– Isten rendje életünk védelmét és annak üdvösséges kiteljesedését szolgálja (János 10,10). Ezt a rendet, ezt a kultúráktól független, egyetemes erkölcsi törvényt Isten konkrétan kijelentette népének, amelynek kristálytiszta sűrítménye a Tízparancsolat (2Mózes 20,1–17), és jézusi összegzése a Nagyparancsolat (Máté 22,37–39).

– Kant, az egyetemes erkölcsi törvény valóságát, a Tízparancsolat második kőtáblájának gondolati megfordításával igazolja: akarhatod-e, hogy mindenki tiszteletlen legyen apjával és anyjával; akarhatod-e, hogy mindenki öljön, paráználkodjon, lopjon, hazudjon, és a másikét kívánja?

– Isten rendjéhez engedelmesen igazodni kell, Isten törvényét meg kell tartani, azt cselekedni kell. Akik megtartják, azok élnek és éltetnek másokat is; akik nem tartják meg, azok elvesznek és elveszejthetnek másokat is (12–13).

– Isten nem személyválogató (11). Akik Isten konkrét kijelentésének ismerete nélkül is az Ő életes rendjéhez igazodnak, azok megtartják az Úr törvényét és kegyelem alatt vannak; mert Isten a szívükbe írta törvényét, amely megindítja lelkiismeretüket és cselekvésüket (14–15). Akik azonban Isten Igéjét hallgatva és emlegetve sem tartják meg az Isten törvényét, azok ítélet alatt vannak.

– Ránk zuhannak és szorongatnak a mai igeszakasz kulcsszavai: vétkeztünk, nem tartjuk meg Isten rendeléseit, ítélet alatt vagyunk, elveszünk; Isten a rejtett gondolatainkat is megítéli (16). Az apostol feltárja az ember elégtelenségét, akinek megváltásra, kegyelemre, Jézus Krisztusra van szüksége (16). Van megváltás, van kegyelem: ez az evangélium, amely valósággal új életre indít.

Szerző: refdunantul  2020.08.12. 04:00 komment

süti beállítások módosítása