Elég Jézus Krisztus, az Ő megtartó, magához ölelő kegyelme? Vagy kell még valami más is az üdvösséghez?

Persze visszább is mehetünk a kérdésben? Mi az üdvösség?

– Öreg vizslánk szinte most volt kölökkutya, de hamar tizennégy éves lett. Szegény pára tele van daganattal, ezért már ritka öröme közben is nagyokat sóhajt. Nem tudunk vele mit tenni, szakemberek sem, itt már nincs megoldás. Csak várunk. Odabíztuk... Az üdvösség nem más, mint megoldatlan, „daganatos” életünk valóságos, maradéktalan, örök megoldása, amire csak a teremtő és újjáteremtő Isten képes.

– Elég Jézus Krisztus, az Ő megtartó, magához ölelő kegyelme? Vagy kell még valami más is az üdvösséghez? A vita kezdetektől mind a mai napig eleven. Mi valljuk: az üdvösség mindenestől kegyelem. Ebből a kegyelemből hit fakad, amivel megragadhatjuk az Isten kegyelmes, mentő kezét. Sok áldott következménye van ennek a megnyert kegyelemnek. Mi azonban folyton hozzá akarjuk tenni magához az üdvösséghez is a magunk látásmódját, identitását, cselekvését, emberi erőfeszítéseit; – kizárva ezzel másokat.

– Noha a vita korabeli háttere is olyan bonyolult volt, mint manapság (Galata 2,11–16); – mégis, még Péter is kénytelen volt elismerni, hogy a hit mindenkié! Mindazoké, akiket az Isten kegyelme magához ölelt.

2Krónikák 11

261. dicséret