AZ ELSŐ KERESZTYÉNEK a hét első napján, vasárnap gyűltek össze, hogy Isten Igéjén keresztül tanítást halljanak Jézus Krisztus evangéliumáról, és az úrvacsorában részesüljenek is annak öröméből (7).
– 1. Ez ma is a keresztyén istentisztelet három fontos eleme: összegyülekezünk a hét első napján, a hirdetett és látható Ige köré, majd együtt maradunk, mert jó együtt lenni. Az akkori istentiszteleteket szeretetvendégség követte (11).
– 2. Miközben az istentiszteleten Isten Igéjére figyelünk, és részesülünk annak mennyei javaiból, halott fáradtságunk elmúlik, és Isten Lelke megerősíti az új életet bennünk, megeleveníti lelkünket. Az Eutikhosz nevű ifjú esetének ez átvitt értelme. Azon vitatkoznak a magyarázók, hogy valóban meghalt-e az ifjú, amikor kiesett az ablakból? Vagy csak az történt, hogy amikor a segítségére siettek, erőre kapott? Az azonban bizonyos, hogy ahol a feltámadott Jézus Krisztus nevében gyülekeznek össze emberek, Ő ott jelen van. Az Ő életet ajándékozó, megelevenítő, üdvözítő ereje csodálatos módon munkál ma is (9–10).
– 3. Itt egy rendkívüli, hosszabb istentiszteletnek lehetünk tanúi. Az apostol most hosszabban tanított, mert másnap el akart utazni. Ezért a vasárnap este kezdődő istentiszteleten éjfélig meghosszabbította a tanítást (7). Ezt követte a kenyér megtörése, majd virradatig a szeretetvendégség (11). Közben történt Eutikhosz esete (8–10). Ezt a hosszabb istentiszteletet tehát úgy kell elképzelnünk, hogy a tanítást beszélgetés követte – mindkét kifejezés szerepel a görög eredetiben –, majd úrvacsora és agapé. Közben pedig fontos figyelmeztetés, ha valaki bajba kerül, azonnal megáll a tanítás szóbeli része, és az a keresztyén szeretet cselekvésében folytatódik. Hosszú volt ez az istentisztelet, és mégsem tűnt annak, mert egészen megvigasztalódva tértek haza azok, akik ezen részt vettek (12).
– 4. Az istentisztelet áldása nélkülözhetetlen! Legyőzhet bennünket elnehezült életünk terheinek sokasága (9). De éppen ezért szükséges találkoznunk az Úrral és egymással. Ha a terhek le is húznak, vagy akár földhöz is taszítanak bennünket, ne szakadjunk bele azok hordozásába, ne vesszünk bele azok rengetegébe; – hagyjuk, hogy az Úristen felemeljen, megerősítsen, új életre segítsen és megelevenítsen bennünket.
2Krónikák 29
128. zsoltár
