). Pál a köztük lévő szeretetviszonnyal indokolja ezt, amely olyan, mint a szülő és a gyerek közötti viszony. Minden szülőnek sokkal nagyobb öröm adni a gyermekeinek, mint kapni azoktól (14–15).

Itt látunk meg az apostol lelkében egy mélyre szakadt tövist. Ravasz László magyarázatára utalok itt. Az apostol szinte hallja, ahogy valamelyik görög – magából kiindulva – azt mondhatta: „Ah, ismerem én a vén rókát! Hivalkodik azzal, hogy nem fogadja el a vendégbarátságot, két keze munkája után él, de küldi ide embereit, azok teméntelen pénzt gyűjtenek össze állítólag a jeruzsálemi szegényeknek, de valójában az egész összeg, vagy annak egy jó része, a Pál zsebébe vándorol.” (16–18)

Ez az apostol nagy fájdalma a korinthusiak kapcsán. Az apostol látja közöttük a gonosz munkáját, a rágalmazást, és nincs az az erkölcsi tisztaság, amit be ne sározhatna a gyanakvás és a rágalom. Titusz fosztott ki titeket? – kérdezi Pál. Mi teljesen megbízunk Tituszban, két munkatársat is elküldtünk vele, hogy a pénzekről két vagy három ember számoljon be. Az apostol szomorú, hogy megtéretlennek találja a gyülekezetet, nyilvánvaló bűnökben, amit pedig nem hagyhat következmények nélkül (19–21).

2Sámuel 24,1–10

Szerző: refdunantul  2020.11.07. 04:00 komment

süti beállítások módosítása