AZ ÚR ADJA!

– 1. Sokan hittek Ikóniumban, zsidók és görögök között is. Pál és Barnabás itt is először a zsinagógába mentek (1). Az Úr adta az Igét a szájukra, a szavaikat hitelesítő cselekvést a kezükre, az Úr adta meg nekik az eredményt. Lukács egyértelműen hangsúlyozza: Az Úr adta ezt meg nekik (3). Bizony, mi csak hirdessék az Úr kegyelmének Igéjét, Ő pedig cselekszik, ahogy akar. Mi csak hirdessük az Igét, de az Isten üdvözítő kegyelmének Igéjét hirdessük!

– 2. Az Úr azt is megadja ilyenkor, hogy „kivilágosodnak” a dolgok, elválasztódnak egymástól, mint amikor a beteg fogat átvilágítják, és egyértelműen előtűnik, hol van a baj, és ki-kivel van ebben az életre szóló küzdelemben. Akik nem hittek, azok a hívők ellen fordultak Ikóniumban (2). Nem kell belemenni az elemzésekbe. Pál és Barnabás ezúttal elmenekültek onnan. Vannak olyan helyzetek, amikor lehet menekülni, mert az Úr nyitott ajtót a menekülésre, hogy máshol is szólhassunk! Tény: ahol az Úr kegyelmének Igéjét hirdetik, ott „meghasonlás” támad (4), mert senki nem ússza meg a nyilatkozatot arról, hogy hol áll… (Zsidókhoz írt levél 4,12)

– 3. Az Úr tudja, miért adta azt, hogy az egykori városban, Ikóniumban, amely ma Konya néven egymilliós város Törökország déli közepén, alig van keresztyén.

2Krónikák 7

196. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.08.27. 04:00