Ne felejtsük el, hogy A TRÓÁSZI ALKALOM EGY RENDKÍVÜLI ISTENTISZTELET volt.

– 1. Hiszen reggel Pál továbbindult: Asszoszban szállt hajóra, majd Mitiléné, Khiosz és Számosz érintésével jutott el Milétoszba (15). Itt búcsúzott el az efezusi vénektől, és igyekezett Jeruzsálembe, a pünkösd napjára (16).

– 2. Pál, mielőtt hajóra szállt volna, egy darabig még gyalogolt, a többiek ezt kihagyták (13). Az apostol az egészségére is figyelt? Érdekes: Pál soha nem fáradt el? Nyilván Isten rendkívüli kegyelmi ajándékát kapta. Ez csak keveseknek adatik. De az így megáldott ember mindig figyeljen oda arra, hogy mások nem bírnak annyit, mint ő.

– 3. Pál tehát azért fogta hosszúra a tróászi prédikációt, mert búcsúzott. Alapos tanítást akart adni, testvéri együttlétben, Urunk Szentlelkével és a gyülekezettel való közösségben. A mai, rohanó világban azonban jegyezzük meg jól, hogy minden szent összegyülekezésnek is van eleje, és van vége. Az időtartam pedig manapság, a rendkívüli eseteket leszámítva, sokkal rövidebb lehet, mint akkor volt. Nincs leverőbb a ma embere számára, mint az a kínzó tapasztalat, amikor egy alkalomnak nincs vége. Én magam se megyek többet olyan helyre, ahol nem megvigasztalódom, hanem még halálosabban lefáradok. Nem is beszélve arról, ha emiatt kiesnék az ablakból, mi lenne velem?

2Krónikák 30

427. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.09.19. 04:00 komment

süti beállítások módosítása