Tekintsünk egyben a 8. fejezet látomására (1–14) és azok magyarázatára (20–26). A „birodalmak” habitusa olvasható itt.

– Egy „birodalom” úgy gondolja, azt tesz, amit akar, felfuvalkodott és nem lehet megállítani, mindent maga alá gyűr, „egységesít” a saját érdekei és látása szerint. Ilyen volt a kétszarvú kos, a Méd-Perzsa Birodalom, Dániel látomásában (8,1–4; 20).

– Egy „birodalom” ereje teljében csúcsra jut, aztán kifárad, elgyengül, és legyőzik. Ez sorozatosan ismétlődik a látomásban (5–8). Lám, szinte szárnyalva szökell egy kecskebak nyugat felől, egy hatalmas szarvval a szemei között. Nagy Sándor megjelenítése a kecskebak nagy szarva (21), aki Kr. e. 336-ban lett Macedónia királya, megszállta Szíriát, Egyiptomot (Kr. e. 332), elfoglalta Babilont (Kr. e. 331), majd legyőzte a Méd-Perzsa Birodalmat (Kr. e. 330-ban). A kecskebak felöklelte a kétszarvú kost, földre taposta, de amikor hatalma teljében volt, nagy szarva kitört. Nagy Sándor hét év után meghalt és birodalma utódálalmokra darabolódott (22): – Macedónia Görögország; – Kis-Ázsia, Szíriával, Babilonnal, Perzsiával (Szeleukidák); – valamint Egyiptom (Ptolemaioszok).

– Egy „birodalom” esetében szembetűnő, hogy „jelentéktelen kicsiből” lesz egy ideig valami agresszíven, szentségtelenül gátlástalan „nagyság”; akinek egy ideig minden tette sikerülhet (8,12; 23–26). A kis szarv a szeleukida Antiochus, aki megszentségtelenítette a templomot, korlátozta a napi istentiszteletet. Ez a kis senki, magát istenítve; még a „csillagokat” is megtaposta, a Szentségessel is szembeszállt, földre terítette a legalapvetőbb igazságot (8,9–12).

– Egy „birodalom” soha nem a maga erejéből lesz erős, de gyarló módon mindig visszaél az erejével (24): az igeszakasz a bűnök tetőfokáról beszél, a kétértelmű beszéd mesterségéről, bősz és elbizakodott tekintetről (23). Ezek mind okosak, tehetségesek, sikeresek, és gyakran „hitetlen gazemberek” (24–25), akik pusztítanak, a szentségest megszentségtelenítik (24).

Egy „birodalom” vége mindig az, amikor magát istenítve a vezérek vezére, az Úr ellen támad, akitől hatalmát szolgálatra kapta, és azt magának kisajátította. Ilyenkor összeomlik. A gonosz határát az Úr kimérte (25).

Dánielt megviselte a látomás. Reménységben élve is megterhel minket e világ sora. Ez a felelősségünket hitelesíti, és azt a szeretetet, amit minden szenvedő és szenvedést okozó ember iránt érzünk, megtérésükért könyörögve. Az Isten angyala Dániel mellé állt: megérint és talpra állít bennünket az Úr, megerősít a hitben és a reménységben, mert vége lesz a bűnös világkorszaknak, és maradéktalanul új kezdődik (15–19). Addig pedig tesszük a mindennapi dolgainkat és nem spekulálunk… (27)

1Thesszalonika 3,1–8

95. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.11.16. 04:00