RÉGI ÉS ÚJ.

– 1. Pál apostol perének újrafelvétele elkezdődött, de minden maradt a régiben. A vádak a régiek. Az új helytartó magatartása is a régi: látja Pál ártatlanságát, de Pál ellenfeleinek is kedvezni szeretne (6–9). Pál tagadja, hogy akár a jeruzsálemi templom, akár a császár ellen vétett volna (8). A vád és a védelem is a régi: mindenki állítja a maga igazát. Minden marad a régiben? Legfeljebb új köntösben jönnek elő ugyanazok?

– 2. Van itt valami új? Pál, római polgárként nem engedte, hogy Jeruzsálembe vigyék és ott tárgyalják az ügyét, hanem fellebbezett a császárhoz (9–12). Ezt minden római polgár megtehette főbenjáró bűn vádja esetén, vagyis kérhette, hogy az ügyét Rómában, a császár ítélőszéke előtt tárgyalják. Ezt a jogot senki sem vonhatta kétségbe. A kilátástalan, „leverő” régiben az itt a reményteli, krisztusi „új”, hogy Pál nem a maga érdekében védekezett, hanem azért, hogy Rómába mehessen, és a birodalom fővárosában is hirdethesse az evangéliumot. A krisztusi új élet nem csak önmagának él. „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (20,24)

– 3. A régiek elmúltak, és újjá lett minden (2Korinthus 5,17). Az Úr üdvözítő védelme az a valóságosan új, örömteli, felüdítő bizonyosság, ami az önző, régi beidegződéseket képes átformálni, újjászülni. Aki Jézus Krisztus szolgája, az a megtartó Úr védelmét élvezi. Pál igazából nem a császárhoz, hanem az egyetlen Királyhoz fordult, amikor fellebbezett.

Prédikátor 6

34. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.10.03. 04:00