AZ ÜLDÖZTETÉSRŐL 1.

– 1. A keresztyénség történetével egyidős az üldöztetés.

Heródes Agrippa király úgy akarta megszilárdítani hatalmát Palesztinában, hogy kegyetlenkedni kezdett a jeruzsálemi gyülekezet tagjaival. Jakabot, a gyülekezet vezetőjét megölette, Pétert pedig elfogatta, és a zsidók ünnepe után akarta kivégeztetni (1–4).

Először a szétszóratásban élő, görög nyelvű (hellénista) zsidókeresztyéneket üldözték, majd a Jeruzsálemben élő, héber-arám nyelvű ősgyülekezetnek kellett elszenvednie az üldöztetést.

Közben Antiókhiában létrejött az első pogánykeresztyén gyülekezet (11,19–26).

Így egyértelművé lett, hogy a keresztyénség nem csupán egy zsidó megújulási mozgalom, hanem valami „egészen más”.

– 2. Ezután minden keresztyén, aki Jézust Úrnak vallja, ki van téve ennek az üldöztetésnek.

A keresztyénüldözés bonyolult kérdés, amibe az elemzések során belekeverhetjük a keresztyénség és a hatalom viszonyát, a keresztyénségen belüli megosztottságot, a keresztyén gyülekezetek egymás közötti viszonyát, a keresztyén vezetők és gyülekezeti tagok kapcsolatát, a keresztyénné lett hívők gyökereit, a keresztyénség korábbi bűneit.

Minél mélyeben beleássuk magunkat a témát illető elemzésbe, pro és kontra, annál inkább emberi érdekek és indulatok foglyai leszünk.

– 3. Ehelyett az üldöztetést hittel, szüntelen imádsággal (1Thesszalonika 5,17), a szabadulás reménységében fogadjuk el az Isten kezéből, mint próbatételt (5–7).

1Krónikák 29

92. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.08.20. 04:00