– A Példabeszédek könyvének kétsorosaiban mindig vannak visszatérő témák. Ezek a témák azonban esetről esetre új összefüggésben jelennek meg, ezért más és más üzenetet hordoznak. A mai igeszakasz jellemző témái: a beszéd, a szorgalom és a lustaság, az igaz és a bűnös, a szegénység és a gazdagság, a kevélység, a vagyon, a hűség és a hűtlenség, az intéshez kapcsolódó engedelmesség és engedetlenség, a bölcsesség és az ostobaság. Mindegyik az emberi élet nagy témái közé tartozik. Az ellentétpárokban az egyik az életet gyarapítja, a másik halált szül. Nézzünk néhány példát!

– Valóban, a beszéd éltet, épít, bátorít; vagy pedig öl és pusztít; mégpedig nemcsak azzal teszi ezt, akire mondanak valamit, hanem abban is elvégzi munkáját, aki mondja (2–3).

– A gazdagsággal egy ideig sok mindent el lehet intézni, de folytonos gonddal és nyugtalansággal jár a „földi kincs”. A szegénynek azonban sokkal nagyobb nyugalma van, mert nincs mit vesztenie, nem fenyegetik, nem zsarolják; sőt, a szegénynek mindig „helyzeti előnye” van, mert azt csak ritkán nézzük, hogy ki mennyire szegény, meg mi okból szegény. Vigyázzunk – hangsúlyozza a szentíró –, mert soha nem tudjuk igazán, ki a szegény és ki a gazdag! (7–8) Ehhez a témához kapcsolódik mindig a szorgalom kérdése, mert Isten Igéje itt is vallja, hogy a szorgalmas ember munkáját megáldja az Úr, és élete gyarapodni fog (11).

– Az élet itt mindig a földi életet jelenti. Isten azt akarja, hogy életünk teljes legyen és bővelkedjünk, kikerülve a halálos csapdákat, amelyekkel tele van az életutunk. A halált azonban nem tudjuk kikerülni. Nincs az az emberi bölcsesség, amely előbb-utóbb bele ne futna a halálos csapdák valamelyikébe. Áldott legyen az Isten, hogy Ő nemcsak földi életünk, hanem örök életünk Ura is, akinek bölcsessége a megváltó Jézus Krisztusban üdvösséget ajándékozott nekünk. Csak az örök élet bizonyosságában van „veleje” minden bölcs tanításnak, egyébként szép filozófia, „agytorna”, és aztán együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk (1Korinthus 15,32). Az örök élet reménysége nélkül – és ma itt tartunk –, valójában semmibe vesszük a bölcseletet, valamint mindazt, ami az emberi életet megnemesíti: így a pillanatnyi örömök, az ezt biztosító vagyon, erő, szépség, tehetség, valamint a „nyers tényekkel dolgozó természettudomány” lehet elismert, semmi más. Nekünk ennél „több” adatott!

Lukács 14,15–35