– Hányan és hányan akarnánk mindent a magunk szolgálatába állítani! Egész életünk erre irányuló próbálkozás: rám figyeljenek, én legyek középen, én legyek az elismert, nekem legyen még több… Ez a bűn: amely még Istent is a maga szolgálatába állítaná. A primitív vallások kifejezésével ezt a kísérletet mágiának nevezzük.

– Vigyázzunk, mert ma is, közöttünk is, sokan emlegetik az Úr nevét (Máté 7,21), de valójában a maguk önző ügyét, meglátásait képviselik csupán, és csak azt nézik, hogy ők hogyan „gazdagodhatnak” meg az Úrból. Aki csak kapni akar az Istentől, több erőt, megnyugvást, szebb, boldogabb életet, az is közel jár a „mágiához”. A sokféle okkult bűvészkedést, amelyek földi dolgokat istenítve, azaz bálványozva akarnak megoldást találni, már nem is említem ebben a sorban.

– Minden ilyen indulat mögött a gonosz tevékenykedik… Efezusban ennek szószerinti formáját olvassuk, mert amikor egy mestersége szerinti csodatévő emlegette Jézus nevét – Pál Jézusát, nem az ő Jézusát –, akkor arra rárontott a gonosz, kényszerítette, halálosan megsebezte, meztelenre csupaszította le az életét, és maga alá gyűrte azt (13–16). Sok ilyen kényszeres, legyűrt, halálra sebzett, egyszer csak meztelenre lecsupaszított életet láthattunk már, a gonosz tombolásának jeleként.

– Áldott legyen az Isten, hogy ahol tombol a gonosz, ott kiterjeszti Lelkét övéire az Úr, védi őket és azonnal hitvalló cselekvésre indítja azokat. Isten népe ilyenkor áldva segítségül hívja az Úr nevét, mert a gonosz minden nyilvánvaló munkájától el kell szakadni, korábbi ilyen bűneinket meg kell vallani, és el kell határolódni az egésztől. A tűzzel nem lehet játszani (17–20). A gonosz erősebb, mint mi, fölénk kerekedik. A mi Urunk az egyetlen, aki erősebb a gonosznál. Csak Ővele van esélyünk! Nem Pál Jézusával, hanem a mi Jézusunkkal…

2Krónikák 26

14. zsoltár