HAJÓZNI MUSZÁJ…

– 1. Pált Rómába viszik, hiszen fellebbezett a császárhoz. A hajóút hosszú és viszontagságos volt Rómáig. Először az ázsiai partvidék mentén hajóztak (2): Cézárea, Szidón, Ciprus szigete, valamint Cilícia és Pamfília partjai mentén haladva a líciai Mira következett (2–5). Mira egy fontos kikötőváros volt, amely az egyiptomi Alexandriából érkező hajókat fogadta, akik itt vizet és élelmet vettek magukhoz, majd folytatták az útjukat Rómába. Egy ilyen hajóra szállították át Pált és a vele lévőket (6). Azután elindultak Kréta szigete felé, megkerülték annak Szalmóné nevü fokát, majd a sziget déli partjai mentén jutottak el az ún. Szépkikötőbe. Hosszú és viszontagságos a „hajóút”, a part mentén és a nyílt vizeken, kiszolgáltatva embereknek, helyzeteknek, széliránynak, időjárásnak, évszakoknak, a víz és a természet szeszélyeinek… Hajózni kell! Menni kell!

– 2. Az Úr nagy ajándéka, hogy Ő mindig ad igaz testvéreket, akik krisztusi szeretettel mellettünk állnak a „hajózás” során. Pált így kísérhette el Lukács, e könyv és e részletes útijegyzet írója, valamint a thesszalonikai, macedón Arisztarkhosz. Pálnak voltak testvérei Szidónban is, akiket meglátogathatott, amikor a hajójuk kikötött (3). Milyen nagy ajándék, ha egymásra testvérként tekintünk, és szorult helyzetben gondoskodunk egymásról. Az Úr nagy ajándéka az is, hogy utazásunk során Ő olyan embereket is mellénk állít, akik még nem hívők, nem keresztyének, de emberségesek (3). Ilyen volt Júliusz százados, akire Pált rábízták. Isten kegyelmének általános megnyilvánulása ez. Isten gondviselő szeretetének jelei ők, akiket az Úr egy ponton bizonnyal megnyer a hitnek és az üdvösségnek is.

– 3. Az Úr legnagyobb ajándéka azonban az, hogy noha „hajózni” kell, és sok a bizonytalansági faktor a tényleges megérkezést illetően; – mi mégis azzal a bizonyossággal „hajózunk”, hogy a megérkezés, Jézus Krisztusban már a miénk. Ez a bizonyosság segít, hogy amikor a „többi fogollyal” együtt „átadnak” minket másoknak (1), és oda visznek bennünket, ahová nem akarnánk (János 21,18), akkor sem esünk kétségbe. A többi fogoly is mind halálra szánt volt ezen a hajón, cirkuszi mulatságokra szánták őket, mások élvezetére. Mi már megérkeztünk, Jézus Krisztusban vagyunk, még egy kicsit cipelgetnek itt minket, közben is végezzük a szolgálatot, amíg lehet, de már a megérkezett ember nyugalmával.

Prédikátor 9,1–12

255. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.10.07. 04:00