– Fesztusz számára Pál ügye egy több szempontból nehéz ügy. Ő római, és fogalma sincs a zsidók vallási, vitás kérdéseiről. Végképp nem tudja, ki az a Jézus, aki Pál szerint feltámadott. A helytartó „nincs képben,” és iratot kell küldeni az ügyről a császárnak, akihez Pál fellebbezett (26).

– Itt már Pál ügye kapcsán csak erről a „technikai kérdésről” van szó, semmi másról, ami elől Fesztusz nem tud kitérni, de amit igen rühell (holnap erre még visszatérünk). Ezért Fesztusz, római helytartónak kapóra jött, amikor II. Heródes Agrippa zsidó király Cézáreába érkezett, hogy köszöntse Fesztuszt (13), mert segítséget akart kérni tőle a császárnak küldendő irat megfogalmazásában (26).

– Nem lehet mindenben képben lenni, de majdnem mindenben képben kell lenni, mert egyébként ki vagyunk szolgáltatva mások tanácsainak. Vannak-e megbízható segítőtársaink?

– Nagy kérdés az is, hogy vajon a mi vallási, egyházi, hitbéli, belső ügyeinkkel, tanításunkkal, vitáinkkal tudnak-e egyáltalán valamit is kezdeni azok, akik nem „belső köreink” tagjai? Nem igazán, ahogy mi sem a másokéval.

– Differenciálódó világunkban milliónyi „szub-szubkultúra” létezik, amelyek között alig van kapcsolat, átjárás, és mindenki fürdőzik a magáéban, miközben nincs ideje a másikra, nem is érti, talán le is nézi azt.

– Ez a „szétesés” a mindent egybeszerkesztő Krisztus után kiált! (Efezus 1,10–11)

Prédikátor 7

131. zsoltár