JÉZUS PANASZA JERUZSÁLEM ELLEN.

– 1. Elhallgattatjuk az Isten szavát, megöljük az Úr követeit? Sok helyen ma is megteszik ezt. Jólétünkben azonban egy kifinomultabb, de hatásosabb módszert alkalmazunk: az ember a téma, nem az Isten! A teológiai szemléletmódban is az emberből indulunk ki manapság. Harminc évvel ezelőtt még így hangzott egy hittankönyv címe: Milyen az Isten? Ma így hangzik ez a cím: Milyen vagyok Istenem? Nem Isten Igéje felől szemléljük a világot, nem ez a kiindulás, és ezzel nem is központi téma többé a bibliai üzenet. Persze mindenki mondhatja a magáét a nagy hangzavarban… Hány és hány várost lehetne behelyettesíteni Jeruzsálem helyébe (37).

– 2. Pedig helyes istenismeret nélkül nincs igaz emberismeret sem. Isten ismerete nélkül nem látjuk; vagy ha látjuk, be nem ismerjük valós állapotunkat. Az Úr nélkül „városunk”, „házunk”, életünk elhagyatottá lesz (38). Milyen harsány ez a világ, legyen gazdag vagy szegény! Ez a harsányság mérhetetlen elhagyatottságot, félelmet, rettegést palástol.

– 3. Isten azonban „városát” és népét nem hagyja elveszni! Mi nem akarjuk megtalálni az Urat, de Ő meg akar találni bennünket (37). Az Úr jön, közelít, itt van, velünk van a Jézus Krisztusban, és Ővele jön áldása is (39); elhagyatott népét szárnyai alá összegyűjtő kegyelme (37). Gyönyörű kép ez az élő Isten munkájáról: Ő összegyűjti szétszórt életünket, elrendezi rendezetlen dolgainkat; Ő oltalmat, védelmet, megtartatást ad, szárnyával takarva véd (26. dicséret 2. verse). Az Úr, már elhagyatottságunkban is, az Ő fogadását munkálja bennünk. Hitben járva tudjuk, bármi jön ránk, az számunkra csakis az Úr megváltó érkezése lehet (39).

2Mózes 29