KERESZTELŐ JÁNOS KÉRDÉSE ÉS JÉZUS VÁLASZA – II.

– 1. Keresztelő János a legnagyobb az asszonytól születettek között. Ő is gyarló, mint az asszonytól született többi ember, de az Istentől nyert megbízatása a legnagyobbá tette ezen a földön, hiszen ő lehetett a prófétai ígéretek beteljesedéseként Jézus Krisztus előhírnöke, előfutára (Malakiás 3,1; Ézsaiás 40,3). Az Isten szerinti „nagyság” más, mint az ember szerinti…

– 2. Ma sincs ennél nagyobb méltóság ezen a világon, mint a Megváltó eljöttét, mindenre elégséges jelenlétét, és mindeneket újra teljessé teremtő visszajövetelét meghirdetni. Ez a szolgálat: a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel, a megváltó Úr képviselete. Akkor is ez a legnagyobb méltóság, ha sokan semmibe sem veszik.

– 3. Ugyanakkor Jézus Krisztus szolgálata a földön csak akkor lehet hitelessé, ha Keresztelő Jánoshoz hasonlóan egyre kisebbé leszünk „itt”, hogy csakis Jézusra figyelhessenek szolgálatunk által, és ne ránk (János 3,30). Aki nagy akar lenni Jézus tanítványai között, az legyen a legkisebb, az szolgáljon, az alázza meg magát (20,26). A tanítvány nem lehet „különb” a Mesterénél (10,24). Márpedig a mi Urunk megalázta, megüresítette magát, egészen a kereszthaláláig (Filippi 2,7–8).

– 4. Amikor azonban Isten országa kiteljesedik, akkor Keresztelő Jánossal együtt osztozunk az Úr dicsőségében. Ott a legkisebb is nagyobb lesz az „itteni” nagyoknál, azoknál a „nagyoknál” végképpen, akinek Isten ügye csupán saját dicsőségük ugródeszkájaként funkcionált. Keresztelő János úgy hirdette meg Jézust, hogy ő egyre kisebbé lett. Keresztelő János ott lesz az üdvösségben, mert az Úrra mutatva eltörpült, mert kegyelem alatt volt. Mi is ott lehetünk, ugyanezért. Nem is beszélve arról, hogy „ott” már nem lesz „kicsi” és „nagy”. Ezek az „itteni” kifejezések, csakis „itteni” szolgálatunk hitelességére és lényegére mutatnak rá.

1Mózes 31,22–54