ZEBEDEUS FIAINAK KÉRÉSE – II.

– 1. Ezen a földön csak úgy tudunk gondolkodni, hogy ki az első. Vágyjuk, kérjük, akarjuk, követeljük, „kitrükközzük”, kiharcoljuk: én és az enyéim legyenek az elsők…

– 2. Jézus rámutat az ember gyarlóságára: „Nem tudjátok, mit kértek.” (22) Jézus világossá teszi, hogy ez a gyarlóság azért félelmetes, mert az ember tudatában sincs annak, hogy mit művel az elsőbbségért, hatalomért folytatott küzdelemben az embertársával és a világgal. Ehhez a hatalomvágyhoz gőg is társul. Zebedeus fiai, Jézus kérdésére, gondolkodás nélkül rávágják, hogy ki tudják inni azt a poharat, amit Jézusnak ki kell majd inni, miközben fogalmuk sincs, miről van szó, miről beszél valójában Jézus.

– 3. Jézus rámutat a megoldásra is. Aki első akar lenni, az legyen a másik szolgája, rabszolgája. Jézus, az Ő igazi követőit megváltotta, és erre a rendkívüli szolgálatra újjászülte, amikor a váltság keserű poharát kiitta. Igen, egyetlen megoldás ebben a világban, a krisztusi szeretettel való szolgálat. Ez az isteni rend szerinti „elsőbbség” és „hatalom” (25–26). Ennek a szolgálatnak vége pedig könnyen lehet „halál”, életünket adva a másikért, szószerinti, vagy átvitt értelemben; hiszen a krisztusi szeretettel visszaélnek. Egy határig talán védekezhetünk, de a krisztusi szolgálat lényege mégis önmegtagadás és kereszthordozás. Az újjászületett ember nem is érzi jól magát egy olyan „tahó” és durva világban, ahol minden szeretettel visszaélnek, tehát boldogan megy haza, ha itt az idő. A szolgálat lényege, hogy életünket adjuk a másikért. Hiszen Jézus Krisztus már életét adta váltságul értünk, így a szolgálat soha nem értelmetlen (25–27). Ezzel nem kiérdemeljük az üdvösséget, mert azt az Atya annak adja, akinek akarja (23), de a krisztusi szolgálat a már kegyelemből megnyert üdvösség áldott gyümölcse. Csak valóban újjászületve fogadhatjuk be és élhetjük meg Jézus Krisztus szavait.

2Mózes 14