AZ ÚR KEZÉBEN…

– 1. Nagy Heródes (Kr. e. 37 – Kr. u. 4) meghalt (19). Meghalnak az e-világon leghatalmasabbak is, meghalunk mindnyájan, és utána meg kell állnunk az Úr színe előtt: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé…”, hogy kiderüljön, vajon Őneki kedvesen éltünk-e? Sok nyomorúságunk van, de ezek között is a legnagyobb, hogy egymás életére törünk (20); vagy nyíltan és rettenetesen, mint Heródes tette ezt; vagy kifinomult ügyeskedésekkel. Csak az Úr kegyelme tart meg a számadáskor! (2Korinthus 5,9–10)

– 2. Minket őriz az Úr az üdvösségben, mint Józsefet és családját. Még akkor is így van ez, ha ebben a világban már nem őriz meg bennünket, hanem hazahív örökkévaló országába. Milyen nyíltan szól Isten Igéje az emberi tényezőkről is, amelyek a hívő embernél is jelen vannak. Ne akarjuk ezeket folyton elfedni, letagadni! Lám, nem mindig szégyen idegenbe menekülni (2,13), nem mindig gyengeség félni, ahogy József sem Betlehembe ment vissza, mert ott Heródes kegyetlen fia, Arkhelaosz uralkodott, hanem északra, Názáretbe tért vissza (22).

– 3. Urunk mindent a kezében tart. József és családja életében ezekkel az eseményekkel is, mindent szépen intézett, miközben kijelentette magát (22), és az üdvösségünket munkálta, hogy beteljesedjék az Írás Jézus Krisztussal kapcsolatban (Ézsaiás 11,1), hiszen Názáret sarjat jelent (23). A kivágott, kipusztultnak tűnt törzsből új élet, új hajtás fakad; halálra ítélt életünk számára van reménység a Krisztusban. Még azok számára is, akiket megvet a világ, ahogy a názáretieket is megvetették.

1Mózes 4