A MAGVETŐ – II.

– 1. Minden az Úr jótetszésének hatalmas és kegyelmes kezében van: valakinek adatik; valakinek nem adatik az Isten országának titka (10–15). Mi nem vitatkozunk, mi vetjük a magot, tesszük a dolgunkat, szolgálunk, hirdetjük az evangéliumot; Isten pedig munkál jótetszése szerint. A mag, Jézus magyarázata szerint, az Isten országáról szóló Ige (19), amelynek „vetése”, hirdetése közben nem az eredményre figyelünk, hanem a hatalmas Istenre!

– 2. Éppen ezért: minden emberre úgy tekintünk, mint „potenciálisan jó földre” (23). Itt a négy „földtípus” (18–23) nemcsak négy embertípust jelölhet, hanem akár egy emberen belül, az adott ember életének, hite fejlődésének különböző szakaszait is. Mint „magvetők”, mint bizonyságtevő igehirdetők, minden emberre reménységgel tekintünk. Minden az Úr jótetszésének hatalmas és kegyelmes kezében van (10–15). Mi viszont csakis azzal a reménységgel hinthetjük az evangélium magvait, hogy az előbb-utóbb a jó földbe hullik majd, és gyümölcsöt terem (23).

– 3. A gyümölcstermés: csoda! Nemcsak nézünk majd, hanem látunk is; nemcsak hallunk majd, hanem értünk is; és megtérve bűneinkből, a mennyei és gyógyító több elkezd munkálni az életünkben (10–15). Nekünk megadatott az Isten országának titka! (11) A hit: a jó földben növekvő és majdan termő vetés egy csoda, egy ajándék; de ugyanakkor egy feladat is, ami kötelez bennünket. A krisztusi élet gyümölcstermő élet. Jézus Krisztus azért jött, azért szólt, azért halt meg, azért támadt fel, hogy olyan gyümölcsöt teremjünk, amire saját erőnkből nem lennénk képesek, csak az Úr Lelke által.

1Mózes 38

Szerző: refdunantul  2020.06.12. 04:00