JÉZUS ELHÍVJA MÁTÉT.
– 1. Miért volt bűnös Máté? Azért, mert saját népét megkárosítva kiszolgálta az idegen, megszálló római hatalmat? Ez „csak” bűnös voltának egyik testet öltése volt. Melyikünk nem szolgál ki idegen hatalmakat? Melyikünket nem kísért ez a veszély, még a megtérésünk után is, amely ellen böjtölve és imádkozva kell küzdenünk? (14–17)
– 2. A bűn nyomorúsága éppen ez: Isten áldó, megváltó szeretettel teli hatalma helyett a gonosz idegen hatalmasságait szolgáljuk, megkárosítva egymást. Ez a nyomorúságunk számos területen megmutatkozik, még a legszentebb ügyre hivatkozva is. Tegnap olvastam egy előadást a gyűlöletkeltés ellen, és az előadás tudományosan megalapozott, lábjegyzetelt sorai mögött is feszült a gyűlölet azok ellen, akik másként gondolják azt. Persze a téma adja, hogy a keresztyénség, az Újszövetség, meg Jézus mindegyik oldalról bele legyen keverve…
– 3. Jézus meglátta Mátét, aki ott ült a „vámnál”; megszólította őt, Máté pedig Jézus szavára otthagyta a vámszedést és követte Jézust (9). Jézus meglát, abban az élethelyzetben, amiben vagyunk; isteni hatalmával kihív onnan, a régiből a teljesen újba; ezért a régit végleg otthagyva, újjászületve követhetjük az Urat. Jézus Krisztus így gyógyít valóságosan, maradandóan, üdvösségesen, ahogy azt itt látjuk. A jézusi, testi gyógyítások ennek a megváltó, újjászülő csodának „csupán” igazoló jelei. Jézus szava megszólító, elhívó, gyógyító, újjászülő, üdvözítő isteni szó.
– 4. Aki megtért és új életre jutott, az tele van örömmel, hálával. Máté meghívta a házába Jézust. Máté környezete még nem tért meg, ezért vele volt régi köre, akik szintén eljöttek a vendégségbe. Nem baj. Áldott alkalom ez, hogy az Úr cselekedjen mások életében is. Jézus Krisztus asztalközösséget vállalt kora lenézett, kirekesztett embereivel. Ez botrány? Pedig Jézus nem forradalmár; Ő nem társadalmi kérdésekkel foglalkozik. Jézus Krisztus számára minden élethelyzet az üdvösség evangéliumának hirdetése, és az abban való üdvözítő részesítés. Minden egyéb megoldódik, ha van megtérés! Erről elég ennyi! (10–12) A megtérés öröme irgalmassá tesz, nem pedig áldozatokat követel másoktól. Az irgalmasság nem áldoz be másokat saját érdekeiért. Az irgalmasság nem keres bűnbakot, hogy saját bűnös életének minden feszültségét másra hárítva megnyugodjon. Az irgalmasság nem gyűlöl, mert a másik nem irgalmas (13). Várjuk vissza Jézust, a „vőlegényt”. Addig, most a hálaadásban megélt böjt ideje van, mert sok itt a kísértés a megtért ember számára is. Hitben megélve a böjt is öröm, mert reménységgel telített: „lesz még terített asztal” (14–17).
– 5. Jézus nemcsak úgy „egyszerűen” a bűnösök, meg a vámszedők, meg a szegények, meg a betegek barátja, hanem isteni hatalmával ezek mind megtértek, és Jézus követésében állva éltek ebben a világban, e testben megélt gyarlóságaik ellenére is hitelesen. Tehát, nehéz és felesleges azokkal a keresztyénségről, Jézus Krisztust emlegetve vitatkozni, akik a megtérés csodáját nem élték át, és nem ragyogott fel még nekik az üdvösség evangéliuma, mert ezek csak saját okfejtéseik, kulturális és társadalmi meglátásaik igazolására, eszközként használják a megváltó Urat! De vigyázzunk, mert ez a kísértés minket is mindig veszélyeztet! Jézus a megtért bűnösök barátja.
1Mózes 27,1–33
