Ez a fejezet, mint Júdás levele, az ún. „szabados” tévtanítók ellen íródott, akik megjelentek a keresztény gyülekezetben, nagy veszélyt okozva ezzel.

A „szabadosok” azt hirdették, hogy a lélek számít, a test nem. Ezért kicsapongó életet élve csakis az élvezetekre igyekeztek (13–14), haszonlesők és elbizakodottak voltak (10), szép szavak kíséretében mindent kifosztottak (3), pénzért mindent megtettek, akárcsak Bálám (15). Mindenki megtagadja az Urat, aki így viselkedik, illetve az Úrhoz valójában semmi köze, hiába hivatkozik Őrá (2). Ezeknek semmi érzékük a tisztaságra, akárcsak a disznóknak (22). Ravasz László hozzáteszi: „A teljes elállatiasodás a vég.” (12) Félelmetesen aktuális sorok ezek, mert mindenütt arat az élet élvezetére koncentráló, gőgös, lázadó haszonlesés, ezer alakot öltve; – közöttünk is.

A levél írója azonban biztatja olvasóit. Isten Igéje biztat bennünket: ahogy Nóé és Lót napjaiban is megszabadította az Úr az övéit, most sem fogja elengedni a kezüket (4–9). Az Úr övéit abban is megakadályozza, hogy bármikor is túllépjék az Őáltala meghúzott határt.

Malakiás 2,1–9

486. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.10.15. 04:00